Iló jelenti: Visszaváltható

Olykor-olykor elmélázunk azon, hogy mennyire is környezettudatos nép a norvég. Szelektív kukák nagyon sok helyen vannak, de sok olyan dolog van, amiért inkább feketepont jár...

Kezdjük a pirospontokkal:

1. Itt kérem, mindent visszaváltanak. Az alu-sörösdobozt, félliteres üveget, másfél literes petpalackot (készüljön vastagabb vagy vékonyabb műanyagból), sörösüveget. Az árak 1 és 2,5 korona között ingadoznak (azaz 30-75 Ft körül).

ezt mind-mind visszaveszik

rendben-sorban

2. Tényleg sok helyen van szelektív sziget.

3. Rengetegen járnak biciklivel, a sok-sok eső ellenére is. Általában nagyon-nagyon fel vannak szerelve, munka után átöltöznek bicósba: bicóskesztyű, bicóstáska, bicóskabát, bukó, cicanaci (Au! =P) ...
Egyes forrásaink szerint azonban igen gyakran cserélik a járgányokat... (De erről még majd később írunk...)

4. Ninától és Espentől a hétvégén megtudhattuk, hogy a legtöbb fogyasztási cikkre és szolgáltatásra (tehát egy laptopra ugyanúgy, mint a fürdőszobád kicsempézésére) egy törvény szerint 5 év garancia jár, akkor is, ha a boltban csak két vagy három évet írnak. A megfelelő iratok és igazolások birtokában bizonyos helyeken jogosult vagy az ingyenes javításra, amit - ha jól értettük - az állam a kereskedőn/vállalkozón fog bahajtani. Magyarul senkinek nem áll érdekében szemetet árulni és megvenni, sem rossz munkát végezni vagy feketemunkásokat fogadni.

Feketepontok:

1. Ami a csomagolásokat illeti, a norvégok kevésbé környezettudatosak. Műanyag zacskóba csomagolt konzervbodoz, mindenféle zöldség és gyümölcs háromszor becsomagolva (természetesen ezek ritkán származnak a norvég mezőgazdaságból), a kenyér két zacskóban, a csoki kétszer becsomagolva...

2. A munkába hozott szendvicsek (norvégosan matpakke) általában nem a szokásos kétemeletes vonalat képviselik: legtöbbször egy kis papírcsomagban érkeznek, minden szelet kenyéren van valami (zöldség vagy éppen sajt), ennek a tetejébe pedig vékony zsírpapírt tesznek, hogy ne legyen sajtos/céklás/uborkás a következő kenyérszelet alja...

3. A papírtörlő. Iszonyatos mennyiségben fogy! Nyilván a közintézményekben, munkahelyeken a helyi ÁNTSZ nem fogja engedni, hogy közös textiltörölköző legyen, de kevés olyan lázadót látok, aki csakazértis bevisz magának egy kéztörlőt... (Zoli, Iló)

Iló jelenti: Csipcsup...

Hogy arról is mutassunk valamit, hogy milyen apró-cseprő-csipetnyi dolgok színezik a napjainkat, szerepeljen itt néhány kép is...

bájos...

bolond április van: hó-eső-jég-napsütés váltogatta egymást az elmúlt napokban - a Lovstakkan sunyi módon hol eltűnt, hol aranysárga fényben fürdőzött

parkolni tudni kell, no

És most következzen néhány gyöngyszem a bergeni iparművészeti múzeumból, ahova Ágival (aranytorkú folyosótársunkkal) látogattunk el és ami nagyon vegyes emlékeket hagyott bennem. Voltak szép dolgok, de azt kell hogy mondjam, bennem leginkább a kaotikus kombinációk maradtak meg...

ez itt a hírneves bergeni Ole Bull hegedűje elölről...

... és hátulról (háttérben a csodálatos kirúzsozott száj egy naaaaagy piros kanapé)


azt hiszem, ez a "mindegycsakétkészletlegyen" fal, avagy a kínai porcelántól az Ikeáig...


ezt nem értem...

...és igazából ezt sem (lehetséges magyarázatokat várok)

azt hiszem, ezt talán a magyarázat...

unalom...

