Közlemény!

A Gnuuu & Majom ltd. co. holding kft nyrt (a felsoroltakból egy tetszőlegesen választható) sajnálattal tudatja az olvasóközönséggel, hogy az amerikai forgatókönyvírói sztrájk a mi vállalatunkat is elérte (hogy egy klasszikus Hofi számból idézzek: "mert ide a lejtő aljára aztán gyün ám minden"). Gnuuu felfüggesztette a munkát arra az időre, amíg alteregoja le nem tudja jövőhéten esedékes zárthelyi dolgozatait. A blog előreláthatólag ezidő alatt is frissül majd, mert Majom alteregojának mozgalmas napjai voltak, de az új bejegyzés(ek) stílusban nem fogják követni a Trilógiát.

Tisztelettel:
Gnuuu és Majom


u.i.: Időközben mi is le lettünk ám buktatva...

Egy egészen fenomenálisan-hihetetlenül-különlegesen szokatlan bejegyzés (Part II.)

Mai epizódunk alcíme: "Az ügynökség visszavág"
Főbb szerepekben újfent gnuuu, és majom! Olvass el! Megéri!

Okt. 23., csütörtök:

A csütörtöki nap sajnos meglehetősen későn kezdődött: nagyon elcsodálkoztam, mikor a bergeni reggel a nálunk reggel 6-kor szokásos fénymennyiséget délelőtt fél 10-kor produkálta. Mindennek a tetejébe minden megmozdulásunkat nehezítette, hogy az időjárás is úgy döntött, ma borús hangulatában van, bár ekkor még nem is sejtettem, mit is jelent, amikor igazán morcosra veszi a figurát. Mindenesetre: ’a jó ügynök gyorsan akklimatizálódik’-elv alapán mi is igyekeztünk minél hamarabb hozzáfogni a dolgunkhoz.

Miután összekapartuk magunkat a késői napkelte után Majom álcájának fenntartása érdekében kénytelenek voltunk bemenni az Universitat i Bergen nevű intézménybe, hogy megjelenhessen szokásos csütörtöki eligazításán. Ezalatt én elindultam, hogy feltérképezzem az épületet, annak is elsősorban az Institutt for Biologi nevű részét. Kaméleonokat megszégyenítő rejtőzködőképességem és kifinomult érzékszerveim segítségével sikerült úgy bejárnom az intézetet, hogy az ott dolgozók semmit sem fogtak fel ott-tartózkodásomból és gyanútlanul végezhették mindennapi tevékenységüket. Két emeletet derítettem fel, összegezve csak annyit mondanék, hogy bár tisztaságot és rendezettséget találtam mindenhol, szürkésfehér falaival - melyet csak itt-ott tett kevésbé egyhangúvá egy kósza plakát, vagy faliújság - és vastag, zöld fémajtóival, a hely sokkal inkább hasonlított egy óvóhelyre, mint holmi oktatási intézményre. Talán titkolnak előlünk valamit? Azt hiszem további, alapos kutakodást igényelne a telep, de ez nem szoros része jelen küldetésemnek.

Ezek után úgy döntöttem, rövid sétára indulok az egyetem környékén. Sajnos az idő továbbra is kissé nedves volt, de ennek ellenére úgy gondoltam, értékes információkhoz juthatok. Csalódnom nem kellett. Meglátogattam a Studentsenteret-et, amit a helyi ügynökök testi-lelki felüdülésére építettek. Pihenésképpen sportolhatnak: úszhatnak és aerobic-edzéseken vehetnek részt, de működik konyha valamint könyvesbolt is e falak mögött. Úgy vélem, igen jó ellátásban részesülnek az itteni kollégák, bár az összes szolgáltatást egy ’Semestercard’–nak nevezett kártya birtokában vehetik igénybe. Nem kis meglepetésemre még az olyan szolgáltatások igénybevételéhez is ezt kell használniuk, mint pl. a toalett…

A minden igényt kiszolgáló, edzőtermes-kafetériás-uszodás-könyvesboltos-kártyásWC-s Studentsenteret

Következő állomásom a Bergen Museum Botanisk Hage nevű különítménye volt. Csendben belopóztam a kertbe, ahol szemügyre vehettem a sokféle különlegesebbnél különlegesebb növényt: úgy vélem a bergeniek büszkék lehetnek kémjeikre, hiszen a világ olyan tájairól sikerült példányokat szerezni, mint pl. a Himalája avagy a Kilimandzsáró.

Színesszép téglaházak…

… és színesszép faházakkal szegélyezett, macskaköves utcák…

Tovább barangoltam a környék kis utcáin, ahol igazán szép lakóházakat találtam. A nagy téglaházakat fokozatosan felváltották a kisebb, fából készült, színesre festett lakások, melyeket egy-egy, a teraszra kitett kényelmes szék és asztalka, néhány tarka virágú muskátli vagy más növény tett még az esőben is élettelivé, vidámmá és igazán hívogatóvá.
Az idő egyre rosszabbra fordult, így száradás céljából megpihentem a Juridiske Fakultet épületében, mely igazán gyönyörű helyen épült: az itt tanuló ügynökök a kávézóban ücsörögve éppen rálátnak a város kikötőjére és a környező szigetekre.

