Col de l'Arc

Mondanom sem kell, miután nekiálltam panaszkodni az időjárásra, az utolsó két "szabadabb" napomon (péntek-szombat) egészen tűrhető idővel örvendeztetett meg az ég. Ez leginkább abban merült ki, hogy a reggeli ködfelhő felszállta után (olyan 11 óra körül), tiszta és hellyel-közzel szélcsendes maradt az idő estig, igaz melegről korántsem lehetett azért beszélni. Mivel pénteken még azért csak bementem az egyetemre ezt-azt elintézni, elbúcsúzni Jeantól és Martintól (Petertől már csütörtökön el kellett köszönnöm), meg a két másik PhD-s sráctól, akiknek a szobájában rontottam a levegőt egy hónapig, ezért aznap inkább csak nekikészültem gondolatban egy kirándulásnak, illetve elmentem a helyi turinformba turista térképet tarhálni. Egyébként kifejezetten kedves és előzékeny volt a srác, kiválóan beszélt angolul, és volt egy kis térképszerű kiadványa, amin fel voltak tüntetve a turistautak Grenoble környékén, illetve még az is meg volt jelölve, hogy lakott településen belül honnan indulnak és hogy azokra a pontokra milyen tömegközlekedési eszközzel lehet a legegyszerűbben eljutni. Én kinéztem egy délebbi, panorámás csúcsot a Col de L'Arc-ot (~1900 m, talán valahol itt), gondolván hogy onnan nézve a várost végre a hátam mögött tudhatom majd a napot, és esetleg tudok néhány igazán jó képet készíteni.

A térkép alapján a 10-es busszal lehetett eljutni ahhoz az indulási ponthoz, amit én kinéztem magamnak. A térkép azt azonban nem tüntette fel, hogy a városon belül hol állnak meg a buszok és a villamosok, úgyhogy még egy kicsit körbeszimatoltam a neten is, meg a villamosmegállókban elhelyezett tömegközlekedési térképeken is. Ezekből viszonylag hamar világossá vált, hogy a 10-es számú busz egyszerűen nem létezik. Minden egyes listán, amit fel tudtam lelni, a 9-es számú busz után a 11-es következett, s mi több, ezen listák egyike sem tartalmazott egyáltalán semmiféle utalást sem 10-es számú tömegközelekedési vonalra. Ezek után gyors alternatív útkeresésbe fogtam, és végül megállapodtam az 1-es busznál.

Ezzel egészen közelre lehetett jutni a tervezett kiinduló ponthoz, és úgy éreztem, hogy az adott kertvárosi övezetben már azért csak nem lesz olyan nagy gond megtalálni a keresett jelzést. Mint szombaton reggel kiderült, nagyot nem tévedtem, mert megtalálni nem volt gond, de meglepve tapasztaltam, hogy a járdát, mint közlekedési felületet ezen a vidéken nem kifejezetten preferálják az emberek, mivel mindenki kocsival (vagy traktorral) jár, ezért a kiépítésével is csak igen csínján (remélem tényleg így kell helyesen leírni) bántak. Ez és a kifejezetten rossz levegő (gondolom a reggeli köd benyomta a benzingőzt a katlanba és amikor én arra jártam még bőszen tobzódtak a levegőben a különböző nyalánk szénvegyületek) azért csak nem gátolt meg abban, hogy megtaláljam a keresett turistajelzést. Az erdőben járva feltűnt néhány dolog.

Az egyik az, hogy én valahogy arra számítottam, hogy majd jól tele lesz az erdő turistákkal. Ehhez képest egész nap egyetlen egy túrázó nénivel (és az ő két kutyájával) találkoztam, ellenben vadász annyi volt, hogy tényleg minden bokorra jutott belőle egy. Azon gondolkodtam utólag, hogy talán ezért nem voltak turisták? 

A másik dolog ami nagyon megfogott, az a mérhetetlen csönd, ami rázuhant az emberre ezekben az erdőkben. Miután elhagytam az alább látható vízesést tényleg egészen megdöbbentő, hogy mennyire semmi zaj nem volt, de még énekesmadarakat is csag igen ritkán hallottam.

Menet közben szépen lassan felszállt a felhő a katlanból, kitisztult az idő, és egy-egy nagyobb szélrohamtól eltekintve szinte teljes szélcsend volt. A célt, azaz a Col de l'Arcot természetesen még véletlenül sem tudtam elérni, merthogy az oda vezető hágó aljában - gyakorlatilag nem több mint 3 km-re a céltól - az amúgy is nagyon szűk, köves, jeges hóval alattomosan betakart, csúszós ösvényt takarosan elvitte egy viszonylag frissnek tetsző lavina. Az ösvényen addig is csak néhány nyom volt követhető, azok közül is csak egy tűnt 3 napnál frissebbnek, de ezen a hótorlaszon egyik nyom sem vezetett tovább, szóval úgy döntöttem, hogy véghetetlen alpin túrázási tapasztalataimra való tekintettel nem én leszek az, aki először vág át ezeken a rögökbe fagyott hólabdákon, úgyhogy maradt a visszafordulás.

