Már nagyon érett ez a bejegyzés, mert az utóbbi időben nem vittem túlzásba a mesemondást. Pedig szeretek írni. Szeretem ezt a blogot is. Mégis miért hanyagolom akkor? Leginkább mérhetetlen lustaságom remek táptalajában gyökerezik eme hanyagságom. Ennek a blognak az írása majdnem olyan nekem, mint a tanulás. No persze tanulás címszó alatt szigorúan az olyan témák böngészését értem, amik érdekelnek is, az összehasonlítás alapja pedig, hogy mindkét tevékenységhez nagyon-nagyon nehezen fogok hozzá, viszont ha egyszer elkezdem, akkor nehezemre esik abbahagyni is.
Azért a bevezetőben megfogalmazott fő táptalaj mellett most el nem hanyagolható szerepet játszik már az egyetem is. Múlthét kedden megkezdődtek a szeizmikus adatfeldolgozás begyakorlását célzó különfoglalkozásaim. Ezeket a gyakorlatokat Bent Ole Ruud professzor vezeti, egy norvég phd hallgató (nevén nevezve Audun), és szerény személyem számára. Magát a kurzust - merthát gyakorlatilag arról van szó - elég intenzívnek kell felfogni, ugyanis a múlthét keddi első alkalmat azóta már követte másik három, és most a héten is csak azért nem volt eddig, mert Audun valahol külföldön lógatta a lábát.
Emellett a bevezető jellegű kurzusom is kezd egy picit irányt váltani, és gyakorlatiasabb vizekre evezni, aminek a fő következménye rám nézve, hogy ezekre az alkalmakra is készülnöm kell.
Magában persze az egyetemi elfoglaltságaim még az új programpontokkal együtt sem fednek le olyan elviselhetetlenül sokat a napjaimból, de estére azért fejben elég rendesen el tudok fáradni.
A rendszeres elfoglaltságaim mellé még mindig igyekszem pihentető jellegű programokat is szervezni, mert mégis csak úgy volna teljes ez a félév, ha nem csak a szobámban gubbasztva tölteném el a szabadidőmet.
Múlthét szerdán például egy újabb összeröffenést tartott a Fantoft magyarsága. Ezúttal az egyik régen itt élő srácnak, Zolinak a születésnapját ünnepeltük, a C-épület egyik közös konyhájában. Torta (Rita "Ronda-de-Isteni" stílusban készített műalkotása), sütik, magyar bor, és Zoli által - Kínából, a nővérétől - hozott rágcsálnivalók voltak a beszélgetős-nevetgélős est fő kellékei. A jól megszokott arcokhoz ezúttal egy lengyel lány - Cathrina - csatlakozott még. Ő is itt lakik már egy ideje, és itt is tervezi a jövőjét. A Fantoftban ismerkedett meg a vőlegényével is, egy indiai, egyetemi tanárral (talán tengerbiológos, de ebben már nem vagyok biztos). Vele sikerült egészen sokat beszélgetnem mindenféléről.
Valamikor 1 óra környékén hagytam el a terepet; végre egy kis borozás után. Az már nagyon hiányzott. Újabban nem nagyon kívánom a sört, sokkal inkább volna hangulatom egy-egy üveg finom borhoz. Ez persze az itteni alkohol tartalmú italok árfekvését figyelembe véve végképp nehezen volna összeegyeztethető a spórolás kifejezéssel, szóval leginkább megmaradok a vágyakozás szintjén...
Pénteken kora este Ninával, Espennel, és néhány barátjukkal ping-pongoztam. Nagyon élveztem a dolgot; hiányzott már egy kis mozgás, ezt be kell lássam. Persze vehetnék sportbérletet, és használhatnám az egyetemi sportcentrumokat, járhatnék az ezer féle átmozgató foglalkozás akármelyikére, de egyérszt a bérlet drága, másrészt továbbra sem nagyon merek kockáztatni a lábammal...
Ping-pong után visszajöttem a Fantoftba, kényelmesen megvacsoráztam, beszélgettem egyet Ádámmal - ez valahogy egészen ritkán szokott előfordulni, úgyhogy teljesen feldobott a dolog - aztán lementem Barbiékhoz filmet nézni. A Harcosok klubja volt terítéken, amit többedszerre is nagyon jó filmnek találtam (igen, én a társadalom azon felébe tartozom, akinek tetszik ez a film).
A szombati napom többnyire csendesen telt. Volt egy csomó meccs, ami újabb alkalmat adott, hogy kiélvezzem a nagy sávszélességű internet kapcsolat csodálatraméltó előnyeit. Este lesétáltam Ritához, és teáztunk egyet. Kb fél háromig beszélgettünk, mindenféle finom tea iszogatása és teasüti majszolása közben. Valahogy ez a beszélgetés is nagyon hiányzott már. Az utóbbi időben talán egy kicsit túlságosan is elástam magam a szobámban; úgy érzem kicsit elvesztettem azt az egészséges egyensúlyt.
A lányok - Barbi, Rita és Kati - vasárnap elutaztak Londonba néhány napra, világot látni. Kíváncsi vagyok, hogy hogy fogják bírni az egymásra utaltságot; azért vannak kétségeim a dolog működőképességével kapcsolatban, de maradjunk is ennyiben...
Egyébként ezt a bizonyos vasárnapot végre sikerült hasznosan, tanulással töltenem. Ezen magam is meglepődtem, de szinte jól esett a dolog. Újra csak megerősítést nyert az az érzésem, hogy jó választás volt a geofizika, és azon belül a szeizmika is számomra.
Még a végén lesz belőlem valami; ki tudja?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése