Egy egészen fenomenálisan-hihetetlenül-különlegesen szokatlan bejegyzés

Alcímként csak annyit mondanék:
Csak itt! Csak most! Csak mindenkinek! Egy páratlan-páros szerkesztői brigád bejegyzése: gnuuu és majom akcióban!

Location: Bergen, Togstasjon
Time: 2008.10.21. 7:52, 8:12 "Ebédig"

Majom számára itt kezdődik a kaland! Hogy mit is keres itt ilyen zöldhajnalban? Nem alhatott többet 3 óránál az előző éjszaka, az egyszer biztos. Már néhány napja egy beadandó megírásával bíbelődött, amit végül csak előző este küldött el. Most azonban itt van az állomáson, és egy vonatra vár. Ez így nem is teljesen igaz. A vonat már ott van. És a majom már rajta ül. Csak arra vár, hogy elinduljon az a vonat. Az uticél Oslo Gardermoen állomás. A menetidő majd nyolc óra...

Location: Oslo, Sentral Stasjon
Time: 2008.10.21. 14:32, 1:32 "Ebédig"

Majom kissé megmacskásodott tagokkal hagyta el a szerelvényt. Nagyjából az utazás minden második óráját átaludta, de a fennmaradó idő is elég volt ahhoz, hogy levonja a következtetést; tényleg gyönyörű tájakon vezet ez a vasútvonal. A vonat is nagyon kényelmesnek bizonyult, és a személyzet is nagyon kedves volt. Az osloi központi pályaudvaron át kellett szállni. Nem tiszta, hogy miért írta jegyfoglalásnál a honlap, hogy csak 15:32kor indul a csatlakozás, amikor a kiírások tanulsága szerint 10 percenként járnak a vonatok... Mindenesetre felszállt a következő Oslo Gardermoen felé tartó közvetlen járatra.

Location: Oslo, Gardermoen Togstasjon
Time: 2008.10.21. 15:02, 1:02 "Ebédig"

Mostmár tiszta volt majom számára, hogy miért írta a honlap azt a késői csatlakozást. Oslo Gardermoen felé egy másik vasúttársaság is szállít utasokat. A közvetlen járatokat ők tartják fenn, és ezekre nem érvényes a jó előre megváltott jegy. Ez persze már csak leszállás után derül ki, amikor nem tud kimenni jegyével a peronról. Válthat új jegyet; csodás...
Innen már csak egyetlen óra várakozás, és befut a Norvegian DY1555-ös számú Budapest-Oslo viszonylatban közlekedő járata, fedélzetén gnuuuval.
(by majom)

Mindeközbent történetünk másik fonalán...

Gnuuu jelenti:

Utazásom célja, hogy a távoli Skandináviában felkeressem a Majom fedőnév alatt dolgozó ügynökünket és ellenőrizhessem eddigi munkáját valamint segítsem őt a továbbiakban. Ennek érdekében légi közlekedéssel mintegy 1408 km-t, majd vasúton közel 526 km-t kellett megtennem. 2008. október 21-én, kedden 13:40-kor sikeres felszállást hajtottam végre a budapesti Ferihegy reptérről, a DY1555-ös járattal. Szerencsére a hosszas előkészületek után, körültekintően hamisított dokumentumok rendben találtattak. Büszkén jelenthetem, hogy a határátlépés zökkenőmentesen zajlott, annak ellenére, hogy ez volt ez első ilyen jellegű bevetésem.

"Mindenhol ott vannak. Figyelnek. Még a Kukák is!"