Úgy esett és én úgy bementem volna egy teára…

Miután kissé megszáradtam, észrevétlenül távoztam és kerülőúton visszaindultam, hogy megoszthassam tapasztalataimat majommal. Útközben még két említésre méltó dologgal találkoztam. Először is sikerült belebotlanom egy kollégánkba, akiről nem is sejtettem, hogy eldugott, békés kis utcaszegletben álcázott megfigyelést hajt végre. Többet nem mondhatok, beszéljenek inkább a képek.

Vajon melyikük kolléga?

Másodszor: üdítő sétát tehettem az egyetem mögötti parkban, amit igazán szépnek és jól karbantartottnak találtam.

Egy rövid száradással egybekötött pihenő (és némi póktanulás :P) után, melyet az egyetem számtalan kényelmes kanapéjának egyikén költöttem el, találkoztam társammal, aki a sikeresen teljesített akció mosolyával az arcán vonult ki az eligazításról.

Majommal ezek után visszaindultunk főhadiszállásunkra. Útközben igénybe vettük a város igencsak jól szervezett tömegközlekedési rendszerének egyik járművét, melyet nagy örömünkre egy igencsak mosolygós, kedves buszsofőrnénivel dobtak fel.
Hmmm. Azt hiszem ez egy olyan dolog, melyet az országunk kicsiny fővárosában is meghonosíthatnánk.


A nap hátralévő részében látogatást tettünk két helyi beépített emberünknél is, akik a Nina illetve az Espen álnevet viselik. A korábbiakban sokat segítették majom beilleszkedését és küldetésének sikeres előkészítését. Aznap este is igazán kedvesen fogadtak: megvendégeltek minket tacoval, és megkínáltak saját borukkal is, melyet egy kéz alatt szerzett masinával saját fürdőjükben állítottak elő, a legmodernebb vegyészeti trükköket is bevetve. Egy rövid beszélgetés után, melyben részleteztük addigi munkánkat és terveinket, lazításképpen megnéztünk egy remek filmet és játszottunk kicsit egy kvízjátékkal. Igazán jól éreztük magunkat és Nina és Espen voltak olyan kedvesek, hogy a cudar időre való tekintettel visszavittek minket főhadiszállásunkra.

Este visszatekintve igen eredményesnek és egyben szórakoztatónak találtuk a csütörtöki napot, elégedetten hajtottuk hát álomra fejünket.

október 24, péntek:

A pénteki nap igazán derűs idővel köszöntött minket. Már kora reggel (értsd: úgy 10 felé) kedélyes napsütés és vidám, felhőtlen kék ég fogadott bennünket, amint álmunkat kidörzsölve szemünkből kilestünk az ablakon. A mosolygós időtől felbuzdulva elhatároztuk, hogy aznap a város tágabb környékét mérjük fel. Mindezek előtt azonban hódolnunk kellett egy igen furcsa szertartásnak, melyet jobb helyeken mosásnak és teregetésnek neveznek.

Azt hiszem, büszkén jelenthetem, hogy majom mindezt – mármint a mosás és teregetés metódusát - igazán sikeres igazította főhadiszállása adottságaihoz. El kell mesélnem, hogyan is néz ez ki pontosan. Ha belép az ember a kis szobába, mely egészen praktikusan és ízlésesen van berendezve tömör fa bútorokkal (most nem részletezném azt a sok speciális műszert, melyet társam a munkájához szerzett be), rögtön szembetűnik a mennyezetre, jobban mondva a gerendákra tűzött rajzszögek sokasága, melyek közé találékony módon madzagok vannak kifeszítve. Ezek igen praktikusak tudnak lenni: megfelelően alkalmazhatók ellenséges egységek felakasztására, a minilaborban előhívott fényképek szárítására, fogselyemként vagy akár teregetésre is.
Mi aznap az utóbbi adottságát használtuk ki a fent említett alkalmatosságnak, amikor is kis csapatunk csaknem teljes alsónemű készletét csempésztük le a mosókonyhába, majd onnét fel, 8. emeleti rejtekhelyünkre. Ezeket aztán szertartásos mozdulatokkal, odafigyelve akasztgattuk fel a madzagokra, míg végül azok leginkább a szobában keresztül-kasul kifeszített tibeti imazászlókhoz váltak hasonlatossá. Azt hiszem, imazászlóink gyönyörűségén meghatódva kijelenthetem, hogy ezen a pénteki napon gyönyörű áldozatot mutattunk be az alsóneműk oltárán.
(by gnuuu)

A péntek délelőtti stratégiai fontosságú műveletek után gnuuu és majom bevetésre indult. Majom elözetesen több lehetséges célpontot is azonosított a célterületen, ezért némi tanakodás után arra jutottak, hogy a legközelebbi objektum becserkészésével kezdik, majd lépésről lépésre haladnak az egyre távolabbi pontok felé.

