idő

Kicsit besűrűsödtek a dolgaim, úgyhogy sajnos könnyen lehet, hogy péntekig kell várni a következő érdemi bejegyzésre. Pedig volna mit mesélni bőven...
Amíg újra előkerülök, szóljon mindenkinek egy kis zene =)

Menetrend

Csak a tisztánlátás végett:

- kedd, november 17.: Bergen - Amsterdam - Lyon - Grenoble
- szerda-csütörtök-péntek: találkozó sorozat Peter van der Beek-kel és Jean Braun-nal akik valamilyen szinten társtémavezetőim a PhD projektben.

- péntek este, november 20.: Grenoble - Lyon - Amsterdam - Budapest
- szombat-vasárnap: Hajdúböszörmény, család, szülinapozás, otthoni barátok, vasárnap este az utolsó vonattal vissza Pestre
- hétfő-kedd: Coli, rohangál találkozgat élvezi az életet, ha az égiek is úgy akarják, kedden Estike =)
- szerda, november 25.: Budapest - Amsterdam - Bergen

- csütörtök, november 26.: kiselőadás a geof264-es kódú kurzuson
- hétfő, november 30.: vizsga a geof264-es kódú kurzusból
- kedd, december 1.: project proposal előadása (legalábbis egyelőre ez a félhivatalos időpont)

=)

Most megint lopok Ilótól (köszönöm), mint már oly sokszor tettem az elmúlt - épp csak néhány nappal több mint - két évben, de muszáj. Nagyon megfogott és nehezemre esik szavakba önteni a gondolataimat =)

nosztalgia =)

Lakásavató

Szombaton estére az egyik tanszéki "munkatárshoz" Edwardhoz volt hivatalos többek között a teljes egyetemi baráti kör egy lakásavató bulira. Mivel egész héten elég rendesen lekötött az egyetem a nappali órákban, ezért erre a napra igyekeztem időzíteni mindenféle bevásárolgatásokat is. Császkáltam egyet a városban, vettem az esti bulira ajándék gyanánt egy üveg (méregdrága) Tokajit a Winemonopolet-ban. Ebben a csodás - sörnél töményebb szeszes italok árusításában állami monopóliumot élvező - létesítményben két féle magyar bort lehet kapni. Az egyik a már fent említett megbízható, jó minőségű (méregdrága) Tokaji. A másik kategória a norvég árakhoz viszonyítva olcsónak mondható, csavarós-kupakos üvegben terjesztett, déldunántúli borvidékről származó mindenféle általam tökéletesen ismeretlen bor, amit valahogy eddig nem volt bátorságom kipróbálni. Picit furcsának tartom, hogy ezek a borok "képviselhetik" az országunkat külföldön...

A Tokaji után még jó sokat nézelődtem a város mindenféle boltjaiban, és szereztem magamnak egy turista térképet a környékről, amire már meglehetősen régóta szerettem volna beruházni. Ezek után bemasíroztam az egyetemre, mert úgy terveztem, hogy némi munkát még megpróbálok belesűríteni a délutánba, mielőtt este találkozom Vaneeda-val és Suzonnal az épület előtt, ahonnan együtt terveztük az indulást Edwardékhoz. Persze munka viszonylag kevés lett a dologból, de azért egy cikken csak átrágtam magam, mielőtt úgy döntöttem, hogy még kószálok egyet a bergeni éjszakában, fotótémákat keresve.

Némi séta után hétre visszaértem az egyetemhez, ahol találkoztam Suzonnal, aki közölte, hogy Vaneeda késik, és azt kéri, hogy találkozzunk inkább a Danmarksplatz-on. Sikerült megtalálnunk egymást a meglehetősen tágan definiált új találkozási ponton, ahonnan aztán meglepő magabiztossággal sikerült megtalálnom (merthogy nekem jutott a megtiszteltetés, hogy navigáljak) Edwardék lakását, annak ellenére is, hogy eléggé zegzugos részen egy kis magánutcában kellett kutakodni a megfelelő lépcsőház után. A lakásról elég annyi, hogy Bergen viszonylag központi részén, egy dombon helyezkedik el, és akármelyik ablakon néz ki az ember, egyszerűen pazar kilátás nyílik a városra. Mondhatni le voltunk nyűgözve, amit csak fokozott az a tény, hogy az esti, villanyfényekben úszó képet volt szerencsénk megcsodálni.

Edward és Laetitita (Edward felesége) kifejezetten örültek a bornak, a Tokaji név nagy megbecsülést vívott ki még a franciák szemében is, ami kifejezetten jól esett az önérzetemnek a Winemonopolet kínálata után. Az estére hozott számos palack bor közül ez volt az egyetlen üveg, amit diszkréten félretettek egy későbbi alkalomra =)

Kezdetben meglehetősen sok francia család volt, gyerekek ugrabugráltak mindenhol a lakásban, de az érkezést úgy időzítettük, hogy nagyjából váltsuk az estére távozó családokat és a fiatalosabb társasággal egy más jellegű hangulatot tudjunk teremteni. Rengeteg kifejezetten kedves, szimpatikus ember gyűlt össze, akikkel jókat lehetett mindenféléről beszélgetni. Volt egy norvég srác, akit én ugyan kicsit extrovertáltnak találtam, de Vaneeda-val és Suzonnal sikerült négyesben jól eldumálnunk. Mindenféle kultúrákról és nyelvekről volt szó, a srác beszélt egy kicsit kínaiul és egy kicsit japánul is, bár a japán kiejtésével voltak gondok, amivel úgy bukott le, hogy a társaságban volt Kosuke is, aki szintén a tanszéken doktorandusz és valamelyik szülője japán (a másik német) minek következtében anyanyelvi szinten beszéli a nyelvet. Beszélgettem egy keveset Sebastiannal is, akivel eddig nem nagyon volt alkalmam, valamint Cedric-kel és a barátnőjével Sonjával is jót sikerült társalogni. Találkoztam életem eddigi legpocakosabb norvégjával, egy volt buszvezető, Formula 1 rajongó fazonnal, aki Berlinben ismerkedett össze a feleségével, aki a változatosság kedvéért lengyel és elképesztően jófej, pörgős, örökmozgó leányzó.

Vaneeda-val éjjel fél 1 körül hagytuk el a bulit, abban a reményben, hogy még elcsípjük az utolsó buszt a Fantoft felé, de természetsen körülbelül 2 perccel késtük le, így aztán sétáltunk egy nagyot hazafelé, amit annyira azért nem bántam, mert egy remek beszélgetés kerekedett a dologból emberekről, szokásokról és kultúrákról minden mennyiségben.

Nagyjából két óra volt, amikor végül a szobámba keveredtem, beleborultam az ágyba és kellemes fáradtságomban másodperceken belül álomra szenderültem.