Maga az utazás igen felemelő volt, lehetőségem nyílt leltárba venni a különböző felhőfajtákat, mint pl.:
- vattacukros
- pödört vattacukros
- tejfölös
- sajtos-tejfölös
- ’nagymama dunnája’-típusú
- tejszínhabszerű

Érkezésem szintén feltűnésmentesen zajlott: 16:05-kor értem földet az Oslo Gardermoen reptéren. Csomagjaim átvétele és nagymamám telefonos megnyugtatása után könnyűszerrel megtaláltam Majmot, aki izgatottan várta, hogy jelentést tehessen addigi munkájáról.
(by gnuuu)

Miután megkaparintották jegyeiket, gnuuu és majom Oslo felé vették az irányt. Ideiglenes hadműveleti központjukat az Anker Hostelben állították fel. Az estét a város bejárásával töltötték. Megdöbbenve tapasztalták, hogy az Oslo központjában álló katedrális tornya hegyéig fóliába van csomagolva, hogy nyugodtan tudják renoválni azt. A város egészen csendes volt, és nyugodt. Mély beszélgetésbe elegyedve gnuuu és majom bejárta a fél várost; sétáltak a parkban, a királyi palota mögött, a kikötőben, a mólók mentén, és a belváros kis zegzugos utcáiban is.

Az egyik ilyen utcában találtak rá egy üzletre, melynek kínálata egészen szokatlan módon állt össze. A polcok döntő többségét butábbnál butább helloweeni bóvlik töltötték meg; igénytelen gumi maszkok, pókot formáló fogóval ellátott cukorkagyűjtő szatyrok, bolond jelmezek, konfettik, sípok, dudák és még sorolhatnám. Gnuuu és majom azon gondolkodott, hogy vajon amikor nincs szezonja a helloweeni jelmezeknek, akkor vajon miből állhat a bolt kínálata. Erre - legalábbis részben - választ kaptak, amikor felfedezték, hogy a polcokon helyet követeltek maguknak olyan áruk is, amik nem képezik szerves részét eme csodás alkalom kelléktárának, úgy mint kenyérpirítók, konyhakendők, szépségápolási termékek... Ki érti ezt?

Egy másik remekbeszabott kínálattal rendelkező üzletről is muszáj ejtenem pár szót. Ebbe az üzletbe nem sikerült ugyan hőseinknek bejutni, de a kirakat tartalma önmagában is elég volt ahhoz, hogy kivívja helyét ebben a beszámolóban. A kardok, a csontból faragott koponyák, a műanyag, áldrágakő-szemű lófejek és a manapság oly népszerű(?) military felszerelések mellett az egyik fő "kiállítási tárgy" egy kitömött hód volt. Az állat egy sátorból kilógó női próbababa-altestre meredt, tappancsa mellett pedig a következő gondolat volt olvasható egy cetlin: "Hmmm... Nice beaver"

Miután visszatértek a sétából a támaszpontra remek alkalom nyílt megismerkedni a másik négy itt állomásozó ügynökkel is. Két német leányzóval, egy marokkóból Dániába áttelepült sráccal, és egy japán lánnyal. A marokkói srác már többször használta hadműveleti központnak ezt a helyet, és egészen érdekes történeteket mesélt arról, hogy miért is érdemes bezárni éjszakára az ajtót, és az ablakot (egyszer egy egyén az ablakon keresztül egyenesen az ő ágyába mászott be). A japán hölgy csöndesen mosolygott, alig szólt, a két német lány viszont nagyon aranyos volt és sokat mesélt skandináviai élményeiről. Mindent egybevetve egy nagyon kellemes éjszakát töltött gnuuu és majom az Ankerben.
(by majom)

A főváros rövid felderítése után közös utunk Bergen felé vasúton folytatódott. Az Oslo Sentralstasjon peronját pontban szerda reggel 10:33-kor hagytuk magunk mögött. A következő, valamivel több mint 7 órát volt szerencsénk a világ egyik legszebb vasútvonalán utazva eltöltenünk.

El kell ismernem, hogy a norvég kollégák kiváló érzékkel párosították a gyönyörű tájhoz színben és formában is illő házaikat, ugyanakkor megdöbbentő ügyességgel ásták a lehető legtöbb közlekedési útvonalat a föld alá. A svájci útifilmekben látott vagy a kis játékvasutak elengedhetetlen kellékeihez hasonló alagutakban Majom és Gnuuu olykor képes volt a legnyakatekertebb pozitúrákban elaludni, az utazás nagy részét azonban mégiscsak a tájat szájtátva bámulva ülte végig.