Az első célt gyalogszerrel cserkészték be. Csöndben, észrevétlenül, a közeli alagútfúrás zaját kihasználva közelítették még a helyi magyar felvilág köreiben Facsörcs néven hírhedtél vált StavKirke kerítéssel óvott sötét, toronyszerű épületét. A helyszínen egy teremtett lelket sem találtak, így könnyűszerrel sikerült megszerezni a képeket, amiket akartak.

Elbújt a kis pimasz...

Facsörcs

Lebuktam!

Az akció közben végig úgy érezték, hogy valami nincs rendben; valaki figyeli őket...

Valaki mindig figyel...

A StavKirke környékének teljes felderítő jellegű bejárása után a következő célpont felé vették az irányt, ami nem volt más, mint a közeli Løvstakken hegy csúcsán álló két stratégiai fontosságú átjátszó adó.

Ennek megközelítéséhez a két ügynök kényelmesebbnek látta igénybe venni a helyi tömegközlekedést is. A Danmarksplats megállótól újfent gyalogszerrel igyekeztek megközelíteni a célpontot. A Løvstakkenveien környékén igyekeztek az esetleg nyomukban lévő ellenséges ügynököket némi tévelygésnek tetsző random bolyongással összezavarni és lerázni. Miután megbizonyosodtak róla, hogy senki nem követi őket, rátértek a Løvstakken csúcsához vezető ösvényre.

Az út - az elmúlt napok esőzéseinek köszönhetően - jóval nedvesebb, és nehezebb volt, mint amihez majom a körábbi felderítő akciók alkalmával hozzászokott, de még mindig egészen kényelmesen járható maradt, az azt övező erdő pedig őszi öltözetében igazán szép, színes volt. Az időjárás helyenként kicsit szeszélyes volt, de egy-egy pár perces enyhe záportól eltekintve kiváló felderítő-idő volt.

Felérve a csúcsra makacs, erőteljes, hideg szél fogadta ügynökeinket, de ők nem rettentek meg semmitől. Míg majom egy - jó előre egy meg nem nevezett szövetséges ügynök által a helyszínen szinte teljesen feltűnésmentesen, a csúcskőnek támasztva, elrejtett - fegyverrel fedezte, addig gnuuu miniatürnek cseppet sem mondható fényképezőjével igyekezett a lehető legpontosabban dokumentálni a csodás látványt azon ügynökeink számára is, akik nem lehettek a helyszínen.

Majom, az éber őr

Az adók megbűvölése után már csak egy rövid szertartásra volt szükség, hogy a fő célt, a szívárvány-generálást ügynökeink megvalósítsák. Pontosan azért jelölték ki előzetesen majmot erre a küldetésre, mert ő kiképzése alatt elsajátította eme igen komplikált szertartás művészetét, így a siker szinte garantált volt. Gnuuu ügynök igyekezett dokumentálni az eseményeket.

Esőmajom

A szivárvány megidézése után ügynökeink szélsebesen tovább álltak a tetthelyről. A várost majom ösztönszerűen intuitív választásának köszönhetően egy teljesen másik útvonalon közelítették meg újból, út közben egy újabb rövidke - felderítő jellegű sziklamászó akciót is megejtve.

Ez az ösvény valamivel komolyabb kihívást jelentett annál, amit felfelé használtak, ráadásul úton-útfélen éles, vagy éppen már teljesen megfeketedett gomba-knákba botlottak.

Éles gomba-kna

Elhasznált gomba-kna

Az ösvény végéhez közel ügynökeink a helyi gyermek-békesereg egyik erődítményére bukkantak. El kell ismerni, hogy a tervezői remek munkát végeztek, mert sem majomnak, sem gnuuunak nem sikerült az erődbe bejutni, akár hogyan is próbálkoztak.

Ott bújik!

Az bizony fönn van...

A kaotikus építészeti stílus mintadarabja

Visszaérve Bergen utcáira, gnuuu és majom nem vesztegette az időt, és a következő feladat végrehajtására összpontosított. Itt tartózkodása alatt, majom tudomására jutott, hogy a korábban világszerte elterjedt "Szépségkirálynők a Világbékéért" mozgalom egyik rózsaszín harckocsiját Bergenben fogták el. Az ügynökök egyik feladata az volt, hogy megállapítsák, milyen állapotban van az egység. Majom már korábban lokalizálta az egységet, és pár képet készített is arról, de gnuuu kiküldetésének egyik célja az volt, hogy pontosítsák a korábban megszerzett információkat.

