Naplementék

Itt azok bizony néha egészen giccsesek tudnak lenni. Ha pedig az ember ügyesen bűvészkedik, akkor néha kifejezetten jó képeket is lehet róluk készíteni. Most ezekből a képekből teszek fel egy csokorra valót =)

Én pici pónim =)

Az első öt egyazon este készült (nevesen tegnap) az utolsó néhány nappal korábbról származik.

Iroda, vagy lassan inkább második otthon

A nyár egyik nemvárt, de igen kellemes termése, hogy az MSc hallgatók szobáinak felújításával, újrabútorozásával együtt, rendbetették az én irodámat is. Ennek keretében megszabadítottak a régi asztalomtól és a szekrényeimtől, valamint attól a vázszerkezettől, amivel ezeket az egyen-bútorokat a falakhoz rögzítették, és hoztak nékem új asztalt, új polcokat és egy kis fiókos szekrénykét is, valamint ha már ki kellett bontani a falból a fent említett fekete fém szerkezet, akkor már azt is újrapingálták. A pontot az i-re új függönyök beszerzésével tették fel.

Ezek után, ha már hirtelenjében felszabadult az a rengeteg falfelület, amit eddig a keretek és a rajtuk feszülő szekrények elfogtak az asztalom fölött, gyorsan rendelte(tte)m is egy naaagy parafa táblát, meg egy kicsi whitebord-ot. A hét elején meg is érkezett a két tábla, amiket kedden egy Jozef nevű lengyel karbantartó fúrt fel a falra. Jozef 15 éve él Bergenben és a helyi dialektussal beszéli a norvégot, mégis meglehetősen tisztán és érthetően, angolul viszont egyáltalán nem ért. Ennek ellenére nagy örömömre szolgált, hogy egészen jól megérttettem vele magam =)

Menet közben a Fantoftban is bútorcserélés zajlik; illetve maradjunk annyiban hogy a jelenleg rendszeresített bútorokat módszeresen pozdorjává zúzzák (mint azt a bizonyos tudományos karriert =), de újat helyettük még nem láttam hogy bárhova is hoztak volna. A lényeg, hogy a szobák széria felszereltségéhez tartozik egy-egy szett ülőpárna. Ezen párnákból sikerült egy óvatlan pillanatban meglovasítanom négy darabot, melyekből azóta be is rendeztem az egyetemi szobámban a kis olvasó-kanapémat az ablakpárkányon. Mintha erre találták volna ki =)

A szoba rendjét kicsiny (titkos) boszorkány-konyha teszi teljessé, amely az oly igen nagyon hiányolt finom, friss, magyar kávé elkészítésének üdvözítő lehetőségét hivatott biztosítani számomra =)

Hogy aki nem szeret olvasni, az is tudja miről csacsogtam az előző néhány bejegyzésben, most következzenek a képek:

A párkány-kanapé

Használatban

Az új táblák

A szigorú, zárkózott iratszekrény

És az ő sötét titka...

A boszorkány-konyha akcióban

És készen is a boldogító kávééé

Mitévő

Akik ismernek, azoknak nem újdonság, de legalábbis nem meglepő, hogy egy alapvetően környezettudatos ember vagyok, legalábbis én annak tartom magam. Igyekszem nagyon odafigyelni arra, hogy a lehető legkevesebb szemetet termeljem, azt is szelektíven próbálom gyűjteni, igyekszem minél okosabban vásárolni, minél kevesebbet fogyasztani. Ha tudom, akkor a helyben termelt élelmiszereket keresem és a jobb minőségű cuccokat veszem meg, akkor is ha kicsit drágább, mert ha az ember vigyáz rá, akkor remélhetőleg tovább használhatja a szóbanforgó terméket, márpedig engem - és ezért örökké hálás leszek - úgy neveltek, hogy vigyázzak a dolgaimra. Talán ennek is a hozadéka, hogy roppant módon hozzá tudok nőni a használati tárgyaimhoz, de ez már egy másik mese =)

Azzal is teljesen tisztában vagyok, hogy néha én is engedek a kísértésnek - lásd a finsei napszemüveg vásárlás, vagy a Tücsök megvétele- de úgy gondolom, hogy ezeket a kitöréseket eddig még egészségesen alacsony szinten tartottam, épp csak annyit engedtem magamnak, hogy még embernek érezhessem magam; szeretném ha az ökológiai lábnyomom a lehető legkisebb maradna, de azért azt is fontosnak tartom, hogy egy emberi lábnyom legyen az =)

