A nyár egyik nemvárt, de igen kellemes termése, hogy az MSc hallgatók szobáinak felújításával, újrabútorozásával együtt, rendbetették az én irodámat is. Ennek keretében megszabadítottak a régi asztalomtól és a szekrényeimtől, valamint attól a vázszerkezettől, amivel ezeket az egyen-bútorokat a falakhoz rögzítették, és hoztak nékem új asztalt, új polcokat és egy kis fiókos szekrénykét is, valamint ha már ki kellett bontani a falból a fent említett fekete fém szerkezet, akkor már azt is újrapingálták. A pontot az i-re új függönyök beszerzésével tették fel.
Ezek után, ha már hirtelenjében felszabadult az a rengeteg falfelület, amit eddig a keretek és a rajtuk feszülő szekrények elfogtak az asztalom fölött, gyorsan rendelte(tte)m is egy naaagy parafa táblát, meg egy kicsi whitebord-ot. A hét elején meg is érkezett a két tábla, amiket kedden egy Jozef nevű lengyel karbantartó fúrt fel a falra. Jozef 15 éve él Bergenben és a helyi dialektussal beszéli a norvégot, mégis meglehetősen tisztán és érthetően, angolul viszont egyáltalán nem ért. Ennek ellenére nagy örömömre szolgált, hogy egészen jól megérttettem vele magam =)
Menet közben a Fantoftban is bútorcserélés zajlik; illetve maradjunk annyiban hogy a jelenleg rendszeresített bútorokat módszeresen pozdorjává zúzzák (mint azt a bizonyos tudományos karriert =), de újat helyettük még nem láttam hogy bárhova is hoztak volna. A lényeg, hogy a szobák széria felszereltségéhez tartozik egy-egy szett ülőpárna. Ezen párnákból sikerült egy óvatlan pillanatban meglovasítanom négy darabot, melyekből azóta be is rendeztem az egyetemi szobámban a kis olvasó-kanapémat az ablakpárkányon. Mintha erre találták volna ki =)
A szoba rendjét kicsiny (titkos) boszorkány-konyha teszi teljessé, amely az oly igen nagyon hiányolt finom, friss, magyar kávé elkészítésének üdvözítő lehetőségét hivatott biztosítani számomra =)
Hogy aki nem szeret olvasni, az is tudja miről csacsogtam az előző néhány bejegyzésben, most következzenek a képek:
Ezek után, ha már hirtelenjében felszabadult az a rengeteg falfelület, amit eddig a keretek és a rajtuk feszülő szekrények elfogtak az asztalom fölött, gyorsan rendelte(tte)m is egy naaagy parafa táblát, meg egy kicsi whitebord-ot. A hét elején meg is érkezett a két tábla, amiket kedden egy Jozef nevű lengyel karbantartó fúrt fel a falra. Jozef 15 éve él Bergenben és a helyi dialektussal beszéli a norvégot, mégis meglehetősen tisztán és érthetően, angolul viszont egyáltalán nem ért. Ennek ellenére nagy örömömre szolgált, hogy egészen jól megérttettem vele magam =)
Menet közben a Fantoftban is bútorcserélés zajlik; illetve maradjunk annyiban hogy a jelenleg rendszeresített bútorokat módszeresen pozdorjává zúzzák (mint azt a bizonyos tudományos karriert =), de újat helyettük még nem láttam hogy bárhova is hoztak volna. A lényeg, hogy a szobák széria felszereltségéhez tartozik egy-egy szett ülőpárna. Ezen párnákból sikerült egy óvatlan pillanatban meglovasítanom négy darabot, melyekből azóta be is rendeztem az egyetemi szobámban a kis olvasó-kanapémat az ablakpárkányon. Mintha erre találták volna ki =)
A szoba rendjét kicsiny (titkos) boszorkány-konyha teszi teljessé, amely az oly igen nagyon hiányolt finom, friss, magyar kávé elkészítésének üdvözítő lehetőségét hivatott biztosítani számomra =)
Hogy aki nem szeret olvasni, az is tudja miről csacsogtam az előző néhány bejegyzésben, most következzenek a képek:
A párkány-kanapé
Használatban
Az új táblák
A szigorú, zárkózott iratszekrény
És az ő sötét titka...
A boszorkány-konyha akcióban
És készen is a boldogító kávééé
1 megjegyzés:
grat, egész élhetően néz ki. :) Most akkor nekiállok filózni, hogyan lehetne kényelmet vinni a szerverterembe úgy, hogy fele tele van pakolva a plafonig...
Megjegyzés küldése