Mint kiderült, az időközben teljesen megöregedett, elrozsdásodott egységet egy konténer tetején tartják fogságban, ahonnan esélye sincs kiszabadulni...

Akár az EC tankja is lehetne...

A sikeres akciósorozat végrehajtása után gnuuu és majom a hadműveleti főhadiszállás felé vették az irányt. Mivel az ügynök is állat, ezért törvényszerűen megéhezik. Ez történt gnuuuval és majommal is, ezért elhatározták, hogy sütnek halat, garnirungként pedig utánozhatatlan McDonalds sültkrümplit fogyasztanak majd. Gnuuu latba vetette minden főzési tudományát, hogy majmot jóllakassa, és ezen küldetés végrehajtásában nem is vallott kudarcot:) Önnön magának azonban kicsit kevésnek bizonyult az étek, és éhségében rájött az öt perc, és a leglehetetlenebb dolgokon is harsány nevetésben tört ki. Majom ezért kénytelen volt desszerttel jóllakatni gnuuut, és az etetés egészen hosszan eltartott.

Annyira hosszan, hogy még akkor is zajlott, amikor Zsiráf jelentést kért ügynökeinktől. Ennek meg is lett az eredménye. Aki esetleg kíváncsi a beszélgetésre, az itt fellelheti azt.

A konferenciabeszélgetés után az akciók fáradalmait kipihenni vágyó gnuuu és majom belevetették magukat a helyi éjszakai életbe. A Fantoft egyik - ebben a jelentésben meg nem nevezhető - szobájában egy többnyire magyar ügynökökből álló társaság mulatozott. A többnyire szó azért került bele az előző mondatba, mert a 6-7 magyar résztvevőn kívül jelen volt még a szlovák, a román és a német titkosszolgálatok egy-egy helyi embere is. Az beszélgetős-iszogatós est később a Klubb Fantoft nevű helyen folytatódott, helyenként táncolós formában. Ügynökeink egészen jól érezték magukat, de a hosszú, küldetésekben gazdag nap nagyon leszívta erejüket, ezért aznap este viszonylag korán nyugovóra tértek...
(by majom)

Figyelem fizetett nonpolitikai hirdetés következik:
Hamarosan megjelenik a Trilógia harmadik epizódja is. Ne hagyják ki!

Egy egészen fenomenálisan-hihetetlenül-különlegesen szokatlan bejegyzés

Alcímként csak annyit mondanék:
Csak itt! Csak most! Csak mindenkinek! Egy páratlan-páros szerkesztői brigád bejegyzése: gnuuu és majom akcióban!

Location: Bergen, Togstasjon
Time: 2008.10.21. 7:52, 8:12 "Ebédig"

Majom számára itt kezdődik a kaland! Hogy mit is keres itt ilyen zöldhajnalban? Nem alhatott többet 3 óránál az előző éjszaka, az egyszer biztos. Már néhány napja egy beadandó megírásával bíbelődött, amit végül csak előző este küldött el. Most azonban itt van az állomáson, és egy vonatra vár. Ez így nem is teljesen igaz. A vonat már ott van. És a majom már rajta ül. Csak arra vár, hogy elinduljon az a vonat. Az uticél Oslo Gardermoen állomás. A menetidő majd nyolc óra...

Location: Oslo, Sentral Stasjon
Time: 2008.10.21. 14:32, 1:32 "Ebédig"

Majom kissé megmacskásodott tagokkal hagyta el a szerelvényt. Nagyjából az utazás minden második óráját átaludta, de a fennmaradó idő is elég volt ahhoz, hogy levonja a következtetést; tényleg gyönyörű tájakon vezet ez a vasútvonal. A vonat is nagyon kényelmesnek bizonyult, és a személyzet is nagyon kedves volt. Az osloi központi pályaudvaron át kellett szállni. Nem tiszta, hogy miért írta jegyfoglalásnál a honlap, hogy csak 15:32kor indul a csatlakozás, amikor a kiírások tanulsága szerint 10 percenként járnak a vonatok... Mindenesetre felszállt a következő Oslo Gardermoen felé tartó közvetlen járatra.

Location: Oslo, Gardermoen Togstasjon
Time: 2008.10.21. 15:02, 1:02 "Ebédig"

Mostmár tiszta volt majom számára, hogy miért írta a honlap azt a késői csatlakozást. Oslo Gardermoen felé egy másik vasúttársaság is szállít utasokat. A közvetlen járatokat ők tartják fenn, és ezekre nem érvényes a jó előre megváltott jegy. Ez persze már csak leszállás után derül ki, amikor nem tud kimenni jegyével a peronról. Válthat új jegyet; csodás...
Innen már csak egyetlen óra várakozás, és befut a Norvegian DY1555-ös számú Budapest-Oslo viszonylatban közlekedő járata, fedélzetén gnuuuval.
(by majom)

Mindeközbent történetünk másik fonalán...

Gnuuu jelenti:

Utazásom célja, hogy a távoli Skandináviában felkeressem a Majom fedőnév alatt dolgozó ügynökünket és ellenőrizhessem eddigi munkáját valamint segítsem őt a továbbiakban. Ennek érdekében légi közlekedéssel mintegy 1408 km-t, majd vasúton közel 526 km-t kellett megtennem. 2008. október 21-én, kedden 13:40-kor sikeres felszállást hajtottam végre a budapesti Ferihegy reptérről, a DY1555-ös járattal. Szerencsére a hosszas előkészületek után, körültekintően hamisított dokumentumok rendben találtattak. Büszkén jelenthetem, hogy a határátlépés zökkenőmentesen zajlott, annak ellenére, hogy ez volt ez első ilyen jellegű bevetésem.

"Mindenhol ott vannak. Figyelnek. Még a Kukák is!"

Maga az utazás igen felemelő volt, lehetőségem nyílt leltárba venni a különböző felhőfajtákat, mint pl.:
- vattacukros
- pödört vattacukros
- tejfölös
- sajtos-tejfölös
- ’nagymama dunnája’-típusú
- tejszínhabszerű

Érkezésem szintén feltűnésmentesen zajlott: 16:05-kor értem földet az Oslo Gardermoen reptéren. Csomagjaim átvétele és nagymamám telefonos megnyugtatása után könnyűszerrel megtaláltam Majmot, aki izgatottan várta, hogy jelentést tehessen addigi munkájáról.
(by gnuuu)

Miután megkaparintották jegyeiket, gnuuu és majom Oslo felé vették az irányt. Ideiglenes hadműveleti központjukat az Anker Hostelben állították fel. Az estét a város bejárásával töltötték. Megdöbbenve tapasztalták, hogy az Oslo központjában álló katedrális tornya hegyéig fóliába van csomagolva, hogy nyugodtan tudják renoválni azt. A város egészen csendes volt, és nyugodt. Mély beszélgetésbe elegyedve gnuuu és majom bejárta a fél várost; sétáltak a parkban, a királyi palota mögött, a kikötőben, a mólók mentén, és a belváros kis zegzugos utcáiban is.

Az egyik ilyen utcában találtak rá egy üzletre, melynek kínálata egészen szokatlan módon állt össze. A polcok döntő többségét butábbnál butább helloweeni bóvlik töltötték meg; igénytelen gumi maszkok, pókot formáló fogóval ellátott cukorkagyűjtő szatyrok, bolond jelmezek, konfettik, sípok, dudák és még sorolhatnám. Gnuuu és majom azon gondolkodott, hogy vajon amikor nincs szezonja a helloweeni jelmezeknek, akkor vajon miből állhat a bolt kínálata. Erre - legalábbis részben - választ kaptak, amikor felfedezték, hogy a polcokon helyet követeltek maguknak olyan áruk is, amik nem képezik szerves részét eme csodás alkalom kelléktárának, úgy mint kenyérpirítók, konyhakendők, szépségápolási termékek... Ki érti ezt?

Egy másik remekbeszabott kínálattal rendelkező üzletről is muszáj ejtenem pár szót. Ebbe az üzletbe nem sikerült ugyan hőseinknek bejutni, de a kirakat tartalma önmagában is elég volt ahhoz, hogy kivívja helyét ebben a beszámolóban. A kardok, a csontból faragott koponyák, a műanyag, áldrágakő-szemű lófejek és a manapság oly népszerű(?) military felszerelések mellett az egyik fő "kiállítási tárgy" egy kitömött hód volt. Az állat egy sátorból kilógó női próbababa-altestre meredt, tappancsa mellett pedig a következő gondolat volt olvasható egy cetlin: "Hmmm... Nice beaver"

Miután visszatértek a sétából a támaszpontra remek alkalom nyílt megismerkedni a másik négy itt állomásozó ügynökkel is. Két német leányzóval, egy marokkóból Dániába áttelepült sráccal, és egy japán lánnyal. A marokkói srác már többször használta hadműveleti központnak ezt a helyet, és egészen érdekes történeteket mesélt arról, hogy miért is érdemes bezárni éjszakára az ajtót, és az ablakot (egyszer egy egyén az ablakon keresztül egyenesen az ő ágyába mászott be). A japán hölgy csöndesen mosolygott, alig szólt, a két német lány viszont nagyon aranyos volt és sokat mesélt skandináviai élményeiről. Mindent egybevetve egy nagyon kellemes éjszakát töltött gnuuu és majom az Ankerben.
(by majom)

A főváros rövid felderítése után közös utunk Bergen felé vasúton folytatódott. Az Oslo Sentralstasjon peronját pontban szerda reggel 10:33-kor hagytuk magunk mögött. A következő, valamivel több mint 7 órát volt szerencsénk a világ egyik legszebb vasútvonalán utazva eltöltenünk.