Sajnos azzal, hogy elfogadtam ezt a PhD ajánlatot és "munkába álltam" itt Bergenben, az apró lábnyomért való küzdelmem igen-igen megnehezítettem. Régóta örlődöm a rengeteg utazás, a megszámlálhatatlan repülőút miatt, hiszen az egy dolog, hogy a PhD miatt kvázi muszáj időről időre konferenciákra, nyáriegyetemekre, megbeszélésekre utaznom, de e mellett még a szívem is nagyon húz haza, így amikor csak tehetem, egy-egy magyarországi utat is csak beiktatok. Ezzel nyílván adok egy szép nagy taslit a környezettudatos életvitelemnek, de egyszerűen nem találok igazi fogást ezen a problémán.

Egy fél-álfogásra azért mégiscsak felhívták (khm.. köszi Hugi) a figyelmemet és a napokban arra jutottam hogy ebben az irányban csak teszek egy lépést. Ez a léleknyugtató álmegoldás a carbon-offseting.

Az ötlet lényege, és menete a következőképpen foglalható össze:
- Rengeteg honlap kínál lehetőséget az embernek arra, hogy kiszámolja életének, életvitelének hatását Földünkre, kibocsátott üvegházgázok CO2 egyenértékére átszámolva. Ez általában úgy néz ki, hogy mindenféle trükkös úton módon működő fekete dobozba beadagolsz információkat az életviteledről (fűtés, villany, utazás, szelektív hulladékgyűjtés miegymás: a paletta széles, és fekete dobozonéként erősen változó) és a doboz kiad neked egy számot, a személyes karbon lábnyomodat. Nyílván minél kisebb, annál jobban örül az ember; annál kevésbé viseli meg a természetet a jelenléte. Hugicám véleménye szerint jelenleg nincs konszenzus arra vonatkozóan, hogy egy ilyen karbon-lábnyom számító algoritmusnak milyen változókat és milyen formában is kellene tartalmaznia, ezért általánosan elfogadott karbon-lábnyom kalkulátor sincsen.

- Amint a kis fekete doboz elővarázsolt neked valamilyen értéket, jöhet az offseting:
Egyre több szervezet jön létre a világban, akik azt vállalják, hogy a nekik adományozott összegekből erdőket telepítenek, vagy magánkézben lévő, kivágásra váró (eső)erdei területeket vásárolnak meg és gondoznak, védelmeznek. Az érvelés szerint, Te ugyan repkedtél össze-vissza a nagyvilágban és ezzel megszórtad a légkört üvegházhatású gázokkal, DE azzal, hogy kvázi ezeken a szervezeteken keresztül fákat ültetsz, vagy fák kivágását és elégetését gátolod meg, segítesz megkötni és visszatartani a kibocsátásoddal egyenértékű mennyiségű szén-dioxidot.

Fontosnak tartom azt kiemelni, hogy ez a megoldás semmiképpen sem teljesértékű megoldás abban az értelemben, hogy még véletlenül sem csökkentem vele saját üvegház-gáz kibocsátásom egy unciával sem. Könnyű beleesni abba a csapdába, hogy az ember nagyvonalúan éli tovább életét, dőzsöl, meg sem próbál visszafogni a fogyasztásán, merthogy majd ültet fákat, amik száz év alatt nullára hozzák azt, amit ő szintén hasonló időskálán eldorbézolt. Az elsődleges cél mindenképpen a fogyasztás visszafogása, a kibocsátás visszafogása kell hogy legyen. Nem lehet mindent elodázni, hogy majd valaki jól megoldja később!

Mivel végeredményben a karbon-offseting nem egy teljesértékű megoldás, az emberben felmerül a kérdés, hogy megéri-e pénzt ölni a dologba? Én úgy érzem, hogy ha az ember (anyagilag) megteheti, és nincs más választása, nem tudja épkézláb módon csökkenteni a környezetre gyakorolt hatását, nem tudja visszaszorítani semmiképpen a repülőútjai számát, akkor igen, hiszen például az esőerdők védelme, vagy a kivágott erdők, megcsonkított társulások helyreállítása minden valószínűség szerint generációnk egyik legsürgetőbb feladata volna, így a pénz - ha bízunk az adott szervezetben - mindenképpen jó célt szolgálhat.