...na arra nem panaszkodhatunk mostanság. Iló is és én is rendesen betábláztuk magunkat, ami meglátszik a bejegyzések hirtelen megritkulásán is. Ezekben a hetekben tömbösítve - minden második napon, 8 órás dózisokban - tartott kurzusra járok (geol350), ahol nagyüzemileg írhatok matlab kódokat. Ezek a napok természetesen egybeesnek azokkal a napokkal, amikor norvég nyelvkurzusra is járok, szóval általában reggel kilenctől este hétig zúdul a nyakamba a tudás, úgyhogy mire hazaérek teljesen le is zsibbadok már. Hogy a többi napon se unatkozzam, arról a házi feladatok, beadandók, fogalmazások és kötelező olvasmányok gondoskodnak.

Az első vizsgám május 11-én lesz (norvég írásbeli), majd a következő május 12-én (norvég szóbeli), végül az utolsó pedig május 26-án (geol350, szóban). Pénteken Oslóba repülök Ritske-vel, hogy találkozzunk egy barcelonai professzorral (Munoz-zal), aki éppen egy rövidkurzust tart ott. Ő Spanyolország geológiájának mindentundó atyja, az ő általa készített szelvényekkel dolgozom most és részben ezek miatt is akarunk vele mindenképpen beszélni, szóval erre is készülhetek bőszen a héten.

Május 13-án, megindulunk hazafelé. Előbb Finse-n keresztül ( ahol megállunk hat órára, sétálni egyet) Oslo-ba vonatozunk, majd ott töltünk két éjszakát és repülünk tovább a hajnali géppel Pestre (ha a Föld gyomra is úgy gondolja). A terv szerint én még aznap továbbutazom haza, Böszörménybe, ahonnan előreláthatólag csak 19-én este keveredem vissza újra Pestre. Ezután 23-án reggel indulok vissza Bergenbe, hogy még legyen némi időm arra a bizonyos 26-i vizsgára készülni egy keveset.

Ha minden jól megy, akkor 29-én újra útrakelek majd, ezúttal Spanyolországba, a Pireneusokba vezet majd az utam egy terepgyakorlatra (amit Munoz tart majd, előreláthatólag spanyolul, szóval ez még vicces lehet =), ahonnan időnek előtte (a terepgyak 8-ig tart talán), június 6-án tovább vágtatok Svájcba, Davosba egy 5 napos rövidkurzusra. A tervem az, hogy egy napot ráhúzok a kurzusra, hogy sétálhassak egyet az Alpokban, aztán 12-én vagy 13-án jövök vissza Bergenbe.

Persze ezek még nem kőbe vésett dolgok, a hazaúton kívül még semmire sem foglaltam semmilyen jegyet, szóval még akármi is lehet a vége, de az már most teljesen biztosnak látszik, hogy nem fogok unatkozni =)

Rundemannen

Jelentem a hét sűrű volt és egyébként is fáradt lustaság ült rajtunk, úgyhogy ismét erős lemaradást szedtünk össze blog-ügyben. Ezúttal a múlthét szombat eseményeit szeretném megörökíteni egy bejegyzésben. Ezen nemes napon, midőn az időjárás újfent kegyes volt hozzánk, újabb kirándulásra szántuk el magunkat. A cél ezúttal a Rundemannen nevű csúcs volt, amelyet cselesen, a Fløyen és az Ulriken közötti nagy víztározó mellett induló ösvényen, hátulról közelítettünk meg. A pazar időben a fél város kirándulni járt, így aztán tömérdek emberrel és jelentős számú kutyával találkoztunk út közben. A kirándulás egyébként meglehetősen lazára sikeredett, koraeste a Fløyenen keresztül tértünk vissza a városba.

A hosszú hallgatásért cserébe ezen rövid bevezető után át is adom a terepet a képeknek!

A víztározó a Fløyen és az Ulriken között (talán az egyik legnagyobb, Bergen körül)

És egy másik szögből is

Meg szélesvásznon is...

...két...

...három...

...újabb szögből

Az út menti tömérdek vízmosás egyikének oldalában, elhagyott "óvópince"

No comment

Ilyen patakok táplálják a víztározót

Ezen tározó körül egy régi kőbánya épületeinek maradványaiba botlik az ember lépten-nyomon. Egy ilyen beomlott alapzat mellett ebédeltünk. Mint mindig, a kilátás fentről most is szebb. Röviden: majom-a-fán

És ezúttal ezt Gnuuu ügynök is megerősítheti

Picit tovább (fentebb) sétálva újabb víztározókra akad az ember. Az egyik különös meglepetést tartogatott...

Éppen csak egy D.ö.m.e. hiányzik az összhatáshoz

...nem emlékszem, hogy valaha láttam volna így jégtáblákat tavon úszni =)

És ami a tömeget visszatartja...