El kell ismernem, hogy a norvég kollégák kiváló érzékkel párosították a gyönyörű tájhoz színben és formában is illő házaikat, ugyanakkor megdöbbentő ügyességgel ásták a lehető legtöbb közlekedési útvonalat a föld alá. A svájci útifilmekben látott vagy a kis játékvasutak elengedhetetlen kellékeihez hasonló alagutakban Majom és Gnuuu olykor képes volt a legnyakatekertebb pozitúrákban elaludni, az utazás nagy részét azonban mégiscsak a tájat szájtátva bámulva ülte végig.

Egyik legelső felfedezésünk például a helyi fauna néhány ékes példánya volt: az Artiodactyla rend tagjaként mérhetetlen szimpátiát éreztem a domboldalakon itt-ott legelésző, vagy akár a hidegebb lejtőkön is megélő gyapjas állatok iránt, melyek nemcsak fehér, hanem barna és fekete színváltozatban is látni lehetett, és amelyeket Majom barátom csak „jófejbirkáknak” nevez.

A szavannák száraz, meleg klímájához szokva ámulva ismerkedtünk a Finsében lehullott hómennyiséggel, 1222 m magasan. De nemcsak a kietlen hómezőn elszórt faházak váltottak ki belőlünk csodálatot, hanem a végeláthatatlan erdők, apróbb vagy egészen nagy tavak, keskeny vízesések, hatalmas, függőleges falakkal határolt, gleccservájta völgyek, amik szélén a vonatunk apró csíkként kitartóan zakatolt Bergen felé.

"Hav. Igen. Bizonyám. Éééésmég?"

Végül 18:00 után néhány perccel érkeztünk meg utunk végcéljához. Innét Majom főhadiszállására mentünk, az ún. Fantoft Studentboliger-be. Itt aztán berendezkedtünk az elkövetkezendő napokra és nekiláttunk fondorlatos terveink előkészítéséhez.
(by gnuuu)

Majom estére remek programot prezentált gnuuu számára. A helyi felvilág épp ezekben a napokban tartotta egyik szokásos évi ünnepségét, az International Student Days elnevezésű rendezvénysorozat. Ennek keretei között került megrendezésre a bergeni egyetemi körökben jó hírnévnek örvendő Hulen nevű (óvó)helyen a Meelodi and Nese Rastafari fedőnév alatt meghirdetett koncert. Majom sármos mosolyának, és remek meggyőző erejének hála sikerült gnuuut díjmentesen becsempészni az óvóhelyből átalakított vendéglátóipari egységbe, ahol némi késéssel ugyan de fél 11 körül elkezdődött végül a fellépés.

A zene nagyon jó volt, kicsit olyan Chill-Out jellege volt, bár a művészek a "Global" elnevezést akasztották rá, mivel kubai, spanyol, dél-afrikai norvég, perzsa, és még kitudja milyen nemzetek zenéinek stílusjegyeit hordozta magán. Az egész produkció legmeghatározóbb jelensége azonban egyértelműen a formáció énekes-frontembere volt.
Egy 50 év körüli festőművész elevenedett meg személyében a színpadon, patiszon alakú sapkájával, borzas, félhosszú, göndör, ősz hajával, szögletes szemüvegével, és fehér ing-kék farmer ruházatával. A hangja nagyon jó volt, és tényleg lehetett érezni az dallamokban némi közelkeleti beütést, a viszont a ruházat és az ének még nem lett volna elég ahhoz, hogy ő ragadjon meg legélesebben hőseink emlékezetében. Frontemberünk legjellemzőbb vonása ugyanis a mozgása volt. A tiszta, kellemes énekhang mellé társuló görcsös, rángatozó, ütemet a legritkábban eltaláló higanymozgást minden bizonnyal Deák-Bill Gyula is megirigyelte volna tőle. Hihetetlen átélése viszont mindenképpen dícséretre méltó volt.

Sajnos gnuuu is és majom is kellőképpen fáradt volt ahhoz, hogy ne tudja végigállni a koncertet, ezért már éjfélkor megindultak vissza a támaszpont felé, hogy ott aztán szusszanjanak egy nagyot.
(by majom)

Ne menjenek el! A reklám után folytatjuk!

Még megvagyok...

Már nagyon érett ez a bejegyzés, mert az utóbbi időben nem vittem túlzásba a mesemondást. Pedig szeretek írni. Szeretem ezt a blogot is. Mégis miért hanyagolom akkor? Leginkább mérhetetlen lustaságom remek táptalajában gyökerezik eme hanyagságom. Ennek a blognak az írása majdnem olyan nekem, mint a tanulás. No persze tanulás címszó alatt szigorúan az olyan témák böngészését értem, amik érdekelnek is, az összehasonlítás alapja pedig, hogy mindkét tevékenységhez nagyon-nagyon nehezen fogok hozzá, viszont ha egyszer elkezdem, akkor nehezemre esik abbahagyni is.