Ha az ember mindenképpen az offseteléshez akar nyúlni, úgy a már fent is leírt két lehetősége van jelenleg: fákat, erdőket ültető szervezetnek adományoz, vagy erdőket (többnyire esőerdőket) védő alapítványnak segít. Az új fák, új erdők telepítésének megvan az az előnye, hogy az ember eldöntheti, mely célterületen szeretne erdőt látni, hol szeretné, ha azok a fák kifejtenék hatásuk javát. Ami szerintem nagy hátrány viszont, hogy az ültetéssel jellemzően hasznos mezőgazdasági területek kerülnek ki művelés alól, és szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy a megállíthatatlannak tűnő népességnövekedésnek hála (hiába például a már réges rég hatályban lévő kínai és indiai támogatási rendszerek, amelyek kevesebb gyermek vállalására hivatottak ösztönözni az állampolgárokat, csak nem akarunk leállni), azokra még óriási szükségünk lesz egyszer.

Ezzel szemben az esőerdőkről tudjuk azt, hogy a körforgásuk hihetetlen intenzitása miatt csak nagyon minimális, és nagyon tápanyagszegény talaj alakulhat ki alattuk és ha kivágjuk őket, akkor azt a minimális réteget is elmossa a mindennapos eső seperc alatt, így a terület mezőgazdaságilag gyakorlatilag hasznosíthatatlanná válik. Emellett ott van az a tény is, hogy az esőerdők biomasszája jóval dúsabb, sűrűbb is, mint egy telepített mérsékeltövi erdőé, esőerdőt telepíteni pedig gyakorlatilag lehetetlen.

Hosszas gondolkodás és mérlegelés után a napokban arra jutottam, hogy teszek. A voksomat az esőerdők mellett tettem le. Ha lehet hinni az általam választott szervezetnek, az általam anonim módon adományozott pénzből 2 hold dél-amerikai esőerdőt menthetnek meg; úgy legyen.

Költözöm

Majd egy hónapja nem sikerült eljutnom odáig, hogy újabb bejegyzést írjak, de ez nem azért van, mert semmi izgalmas nem történik, hanem inkább éppen azért, mert túlságosan is besűrűsödtek a dolgaim. A legjelentősebb hírem egyértelműen az, hogy költözöm. Június elején fölreppent egy pletyka, hogy a SiB (a helyi kollégiumok üzemeltetője) nem hosszabbít szerződést azokkal a lakókkal akiknek nincsen érvényes diákigazolványuk, mert augusztustól a korábbiaktól is több külföldi diákot várnak és nincs nekik elég hely. Lévén a PhD hallgató itt alkalmazott, nem is kap diák igazolványt, így az élő szerződés lejárta után nem is hosszabbíthat. Amikor ezt meghallottam Vaneeda-tól, akkor úgy gondoltam, hogy a legegyszerűbb az igazságot minél gyorsabban kideríteni, és bementem a SiB-hez a recepcióra megkérdezni, hogy mégis mi az ábra. Ott egy fiatal srác nagyon magabiztosan közölte velem, hogy sajnos ez bizony így igaz. Szigorúan véve eddig sem költözhettünk volna be, de volt hely, ezért nem foglalkoztak ezzel annyira, most viszont valami miatt túl sokan jönnek külföldről, és valahogy helyet akarnak csinálni...

Ezt meghallva összeálltunk Vaneeda, Katarina (kicsit később csatlakozva) Magnus meg én, közösen albérletet keresni. A helyi piacról azt kell tudni, hogy van két honlap a Finn.no (helyi vatera/ebay) és a Hybel.no (detto, de csak lakásokra specializálódott), ahova felkerül az ajánlatok túlnyomó többsége. Ha ide valami fölkerül, akkor az legkésőbb három napon belül kiadásra is kerül, de a legtöbb esetben már másnap gazdára lel az albérlet, annyira nagy a kereslet. Ennek megfelelően az első jónéhány próbálkozásunk kudarcba fulladt - mire telefonálásig jutottunk, már kiadták a helyet. Azért volt jónéhány hely, amit sikerült megnézni, de valahogy mindegyikben volt valami, ami nem volt igazán nyerő. Volt olyan hely, ahol a közös konyhán keresztül lehetett eljutni a közös zuhanyzóba, és volt olyan, ahol a fűtés volt borzalmasan megoldva, egy nagyon rosszul szigetelt faházban. Az azért nagy általánosságban elmondható volt, hogy a tulajok annyira nem mutatták, hogy ők mennyire ki akarják adni a helyet, mert tudták, hogy valaki úgyis kiveszi. Nagyon érezhető volt, hogy mennyire a kereslet és nem a kínálat határozza meg a piacot.
Tök érdekesnek találtuk egyébként azt is, hogy a norvégok többsége bútorozatlan helyet keres, de legalábbis az ágyat hurcolja magával albérletről albérletre =)