A Rundemannen átjátszótornya - talán nem használnak minden antennát...

Szájtátós

Meg ez is

Kivételesen természetesnek tűnő tó =)

Szintén több nézőpontból

Barázdabillegető

Aki a fejét is tudja billegetni

Újabb tározó, én már rég elvesztettem a fonalat, hogy hányadik

Ulriken, szokatlan szögből (igen, picit ferde is lett...)

Szintén zenész

Kukk

Most fényképezel?

Ez egy valószínűleg meglehetősen veterán zuzmótelep...

Kicsit közelebbről...

Csüccs

Ahogy egyre fentebb megyünk, jól érezhetően egyre vastagabban borítja jég ezeket a tavakat

Kilátás!

Iló jelenti: Arborétum zsebidendronokkal

A húsvét hétfőt kissé álmos nyugalomban töltöttük, piros tojás nélkül, tűzoltófecskendővel locsolkodó szomszédokkal (és csuromvizes folyosóval) és meglehetősen szürke idővel. Ha húsvéti sonka és locsoló nem is akadt sok (egy azért mindenképpen =P), legalább megpróbáltunk kalácsot csinálni, ami igen látványos,


de kevésbé ízletes eredményben csúcsosodott ki. Sajnos az élesztőnk nem úgy szuperált, ahogy azt szerettük volna, úgyhogy a kalács másnap este végül a közeli kistó kacsaállományának gyomrában végezte... (Nagyon hálásnak tűntek...)

Miután nagy nehezen felébredtünk és összeszedtük magunkat, úgy döntöttünk, hogy mégis kirándulunk egy rövidet és meg is céloztuk a legközelebbi 525-ös buszt, mely elvitt minket a nem-is-olyan-messzi Mildébe.



Kb. 45 percig bámészkodhattunk az ablakon kifelé, szemlélve a bájos norvég vidéket, aztán megérkeztünk a környék legnagyobb arborétumába. Szerencsére az egész terület nyitott, így mindenféle jegy és felügyelet nélkül lehet sétálni, vagy akár futni, egyes utakon még kerékpározni is. Mi is nyakunkba vettük tehát a dimbeket és dombokat és nekiálltunk felfedezni a több hektárnyi területet.

A zöld mohaszőnyeggel borított erdő mellett azért is különleges hely ez, mert a központi részen található Norvégia legnagyobb rózsa és rododendron (vagy ahogy Tigris mondaná: Zsebidendron) gyűjteménye, minden lépésnél különböző fajta kis- vagy nagylevelű, világos- vagy egészen haragoszöld bokrok mellett sétálhatsz.
A nagyobb és izgalmasabb rész persze a vadregényes fenyves, luccal, jegenye- és vörösfenyővel és vastag és puha mohaszőnyeggel, ami nagy zöld takaróként terül el a fák alatt. A magyar mohászok egyenest megőrülnének a helyért - ezen a tenyérnyi területen valószínűleg van annyi tőzegmoha, mint kicsiny országunk egész területén.

tőzegmoh!!!

Ha esetleg paranoid félelmed támad valami yeti-félétől, és kimerészkedsz a tengerpartra, kis sziklákkal tarkított öblökre találhatsz, apró és színes házakkal.




A sziklákon olykor madarak időznek - ezerféle-fajta sirály és egyéb tápp meg esetleg ilyesfélék:

csigaforgató!!!

A norvég tengerpart egyébként egy vicces fogalom, legalábbis Eva, Zoli norvég tanárnője szerint: a tengerpartot, akármilyen kis partszakaszt sem szokás lekeríteni, kisajátítani. A tengerpart mindenkié, és bátran végigsétálhatsz rajta akkor is, ha az történetesen úgy néz ki, mintha egy ház hátsó kertjének része lenne.
Hátsó kertet ugyan nem találtunk, de valami igazán gyanúsat igen: ha valaki valaha azt mondja, hogy az Északi-tenger nem fürdésre való, hát ne higgyetek neki, a bizonyítékok megcáfolják az efféle kijelentéseket...

ezt egyszer úgy kipróbálnám jó időben...

Mivel elég későn indultunk és a buszok csak két óránként jártak, nem is tudtuk bejárni az egész területet. Mindenképpen vissza kell még jönnünk, megnézni a virágzó zsebidendronokat, felfedezni a kimaradt ösvényeket és készíteninéhány képet napsütésben is...