Azért a bevezetőben megfogalmazott fő táptalaj mellett most el nem hanyagolható szerepet játszik már az egyetem is. Múlthét kedden megkezdődtek a szeizmikus adatfeldolgozás begyakorlását célzó különfoglalkozásaim. Ezeket a gyakorlatokat Bent Ole Ruud professzor vezeti, egy norvég phd hallgató (nevén nevezve Audun), és szerény személyem számára. Magát a kurzust - merthát gyakorlatilag arról van szó - elég intenzívnek kell felfogni, ugyanis a múlthét keddi első alkalmat azóta már követte másik három, és most a héten is csak azért nem volt eddig, mert Audun valahol külföldön lógatta a lábát.
Emellett a bevezető jellegű kurzusom is kezd egy picit irányt váltani, és gyakorlatiasabb vizekre evezni, aminek a fő következménye rám nézve, hogy ezekre az alkalmakra is készülnöm kell.
Magában persze az egyetemi elfoglaltságaim még az új programpontokkal együtt sem fednek le olyan elviselhetetlenül sokat a napjaimból, de estére azért fejben elég rendesen el tudok fáradni.

A rendszeres elfoglaltságaim mellé még mindig igyekszem pihentető jellegű programokat is szervezni, mert mégis csak úgy volna teljes ez a félév, ha nem csak a szobámban gubbasztva tölteném el a szabadidőmet.
Múlthét szerdán például egy újabb összeröffenést tartott a Fantoft magyarsága. Ezúttal az egyik régen itt élő srácnak, Zolinak a születésnapját ünnepeltük, a C-épület egyik közös konyhájában. Torta (Rita "Ronda-de-Isteni" stílusban készített műalkotása), sütik, magyar bor, és Zoli által - Kínából, a nővérétől - hozott rágcsálnivalók voltak a beszélgetős-nevetgélős est fő kellékei. A jól megszokott arcokhoz ezúttal egy lengyel lány - Cathrina - csatlakozott még. Ő is itt lakik már egy ideje, és itt is tervezi a jövőjét. A Fantoftban ismerkedett meg a vőlegényével is, egy indiai, egyetemi tanárral (talán tengerbiológos, de ebben már nem vagyok biztos). Vele sikerült egészen sokat beszélgetnem mindenféléről.
Valamikor 1 óra környékén hagytam el a terepet; végre egy kis borozás után. Az már nagyon hiányzott. Újabban nem nagyon kívánom a sört, sokkal inkább volna hangulatom egy-egy üveg finom borhoz. Ez persze az itteni alkohol tartalmú italok árfekvését figyelembe véve végképp nehezen volna összeegyeztethető a spórolás kifejezéssel, szóval leginkább megmaradok a vágyakozás szintjén...

Pénteken kora este Ninával, Espennel, és néhány barátjukkal ping-pongoztam. Nagyon élveztem a dolgot; hiányzott már egy kis mozgás, ezt be kell lássam. Persze vehetnék sportbérletet, és használhatnám az egyetemi sportcentrumokat, járhatnék az ezer féle átmozgató foglalkozás akármelyikére, de egyérszt a bérlet drága, másrészt továbbra sem nagyon merek kockáztatni a lábammal...
Ping-pong után visszajöttem a Fantoftba, kényelmesen megvacsoráztam, beszélgettem egyet Ádámmal - ez valahogy egészen ritkán szokott előfordulni, úgyhogy teljesen feldobott a dolog - aztán lementem Barbiékhoz filmet nézni. A Harcosok klubja volt terítéken, amit többedszerre is nagyon jó filmnek találtam (igen, én a társadalom azon felébe tartozom, akinek tetszik ez a film).

A szombati napom többnyire csendesen telt. Volt egy csomó meccs, ami újabb alkalmat adott, hogy kiélvezzem a nagy sávszélességű internet kapcsolat csodálatraméltó előnyeit. Este lesétáltam Ritához, és teáztunk egyet. Kb fél háromig beszélgettünk, mindenféle finom tea iszogatása és teasüti majszolása közben. Valahogy ez a beszélgetés is nagyon hiányzott már. Az utóbbi időben talán egy kicsit túlságosan is elástam magam a szobámban; úgy érzem kicsit elvesztettem azt az egészséges egyensúlyt.

A lányok - Barbi, Rita és Kati - vasárnap elutaztak Londonba néhány napra, világot látni. Kíváncsi vagyok, hogy hogy fogják bírni az egymásra utaltságot; azért vannak kétségeim a dolog működőképességével kapcsolatban, de maradjunk is ennyiben...