Egyik legelső felfedezésünk például a helyi fauna néhány ékes példánya volt: az Artiodactyla rend tagjaként mérhetetlen szimpátiát éreztem a domboldalakon itt-ott legelésző, vagy akár a hidegebb lejtőkön is megélő gyapjas állatok iránt, melyek nemcsak fehér, hanem barna és fekete színváltozatban is látni lehetett, és amelyeket Majom barátom csak „jófejbirkáknak” nevez.

A szavannák száraz, meleg klímájához szokva ámulva ismerkedtünk a Finsében lehullott hómennyiséggel, 1222 m magasan. De nemcsak a kietlen hómezőn elszórt faházak váltottak ki belőlünk csodálatot, hanem a végeláthatatlan erdők, apróbb vagy egészen nagy tavak, keskeny vízesések, hatalmas, függőleges falakkal határolt, gleccservájta völgyek, amik szélén a vonatunk apró csíkként kitartóan zakatolt Bergen felé.

"Hav. Igen. Bizonyám. Éééésmég?"

Végül 18:00 után néhány perccel érkeztünk meg utunk végcéljához. Innét Majom főhadiszállására mentünk, az ún. Fantoft Studentboliger-be. Itt aztán berendezkedtünk az elkövetkezendő napokra és nekiláttunk fondorlatos terveink előkészítéséhez.
(by gnuuu)

Majom estére remek programot prezentált gnuuu számára. A helyi felvilág épp ezekben a napokban tartotta egyik szokásos évi ünnepségét, az International Student Days elnevezésű rendezvénysorozat. Ennek keretei között került megrendezésre a bergeni egyetemi körökben jó hírnévnek örvendő Hulen nevű (óvó)helyen a Meelodi and Nese Rastafari fedőnév alatt meghirdetett koncert. Majom sármos mosolyának, és remek meggyőző erejének hála sikerült gnuuut díjmentesen becsempészni az óvóhelyből átalakított vendéglátóipari egységbe, ahol némi késéssel ugyan de fél 11 körül elkezdődött végül a fellépés.

A zene nagyon jó volt, kicsit olyan Chill-Out jellege volt, bár a művészek a "Global" elnevezést akasztották rá, mivel kubai, spanyol, dél-afrikai norvég, perzsa, és még kitudja milyen nemzetek zenéinek stílusjegyeit hordozta magán. Az egész produkció legmeghatározóbb jelensége azonban egyértelműen a formáció énekes-frontembere volt.
Egy 50 év körüli festőművész elevenedett meg személyében a színpadon, patiszon alakú sapkájával, borzas, félhosszú, göndör, ősz hajával, szögletes szemüvegével, és fehér ing-kék farmer ruházatával. A hangja nagyon jó volt, és tényleg lehetett érezni az dallamokban némi közelkeleti beütést, a viszont a ruházat és az ének még nem lett volna elég ahhoz, hogy ő ragadjon meg legélesebben hőseink emlékezetében. Frontemberünk legjellemzőbb vonása ugyanis a mozgása volt. A tiszta, kellemes énekhang mellé társuló görcsös, rángatozó, ütemet a legritkábban eltaláló higanymozgást minden bizonnyal Deák-Bill Gyula is megirigyelte volna tőle. Hihetetlen átélése viszont mindenképpen dícséretre méltó volt.

Sajnos gnuuu is és majom is kellőképpen fáradt volt ahhoz, hogy ne tudja végigállni a koncertet, ezért már éjfélkor megindultak vissza a támaszpont felé, hogy ott aztán szusszanjanak egy nagyot.
(by majom)

Ne menjenek el! A reklám után folytatjuk!