Ittenhonhazaám

Heveny internet elérés, és szabadidő problémákkal küzdöttem/közdök így tényleg rövidre fogom: Hazaértem rendben, köszöntöttek rendben, karácsonyozom rendben, és majdan ha rendeződnek a dolgaim, akkor hiánypótolok is rendben, mert így nem lehet egy életszakaszt lezárni - Rendben.

Addig pedig Békés Karácsonyt kívánok mindenkinek!

Értesítő

Ma felkerült a Studentwebre a Seismic Reflection Data: Acquisition and Processing megnevezésű tárgyam értékelése. Érdemjegyem(betűm) C.
Fogalmazhatnék akár úgy is, hogy Yippáyééé

Ébredés

Ma reggel - mint már oly sokszor ebben a félévben - drága, egyetlen, legcsodálatosabb, utánozhatatlan szomszédaimra ébredtem. Nyolc óra körül megint olyan hisztit vert ki a három-négy év körüli fiúcska, hogy zengett tőle az épület. Hozzá kell tennem, hogy miközben ezt a bejegyzést fogalmazgatom ismételten üvölt a drága. Nekem elképzelésem sincs, hogy a szüleinek milyen fogalmi zavarai vannak a "nevelés" szó körül, de hogy egy ekkora gyereknek csak az a két funkciója legyen, hogy alvás, és ordítva toporzékolás...

Amiért mégis hálás voltam neki ezen a reggelen, az az ablakomon keresztül elém táruló látvány volt. Nagyon meg kellett erőltetnem magam, hogy egy ilyen hajnali órán rá tudjam venni magamat arra, hogy ne csak a másik oldalamra fordulva próbáljak visszaaludni, hanem ténylegesen kimásszak az ágyamból, és fényképeket próbáljak készíteni. Sajnos a csipa azért még rendesen ott figyelt a szemem sarkában, úgyhogy nem sikerült olyan nagyon-nagyon jó képeket csinálnom, de egyet azért mégis megosztok, mert gyanítom, hogy kicsiny hazámban hiába vadásznék rá, sosem lenne alkalmam megfigyelni, amint a telihold lebukik a horizont alá...

Holdnyugta:

nyulambulam

Túl a nyúlon. Meg nagyon úgy tűnik, hogy az itteni vizsgákon is. Már egy eredményem is van, a háromból. A Reservior Geophysics megnevezésű kurzust B minősítéssel zártam. Ha jól tudom, itt az értékelés A-F skálán zajlik, ahol ha minden igaz az A a legjobb, és az F a legrosszabb. Amennyiben ez így van, mondhatni elégedett vagyok magammal. Azt is mindjárt leírom, hogy miért érzek így, de nagyon előre szaladtam, úgyhogy menjünk csak szépen vissza oda, hogy nyúl.

Illetve helyesebb, ha úgy fogalmazok, hogy nyulak, hiszen három is akadt belőlük. A három persze nem sok, gondolhatná minden valamire való magyar egyetemista, és én is így érezném, ha az a három nem lett volna olyan szerencsésen elhelyezve a tér-idő kontinum idő tengelyére párhuzamos irányban, hogy aztán egy gyengébb skálázás esetén már egy pontként jelennének meg előttünk...

December 1-én, hétfőn került sor az első írásbeli vizsgámra, méghozzá az Advanced Structural Geology megnevezésű tárgyhoz köthetően. A felkészülésre nem volt túlsok időm, hiszen előtte folyamatosan leadandókat gyártottam, mint egy írógép, egészen november 27-ig.

Pénteken (november 28) még halvány sejtelmem sem volt róla, hogy hol és mikor is lesz egészen pontosan a vizsga. Az tiszta volt, hogy hétfő, de ezen túlmenően semmi konkrétum nem jutott el hozzám. Aztán a hétvégén Abdullah barátom felvilágosított, hogy létezik bizony egy honlap, ahol az összes kurzushoz ki lehet keresni a kódja alapján, hogy hol és mikor is lesz az a bizonyos írásbeli vizsga. Ekkor világosultam meg azt illetően is, hogy itt bizony nem kényeskednek a vizsgák helyének kérdéskörében. Volt olyan vizsga, ami az egyetemen kapott helyet, de volt ami a Studentsenter-ben, és bizony nem egy olyan is, aminek egy-egy templom vagy sportcsarnok adott otthont...

Hétfőn aztán világossá vált számomra az is, hogy miért van ez. Az az apró részlet ugyanis elkerülte a figyelmemet, hogy bizony számos vizsga van egy helyre és egy időpontra meghirdetve. Ez ugye azt jelentette, hogy nem tíz ember számára kellett helyet teremteni a vizsgához, hanem mondjuk száznak.

Amikor megérkeztem, a hatalmas tanulóhelyiségből a vizsgák idejére átrendezett terem tele volt diákokkal és vizsgáztatókkal. Több tucat felügyelő tanár volt benn, akik egyenletes közökkel, egymástól nagy távolságra, teljesen random módon ültették le a diákokat. Ennek egyenes következményeként a súgás, illetve az egymás dolgozatáról való lesés lehetősége máris szinte teljesen ki volt zárva. Az asztalokhoz csak írószert illetve az adott vizsga esetében engedélyezett segédeszközöket lehetett odavinni. A kurzusnak megfelelő vizsgafeladatsor mellé lefűzhető, két plusz példányra indigózó, fejléces vizsgalapokat, és piszkozatpapírt is osztottak; csak azokra lehetett dolgozni. A vizsgalapra nevet természetesen nem írhattál, csak az otthoni diákigazolvány érvényesítő matrica megfelelőjeként funkcionáló semester card-on szereplő úgynevezett Candidate number-t.

Ezekkel az óvintézkedésekkel, és azzal, hogy tényleg - a szó szoros értelmében - a wc-re is kimentek az emberrel, szerintem gyakorlatilag kizárták, hogy bármilyen visszásság történjen a vizsgák körül. Gyorsan hozzá kell azért tennem azt is, hogy a légkör remek volt, lehetett érezni, hogy figyelnek ugyan, de csupa jóindulat sugrázott a felügyelőkből. Otthon egy-egy ehhez legalább nyomokban hasonlító vizsga alkalmával az ember érzi a levegőben a diákok feszültségét, de itt ez valahogy nem volt meg. Az volt az érzésem, hogy itt bizony senkinek még csak meg sem fordul a fejében, hogy tisztességtelen eszközökhöz nyúljon. Ez egészen különleges élménnyé tette az egészet számomra. Menetközben egyszer körbejárt Ritske is, az egyik előadónk, és végig kérdezgetett mindenkit, hogy minden rendben van-e a kérdésekkel. Ez is csak dobott azon az érzésen, hogy itt bizony igencsak emberszámba veszik a vizsgázót.

A feladatsorra négy teljes órát adtak, de a helyzet az, hogy bizony szükség is volt rá. Hat oldalt körmöltem, és negyed órával a sípszó előtt én voltam a második, aki ezt a vizsgafeladatsort írta, és elhagyta a termet. Amit viszont gyorsan leszögeznék; nagyon korrektül volt összeállítva, és a teljes anyagot lefedte, gyakorlatiasabb, és elméletibb kérdésekkel egyaránt. Egy szavam nem lehetett utána.

A program persze ezután kezdett igazán sűrűvé válni, hiszen ha erre a vizsgára kevésnek éreztem az időt, akkor mit mondhatnék a következőre? A Seismic Reflection Data: Acquisition and Processing elnevezésű tárgyam írásbeli vizsgájára másnap, december 2-án került sor. A körülmények teljesen hasonlóak voltak az előzőekben leírtakhoz, a feladatsor itt is teljesen korrektül volt összeállítva, a teljes anyagot igyekezett megfelelően lefedni. Az egyetlen dolog, ami ezt a vizsgát számomra kissé beárnyékolta, hogy alig volt időm készülni rá, így ha lefedtem az anyagot a kérdések szőnyegével, majd megpróbáltam ráteríteni a tudásomat is, akkor sajna elég komoly rész kandikált ki abból abból a bizonyos közbülső rétegből...

Ezek után már hál' Istennek csak a pénteki szóbeli vizsgára kellett koncentrálnom. A Reservoir Geophysics nevű kurzusum egyértelműen a legjobb és legérdekesebb volt az itt hallgatottak közül, minden tekintetben. Remek segédlet tartozott a jól felépített anyaghoz, és kellően gyakorlatiasak voltak a beadandó feladatai is.

December 5-én, pénteken aztán kaptam egy kis ízelítőt abból, hogy lehet azért a szóbeli vizsgáztatást is másképp csinálni, mint otthon. Előre, név szerint meg volt adva mindenkinek, hogy mikor fog bemenni vizsgázni, és egy perc csúszás sem volt a dologban. Tor Arne 45 percet szánt mindenkire. Felkészülési idő nem volt, in medias res jöttek a kérdések, de megint csak azt tudom mondani, hogy teljesen tiszta, egyenes, korrekt módon. Semmi olyat nem kérdezett, amiről nem beszélt órán, a képleteket egyáltalán nem kellett tudni, csak azt, hogy milyen változók szerepelnek bennük, mit mivel hoznak kapcsolatba, milyen elhanyagolások és feltételezések bújnak meg mögöttük. A vizsga végén kifejezetten vidáman jöttem ki a teremből, hiszen úgy éreztem, hogy minden kérdésre rendben megfeleltem.

A jegyek persze egyik kurzus esetében sem csak a vizsga eredményét kell hogy tükrözzék. Figyelembe veszik az év közbeni beadandókat, esetleges kiselőadásokat, illetve gyakran a gyakorlatokon mutatott teljesítményt is. Ezek alapján tényleg egyedül a Seismic Reflection Data: Acquisition and Processing kurzusom eredményétől tartok egy kicsit, de nagyon remélem, hogy az is görbül majd azért...

Pszt... Csak csendben...

Egy előtte, kettő mögötte. Amint három lesz mögötte újra előveszi grafomán énjét. Addig szépen, csöndben elteszi egy kicsi, piros dobozkában, fel a polc tetejére.

Utóirat: Mellesleg épp az előbb kapott levest a földkerekség legaranyosabb meteorológusától, amiért most nagyon hálás. Nyamm...