Én a keresgélés közepén hazautaztam bő egy hétre, de a többiek ezen idő alatt is aktívan vadásztak, mindhiába. Ezen egy hét vége felé döntöttek úgy, hogy ők is szerencsét próbálnak, és megkérdezik az SiB-t, hogy biztos az a biztos? Természetesen a válasz az volt, hogy "hááát, még nem lehet tudni, majd szeptemberben hivatalosan is értesítenek..." Soha nem hallod kétszer ugyanazt, mint hivatalos álláspontot. Soha...

A lányok mindenesetre úgy dönttötek, hogy ha nem is a korábbi intenzitással, de továbbra is vadásznak albérletre, és ennek meg is lett az eredménye. Közvetlenül azután hogy visszajöttem, szóltak, hogy mennek egy házat megnézni este, megyek-e velük. Én meg persze mentem, mert hát miért ne?
Ez a hely pazar volt. Egy percre van gyalog az egyetemtől, a tulaj egy azerbajdzsán házaspár, akik valami média vállalatnak dolgoznak, és két évre mennek a két gyerekkel együtt Prágába dolgozni. Házi készítéső baklavával fogadtak, és (amolyan törökös szokás szerint) teával kínáltak (amit ugye nem illik visszautasítani). Ez volt az első olyan hely, ahol kifejezetten jót beszélgettünk a háziakkal. A hely pazar, az egyik szoba ugyan egy picit átjáró-szoba a négyből, de a helyzet több mint kezelhető. Hatalmas nappali van, felszerelt konyha és fürdőszoba, van egy extra fatüzelésű kandallónk, és még saját zongoránk is! Nyilván tökéletes semmi nem lehet, így hátulütő itt is van, nevezetesen az ár. Nagyjából dupla annyit fogunk érte fizetni fejenként, mint amennyit a Fantoftban fizettünk, igaz azóta ahogy kérdezgetek körbe-körbe, egyre inkább úgy érzem, hogy a Fantoft az, ahol irreálisan alacsony áron lakhattunk korábban, és még az új albérlet ára mellett is szerencsések vagyunk. (közben végszóra a legújabb fejlemény, hogy a Fantoftban is emelnek a lakbéren 12 százalékot...)

A háztűznéző után másnap alá is írtuk a szerződést egy évre, két hónap felmondási idővel és opcióval a hosszabbításra. Ami egészen meglepett, hogy itt boltban lehet venni biankó szerződést, amit aztán kitöltesz, egy kicsit magadra szabsz, aláírsz, és meg is vagy. Szerintem ez zseniális, egy csomó pénzt spórol vele az ember. Azért komolyan veszik a dolgot, hivatalos minden, kérnek referencia-nevet (mi az egyetemről adtunk egy adminisztrátort =) és a deposit-nak (ami általában két havi lakbér) külön számlát nyitnak, ahol kamatozik és ahol csak a szerződés felmondása/lejárta esetén fér hozzá a két fél. Katarina vállalta, hogy adja a nevét ehhez a számlához, és állítólag a házinéni megölelte őt a bankban, amikor megvolt minden, merthogy most egy jó évig nem látják egymást (Katarina tegnap elutazott augusztus közepéig nyaralni, a nő pedig augusztus eggyel utazik Prágába).

Az augusztus 1-es költözéssel persze csak az volt a gond, hogy az SiB-nél is két hónapra előre kell jelezni a kiköltözési szándékod, így nem volt egyértelmű, hogy nem kell majd bő egy hónapig két helyért fizetni. Hogy ez ne így legyen, arról mindhármunknál (Magnus nem a Fantoftban lakott eddig sem) úgy sikerült gondoskodni, hogy találtunk valakit, aki kiveszi a Fantoft-os szobát tőlünk =) Az én helyemre Máté fog költözni, az egyik itt dolgozó magyar srác, akinek amúgy is aug 15-el kellett volna kiköltözni onnan, ahol most lakik. Mindenki jól jár =) Amint beköltöztem és elhelyezkedtem, ezzel a témával újra jelentkezem, minden valószínűség szerint jónéhány képpel megfűszerezve az új bejegyzést!