ezmegaz

Szombaton úgy terveztem, hogy nem állok le a bejegyzések írogatásával, de aztán valahogy mégis úgy jött ki a lépés, hogy elmaradta az újabb post. Most kísérletet teszek az elmúlt egy hét gyors összefoglalására. Holnap után hajnalban indulok haza, szóval most egy darabig megint hallgatás jön majd =)

Múlt pénteken karácsonyi ebéden/vacsorán vettem részt, amit külön a tanszéki alkalmazottak számára rendeztek. Itt viszonylag sok rendezvény szervezése vándorol kutatócsoportról kutatócsoportra, ami szerintem egy kifejezetten jó rendszer. Ebben az évben a karácsonyt például a Negyedidőszaki geologával foglalkozó csapat szervezte, és nagyon-nagyon kitettek magukért. Az este folyamán két professzor vette a nyakába "házigazda" szerepét és az egész műsor, amit elővezettek nagyon emlékeztetett a vidéki lagzik karnagyaira, a "Vőfélyekre" (remélem jól írtam...)

Az én egyetlen gondom az volt, hogy norvég nyelven vezették a szálat véges-végig, de szerencsésen húztam számot (merthogy számot kellett húzni egy dobozból, hogy hová is ülhet az ember az asztaloknál, ezzel elkerülve a "klikkesedést) és Kristin Nodland - a tanulmányis adminisztrátorom - mellé kerültem, aki nagyon kedves volt, és viszonylag sokat fordított nekem. Egyébként körülöttem mindenhol roppant kedves, és érdeklődő, idősebb professzorok ültek, akikkel időnként jókat lehet diskurálni szinte bármiről.

Maga a "műsor" nagyon-nagyon szórakoztató, és humoros volt, Kristin folyamatosan sírva nevetett mellettem, és annak ellenére, hogy szinte semmit nem értettem a viccekből, átragadt rám a légkör vidámsága, szóval egyáltalán nem unatkoztam. Amit még nagy általánosságban le mertem szűrni ez alapján az esemény alapján, az az egész tanszék családiassága. Mindenki ismer mindenkit, úgy általában nagyon figyelmesek egymással az emberek, de ugyanakkor húzzák is egymást, piszkálják a többi kutatócsoportot, de egyáltalán nem ellenségesen, vagy rosszindulatúan. Ez alapján az este alapján azt mondanám, hogy nagyon jó lehet egy ilyen munkaközösségbe tartozni.

Az egyik megbeszélésből például kiderült, hogy nagyjából 5-10 évente tart az egész tanszék együtt egy hosszabb diskurzust, ahol azon elmélkednek a tanárok, hogy merre is szeretnének tovább haladni, milyen úton. Hogyan képzelik el a kutatásaikat, mire fektetnének több hangsúlyt, mire kevesebbet, mire ruháznának be, és mi az amire már adott esetben nem költenének. Nagyon kíváncsi volnék, hogy vajon az ELTE-n van-e ehhez hasonló kezdeményezés...

A hétvége csöndesen telt, tettem-vettem, sokat olvastam, meg esetenként írogattam is picit. Vasárnap Árpival meccset néztünk bent a városban egy kocsmában, és közben többek között azt is jól megbeszéltük, hogy ezt bizony szerdán megismételjük majd. Hétfő-kedd picit szürkén telt, nagyon nehezemre esik rávenni magam a munkára, Ritske, Suzon, Vaneeda és Zoya elutaztak AGU-ra, Lousie Koppenhágába és az egész egyetem egyébként is mintha kiürült volna picit. Diákok már gyakorlatilag egyáltalán nincsenek és különben is karácsonyi hangulat, meg mindjárt utazom haza... Szóval maradjunk annyiban, hogy nem voltam valami produktív.

Szerdán találkoztam Ninával, aki éppen valahonnan Svédországból tért vissza Bergenbe. Beszélgettünk egy nagyon kellemeset; már igazán régen volt rá precedens, szóval nagyon jól esett. Utána rohangáltam egy sort, meguntam ugyanis, hogy állandóan félhomály van a szobámban, ezért vettem egy vagon csiptetős spot-lámpát, meg egy 5 méteres hosszabbítót. Most, hogy felszereltem és szépen beállítgattam a rendszert, sokkal jobb =) Aztán még aznap Árpival valóban be is ültünk az angol hétközi forduló okán meccset nézni, és olyan szerencsésen választottunk asztalt (pultot), hogy egyszerre három különböző mérkőzést is figyelemmel tudtunk követni. Gyanítom, hogy ebből rendszer fogunk csinálni.