Egyébként ezt a bizonyos vasárnapot végre sikerült hasznosan, tanulással töltenem. Ezen magam is meglepődtem, de szinte jól esett a dolog. Újra csak megerősítést nyert az az érzésem, hogy jó választás volt a geofizika, és azon belül a szeizmika is számomra.
Még a végén lesz belőlem valami; ki tudja?

Nyuszi a kalapból

Remek dolog feledékenynek lenni. Legalábbis ha azt vesszük, hogy a feledékeny ember könnyedén képes meglepni akár saját magát is. Velem is ez történt a hétvégén, amikor ezeket a gyöngyszemeket találtam a fényképezőmön. Ne keressetek bennük semmi rendszert, vagy összefüggést, mert egyáltalán nincsen; tipikusan a "lottón nyertem" témák közé tartoznak.

Tomikám: amikor megláttam egyből Te jutottál az eszembe

Ezen azért meglepődtem...

Erre az úszó lélekvesztőre egyszerűen nem találok szavakat

Szürke. Többnyire.

Mostanra tényleg belesüppedtem egy picit a szürke hétköznapokba; többek között ennek is betudhatóak a hosszabb hallgatások. Hogy azért mégsem teljes a szürkület, az többnyire Ninának tudható be.

Tervezgettük korábban, hogy a (múlt)hétvégén elmegyünk kirándulni. Egy barátnője hívta Őt, Ő meg engem. Az eredeti tervben Finse környéki túrázás szerepelt. Espen a hétvégén egy nagyszabású lan-partyn vett részt, ezért ő nem tudott velünk jönni, viszont az autóját kölcsönkaptuk tőle. A terv aztán annyiban módosult (múlthét)péntek estig, hogy Finse helyett valamerre északra kocsikáztunk el - a pontos helyszínt azóta is nyomozom, pedig egész végig én vezettem - és egy menedékház környékén kirándultunk egyet. Négyen voltunk, Nina, két barátnője, meg én. A lányok már ismerősek voltak erre, így végig ők navigáltak. Olyan utakon kellett felküzdeni a kocsit, hogy helyenként tényleg komoly adrenalinlöket volt vezetni, főleg hogy egy kölcsönjárgányt terelgettem, amit ha összetörök, életem végéig fizetgethetem a javítási költségeket.

A két lány úgy tervezte, hogy elsétál egy körülbelül hat órányira lévő menedékházhoz, ott töltik az éjszakát, majd másnap egy újabb séta végén hazabuszoznak Bergenbe. Nina még aznap estére hivatalos volt egy szülinapi buliba, ezért mi ezt nem játszhattuk el, így az lett a vége, hogy egy darabig elkísértük a lányokat, aztán visszasétáltunk a parkolóba, és hazaautókáztunk. Mondanom sem kell, hogy esett az eső, szinte egész végig. Nagyon nem szakadt, csak úgy csendesen csordogált, viszont komoly szél társult a vízhez, aminek eredményeként úgy eláztunk mire visszaértünk a kocsihoz, mintha ruhástól úsztunk volna az utat szegélyező számtalan tó egyikében. A táj ugyan gyönyörű volt, de egyikünk sem érezte úgy, hogy ebben a csodás időban fényképezni volna kedve, szóval képekkel sajnos ezt a bejegyzést sem fogom tudni illusztrálni.

A hétvégém további része, és a hetem java egyébként csendesen telt. Kedden újra együtt ebédeltem Ninával egy remek török étkezdében, ami ráadásul még hihetetlenül olcsó is volt, minden más eddigi helyhez viszonyítva. Remekül megtaláltam vele az összhangot, igazán jókat tudunk beszélgetni, még a nyelvi korlátok ellenére is, ami pedig nagyon jól esik.

A hét elején kaptam egy szokatlan iwiw-es üzenetet. Egy srác keresett meg benne, aki épp Bergenbe készült, dolgozni, és szeretett volna néhány ismerettséget kötni, mielőtt belecsöppen az ismeretlenbe. Gyorsan kiderítettem, hogy Lillán keresztül szerzett munkát magának, és hogy itt is fogja meghúzni magát a Fantoftban egy darabig. Lilla kedden este utazott haza - nevezzük nevén a srácot - Peti pedig tegnap este érkezett meg ide. Úgy alakultak a dolgok, hogy végül Ádámmal ketten mi fogadtuk be egy időre Petit. Ádám szobájában húzza meg magát, amíg nem talál magának albérletet. Kíváncsi vagyok, hogy hogy fog menni az együttélés, és hogy egészen pontosan meddig is fog tartani, de a Fantoft magyarsága abban teljesen egységes, hogy bárki befogadja egy időre Petit, ha Ádám újra egy kis "magányra" vágyna.
Ez azt hiszem remekül jellemzi az itteni közösségben uralkodó baráti légkört, és felfogást.