Kinéztem magamnak egy erődöt, kb 10 km-re a lavinától, a város irányában, hogy talán azt érdemes lenne még megnézni, de nem haladtam valami jól a csúszós, jeges ösvényeken, és egyébként is meglepően hamar rámsötétedett, szóval ezzel a másodlagos célponttal is úgy jártam, hogy már éppen láttam az erőd épületét a szomszéd hegyen, de fel nem jutottam rá, mert teljesen rámesteledett. Ezek alapján nyugodtan elmondhatom, hogy egy kellemes, jó hangulatú, de a célpontok elérésének tekintetében tökéletesen sikertelen sétát tettem a környéken =)

Szavakból ennyi bőven elég is volt, úgyhogy jöhetnek a képek, ezúttal nagyjából időrendben!

Konkrétan ez alatt az oszlop alatt vezetett keresztül az ösvény

Azonosítatlan vízesés távolról...

...és aztán valamivel közelebbről

egészen érdekes volt a víz mellett, ebben a kis szurdokban a mikroklíma

Mert makró nélkül nem túra a túra =)

Ködös

Egy jóétvágyú ent

hamm

egy másik ent ujjai bizony elfagytak =)

A kilátással a hegyoldalból sem volt gond

Egy egészen vicces alakú csúcs: egyszer szívesen megmásznám =)

Ha mesélni tudna...

Mármár westernbe illő kép...

Mert panoráma nélkül nem lehet teljes a poszt

És mert a kettő több mint az egy =)

Grenoble éjszaka

Pénteken este úgy döntöttem, hogy mivel végre az idő egy icipicit jobbra fordult, sétálok egyet. Ha már sétálni indultam, vittem a gépet és az állványt is. Íme az eredmény:

Semmiségek

A helyzet az, hogy az ég világon semmi érdekes nem történt velem az elmúlt néhány napban. Nincs rossz dolgom, szakmailag mindenképpen jót tesz ez a grenoble-i vizit, de a munka nagyjából sikeresen ki is tölti az életemet. Azért nagy általánosságban véve folyamatosan pozitív hangulatban tart, hogy úgy érzem, most haladok, talán végre elkaptam a fonalat, és kifejezetten jól tudok dolgozni Peter témavezetési stílusa mellett. Nem tudnám pontosan megfogalmazni, hogy mi az amiben igazán eltér attól a gyakorlattól, amit Ritske mellett eddig megszoktam, de az biztos, hogy nagyon élvezem, hogy sokkal egyszerűbben és gyorsabban el tudom magyarázni a dolgaimat Peternek és valahogy sokkal jobban megragadnak bennem az ő észrevételei és visszajelzései is. Talán egyszerűen csak sokkal inkább egy rugóra jár az agyunk.

A francia egyetemek informatikai kitalámányaival ellenben kifejezetten nem vagyok kibékülve. Olyan biztonsági megoldásokat alkalmaznak, amiknek hála többek között nem tudom elérni a bergeni hálózatot, nem működik rendesen a levelezésem, lletve nem tudok friss szoftvereket, frissítéseket leszedni az Ubuntu-hoz... Egyébként francia földön a skype használata is rendeletileg tilos minden állami intézmény hálózatán, merthogy az ott folyó beszélgetéseket az állam nem tudná lehallgatni, és ezért nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek. Imádom ezt a paranoid világot...

Az időjárás megintcsak egy olyan tényező, ami nem tesz boldoggá az utóbbi időben, az egyszer biztos. Furcsa dolog Bergen után erre panaszkodni, de amióta itt vagyok folyton esik az eső, havazik (aminek azért én örültem volna, ha nem olvadt volna el 2 nap alatt minden), vagy egyszerűen csak borult, szürke az ég, szeles az idő és úgy általában véve egyáltalán nem hívogató a város. Ennek megfelelően a kikapcsolódást mostanság többnyire Bulgakov, Woodhouse vagy az Ezeregy nap legszebb meséi szolgáltatják, nomeg a rajzolgatás és a fotózás. 

Szerencsémre Charlotte albérletében is van elég sávszél ahhoz, hogy PL és BL meccseket tudjak nézni online, ellenben ma, amikor nagy felindulásomban eldöntöttem, hogy én bizony Női Kézilabda EB-t fogok nézni, mertohgy az EHF, honlapján ingyen közvetítést tett elérhetővé több sávszélességre szabva, megdöbbenve kellett tapasztalnom, hogy Franciaország bizony rajta van annak a néhány európai államnak rövidke listáján, akiknél "jogi problémák miatt" nem elérhetőek ezek a stream-ek. Hát ez nagyszerű! Még a magyarokkal is sikerült megegyezni, de a franciákkal nem... Maradt az nso élőben írt közvetítése. Azért ez is több mint a semmi =)

Grenoble az erkélyről

November 12 és december 13 között, Grenoble-ban munkavizitálok Peter van der Beek-nél a második számú témavezetőmnél. Az eddigiek alapján elmondható, hogy meglehetősen termékeny és hasznos időszakról beszélhetünk. Azt ugyan nem mondanám, hogy a társasági életem itt szökkenne szárba, de szakmailag mindenképpen sokat profitálok ebből az útból, ez már most egyértelmű. A szállásintézésben igen nagy szerencsém volt, ugyanis Charlotte, akinek Peter az első számú témavezetője, és Ritske (az én témavezetőm) a második, éppen Bergenben munkavizitál ebben az időszakban, így az ő üresen maradt albérletében vigyázok a növényekre, és a postára =) A következő néhány képet még az érkezésem utáni első napokban készítettem a kilencedik emeleti lakás erkélyéről. Maradjunk annyiban, hogy pazar a kilátás innen =)