Apropo meccs: január 8-10 között Birminghamben leszek, egy (nagyon)rövid kurzuson, ahol igyekeznek majd bevezetni a 2D-Move nevű szoftvercsoda rejtelmeibe. Ez csak azért apropo, mert 9-én Birmingham City - Manchester United meccset rendeznek, és minden tőlem telhetőt meg fogok tenni, hogy oda is eljussak =)

Nagyjából ennyi említésre méltó dolog jutott most hirtelen eszembe. Zárásként szeretnék veletek megosztani egy nagyon tanulságos ábrát, amelyet (vagy legalábbis ehhez kísértetiesen hasonlót, csak sokkkkal gonoszabb megjelenésű madarakkal) a Karácsonyi műsor során mutattak be. A poén sokkal jobban ül angolul, ezért úgy döntöttem, hogy annak lefordításával inkább nem próbálkozom =) Az ábra címe: "Hierarchia"

If the guy on top take a look at down...
Well... He sees only shit.

If the guys on the bottom look up,
than the only thing they can see are assholes.

Feleton

Úgy gondoltam, hogy az otthon töltött - valamivel kevesebb mint - egy hetemről inkább nem írok bejegyzést. Maradjunk annyiban, hogy szép volt, jó volt, örülök hogy ennyi mindenkivel sikerült találkoznom, és köszönök mindent! Nagy tanulásgként azért levonható, hogy legközelebbre meg kell próbálnom kevésbé betáblázni magamat =)

Múlt szombaton végigjártam egy rakat telefon-szaküzletet Bergenben. Arra voltam kíváncsi, hogy vajon van-e olcsóbb megoldás a számomra. A szüleimmel ugyan tudok skype-on társalogni, de a Collegium, és így Iló irányában ez már korántsem működik zökkenőmentesen, mivel az én hangom még csak-csak átjut egyben, sőt gyakorta még a kép is, de a vonal a másik irányban már igen gyakran szaggatva adja át a hangot...
Nos komoly kutatómunkám érdekes eredményre vezetett. Egyetlen szolgáltató sem tud jobb előfizetést, vagy feltöltőkártyás koncepciót ajánlani, mint az a Chess Kontant Global kártya, amivel jelenleg is rendelkezem. Ezzel a kártyával 1 NOK/perc a magyar vezetékes-, és 3 NOK/perc a magyar mobil-hálózatba történő hívásindítás (azok kedvéért, akik lusták utána járni, 1 NOK ~ 31 Forintnak felel meg jelenleg).

Nyílván ebből a kis történetből nem kerekítenék egy külön postot, ha végül nem találtam volna mégis egy kedvezőbb megoldást, amit minden olyan külföldre keveredő embernek figyelmébe szeretnék ajánlani, akinek magyar oldalon gondjai vannak a sávszélességgel, a külföldin viszont minden adott. Ez a megoldás pedig a Skype. Kevesebb mint havi(!) 40 NOK egy olyan előfizetés, amely korlátlan, 0 Randomvaluta percdíjas hívásindításra jogosít fel a Európa 20 országának vezetékes hálózatába. E mellett magyar mobilhálózatokat is tudok hívni 0,8 NOK-ás percdíjjal, ami azért lássuk be, sokkal barátibb, mint a 3 NOK/perc.

Annak még nem jártam utána, hogy vajon milyen lehetőségek vannak arra, hogy mondjuk egy Smartphone segítségével mobilizáljam a Skype kapcsolatomat, de idővel erre is sort kerítek, hátha. Addig meg marad a Chess Kontant Global, ha annyira sürgős az a hívás =)

Projekt megbeszélés Grenoble-ban

November 17. és 20. között egy rövid, ámde annál töményebb, és produktívabb megbeszélésre utaztam Ritskével, a témavezetőmmel, Grenoble-ba, itt dolgozik ugyanis az egyik társtémavezetőm, Peter van der Beek, aki az eddigek alapján egy halkszavú, megfontolt, éleseszű fickó és Jean Braun egy igazán lebilincselő alak, akinek a lelkén szárad többek között a PeCube, a Cascade, és a DOUAR nevű kódok megalkotása, amelyek közül az első kettőt a következő évben én is használni fogom majd.

17-én éjjel egy óra késéssel érkeztünk meg Lyonba (AirFrance), de Ritske számított rá és eleve a reptéri hotelben foglalt szobákat erre az éjszakára. (Egyébként, hogy minden alkalommal Ritske volt az utolsó, aki megérkezett a géphez, az első aki elővette a laptopját, és az utolsó, aki leszállás előtt végre hajlandó volt eltenni azt. Hihehetlen ez az ember - akármilyen körülmények között képes dolgozni...)
Mondanom sem kell, hogy bizony az általa foglalt szobák nem abba az árkategóriába estek, amilyenekhez pedagógus szülőkkel és két testvérrel megáldott, törődött, magyar egyetemista lelkem szokott. Az ágyam egyik végéről alig láttam el a másikig, a síkképernyős TV-t ha lefektetve lelógott volna egy csócsó-asztalról, és persze jutott hely a minibár alatt egy személyi széfnek is. A biztosítékot viszont az verte ki nálam, amikor felfedeztem a fürdőszobában, a wc-csésze mellett gondosan elhelyezett UTP-aljzatot...

Másnap hajnalban, egy gyors reggeli után felpattantunk egy buszra Grenoble felé, és kb 2 órával később már meg is érkeztünk ebbe a festői szépségű városba. A busz-pályaudvaron már ott várt ránk Jean Braun, akivel együtt innen egyből az egyetemre mentünk, merthát első a munka.
A nap naaagy BrainStorminggal (aki tud erre szép magyar kifejezést, kérem kommentelje be ide, mert én egyszerűen nem találok, pedig nagyon szeretnék) kezdődött, kb óránként egy kávészünettel megszakítva (kávét a franciák sem tudnak főzni), délben ebédszünet (az nem derült ki számomra, hogy van-e a közelben emberi árakkal megáldott menzaszerűség, de azt már tudom, hogy ha drágán akarok kajálni, akkor hová menjek), majd még egy adag BrainStorming, újabb kávészünetekkel tűzdelve.
Volt szerencsém megismerkedni Charlotte-al, Peter egyik PhD-diákjával, aki szintén ebben a projektben szorgoskodik, immár egy éve, és aki azzal büszkélkedhet, hogy nap mint nap meglátogatja az ablakában egy mókus, akit ezen alkalmakkor mindig kenyérrel fogad =)

A kapmusz egyébként viszonylag nagy területen fekszik, és rengeteg fa és zöld terület van az épületek között. A tökéletes, tavaszi időjárás ezt méginkább kiemelte számomra.
Első este - miután beköltözködtünk az előzőhöz kísértetiesen hasonló színvonalú és elrendezésű szállodai szobáinkba - Jean-nal és Ritske-vel elmentünk vacsorázni egyet. Mondanom sem kell, a vacsora végeztével megint mélyen a zsebembe kellett nyúlnom, de azt azért el kell ismerni, hogy egy színvonalas, hangulatos helyen, nagyon finom étket tettek elébünk, és a bor is csak francia volt, nah =)

Ez az este egyébként arról nevezetes még, hogy valahol messze-messze, Szudánban, 30000 egyiptomi és algér szurkoló, és 15000 szudáni rendfenntartó szemei láttára, Szudán kiharcolta továbbjutását a 2010-es futball VB-re. Az utolsó forduló előtt Algéria továbbjutásra állt csoportjából, csak egy két gólosnál nagyobb vereséget kellett volna elkerülniük. Ennek örömére az algér szurkolók törtek-zúztak a nagyvilágban örömükre. Az utolsó csoportkörben az ősi rivális Egyiptom aztán 2-0ra győzött Algéria ellen, minek következtében egyrészt egy döntő mérkőzésre került sor semleges pályán, Szudánban, másrészt pedig az algérok újra törtek-zúztak a nagyvilágban, és többek között felgyújtották fél Marseille-t. A döntő mérkőzésen aztán Algéria kiharcolta továbbjutását, aminek - nyílván már mindenki kitalálta - algér pusztítás lett újra a vége.
Ez a mi történetünket annyiban érinti, hogy nem Marseille az egyetlen francia város, ahol említésre méltó számban élnek algérok, hanem például Grenoble-ban is akadnak szép számmal. Ennek megfelelően amikor hazafelé sétáltunk az étteremből az Óvároson keresztül, lépten nyomon - algér léptékkel mérve - szolídan ünneplő (érsd, gyújtogatást nem láttunk, de minden autóból algérok lógtak ki óriási zászlókat lobogtatva, üvöltve, énekelve és a dudát tövig nyomva) emberekbe botlottunk.

A megbeszélés második napja az elsőhöz kísértetiesen hasonlóan zajlott, annyi különbséggel, hogy ezúttal máshol vacsoráztunk, és velünk tartott Peter és Charlotte is. Annyi még hozzátartozik az igazsághoz, hogy vacsora előtt még Ritske-vel és Jean-nal elmentünk egy ír kocsmába meginni egy pofa valamire való sört is. A vacsora során aztán áttértünk az új borra. Ezen az estén ugyanis valamilyen hagyomány folytán Franciaország-szerte bagóért lehetett hozzájutni az év első borához, ami ugyan nem volt különösebben finom - és a többiek elmondása alapján ez mindig így van - de az ára okot adott arra, hogy az egész város egy utcafesztiválban forrjon össze. Néhány évvel korábban az újbor-éjszakája picit elszabadult, ezért ebben az évben este 9 után már tilos volt a nedű árusítása, és ipari mennyiségű rendőr járőrözött a városban.

Vacsora után sikerült végül összefutnom Nagy Gergővel, és beültünk valahova meginni egy sört, és dumálni egyet. Sikerült jól elbeszélgetni az időt, aztán amikor én éjfél körül jeleztem, hogy nekem még egy óra, mire visszaérek a szállodába, és másnap 6kor kelek, akkor megindultunk hazafelé. Az utcára kilépve egészen komoly méretű, békésen, vidáman, hangosan ünneplő tömegbe ütköztünk. Lehet, hogy korán leálltak az újbor árusításával, de hogy az utcán ünneplő fiatalokat ez nem zavarta, az is biztos. Gergő meg is jegyezte, hogy az amúgy kifejezetten csöndes város életéből sikerült kiválasztanunk két olyan egymást követő napot, amikor az éjszakai élet a szokásosnál sokkal jobban megpezsdült =)

Az utolsó napon, 20-án dél előtt még bementünk egy újabb találkozóra az egyetemre, de ebéd után már csak a búcsúzkodásra jutott idő. Az itt töltött nagyjából három nap alatt a PhD tervezetem szignifikáns átalakuláson ment keresztül, aminek azért örültem különösen, mert épp előtte egy nappal készültem el végre egy első verziójával a PhD proposalomnak, és a grenoble-i megbeszélések tükrében máris írhattam újra az egészet...

Mindent egybevetve nagyon pozitív élmény volt az egész találkozó. Úgy érzem, hogy jó lóra tettem ezzel a témával és ezekkel az emberekkel. Alig várom, hogy végre elkezdődjön az érdemi munka =)

November 20-án, kora délután aztán buszra szálltunk és a lyon-i reptér felé vettük az irányt. Innen Ritske Amsterdamon keresztül visszarepült Bergenbe, én pedig Budapest felé folytattam az utamat, végre Iló, család, barátok. Jó dolog hazatérni =)

Túl...

Végre Túl a PhD-pályázás mizéria utolsó lépcsőfokán is (illetve majd holnap, ha leadtam a maradék papírt is). Igen, ez itt ilyen furcsán megy, hogy én már három hónapja alkalmazott vagyok, és húzom az igát, de a Doktori Iskolába még csak most pályáztam, lévén ehhez egy jónéhány oldalas anyagot kellett összeállítani arról, hogy min fogok dolgozni a következő három évben, és nagy örömömre, ezt elő is kellett adnom a Geodinamikai Kutatócsoport professzorai előtt...

Nos, ma túlestem az előadáson és mondhatni elégedett vagyok. Én is úgy éreztem és Ritske is azt mondta, hogy simán, gördülékenyen, jól ment a dolog, különösebb hiba nélkül. Még a kérdésekre is tudtam - és ami még fontosabb, Ritske hagyott - válaszolni. Kosuke, az egyik - lassan végző - PhD-s srác mesélte, hogy amikor ő hasonlóan előadta a pályázatát, akkor nem hagyta a témavezetője, hogy a feltett kérdésekre maga válaszoljon, ami azért elég frusztráló lehetett...

Ma megkezdtek beavatni a Fortran90 használatának rejtelmeibe is, és ezúton jelezném minden kedves programozó collegának, aki megkérdőjelezi az ebben a nyelvben alkotó (tehát gyakorlatilag szinte minden programozással is kacérkodó) természettudós épelméjűségét - eddig úgy tetszik, hogy ez a programnyelv korántsem olyan elveszett dolog =)

Holnap mostmár tényleg igyekszem alkotni egy (esetleg két) bejegyzést az elmúlt egy-két-három hét történéseiről is, amúgy nagyvonalakban. Ma valahogy ehhez már nincs energiám =)

hümm

Itt a péntek, és én újra halogatok. Legkésőbb keddig. Ahogy a határidőimet csúsztatgatják, úgy csúszkálok én is. De nincs gond, rendben lesz ez. És már mindjárt megint jövök haza =)
Addig, nesztek klippek:
Ok Go - Here it goes again
éééés
Ok Go - Do what You want