Egy egészen fenomenálisan-hihetetlenül-különlegesen szokatlan bejegyzés (Part II.)

Mai epizódunk alcíme: "Az ügynökség visszavág"
Főbb szerepekben újfent gnuuu, és majom! Olvass el! Megéri!

Okt. 23., csütörtök:

A csütörtöki nap sajnos meglehetősen későn kezdődött: nagyon elcsodálkoztam, mikor a bergeni reggel a nálunk reggel 6-kor szokásos fénymennyiséget délelőtt fél 10-kor produkálta. Mindennek a tetejébe minden megmozdulásunkat nehezítette, hogy az időjárás is úgy döntött, ma borús hangulatában van, bár ekkor még nem is sejtettem, mit is jelent, amikor igazán morcosra veszi a figurát. Mindenesetre: ’a jó ügynök gyorsan akklimatizálódik’-elv alapán mi is igyekeztünk minél hamarabb hozzáfogni a dolgunkhoz.

Miután összekapartuk magunkat a késői napkelte után Majom álcájának fenntartása érdekében kénytelenek voltunk bemenni az Universitat i Bergen nevű intézménybe, hogy megjelenhessen szokásos csütörtöki eligazításán. Ezalatt én elindultam, hogy feltérképezzem az épületet, annak is elsősorban az Institutt for Biologi nevű részét. Kaméleonokat megszégyenítő rejtőzködőképességem és kifinomult érzékszerveim segítségével sikerült úgy bejárnom az intézetet, hogy az ott dolgozók semmit sem fogtak fel ott-tartózkodásomból és gyanútlanul végezhették mindennapi tevékenységüket. Két emeletet derítettem fel, összegezve csak annyit mondanék, hogy bár tisztaságot és rendezettséget találtam mindenhol, szürkésfehér falaival - melyet csak itt-ott tett kevésbé egyhangúvá egy kósza plakát, vagy faliújság - és vastag, zöld fémajtóival, a hely sokkal inkább hasonlított egy óvóhelyre, mint holmi oktatási intézményre. Talán titkolnak előlünk valamit? Azt hiszem további, alapos kutakodást igényelne a telep, de ez nem szoros része jelen küldetésemnek.

Ezek után úgy döntöttem, rövid sétára indulok az egyetem környékén. Sajnos az idő továbbra is kissé nedves volt, de ennek ellenére úgy gondoltam, értékes információkhoz juthatok. Csalódnom nem kellett. Meglátogattam a Studentsenteret-et, amit a helyi ügynökök testi-lelki felüdülésére építettek. Pihenésképpen sportolhatnak: úszhatnak és aerobic-edzéseken vehetnek részt, de működik konyha valamint könyvesbolt is e falak mögött. Úgy vélem, igen jó ellátásban részesülnek az itteni kollégák, bár az összes szolgáltatást egy ’Semestercard’–nak nevezett kártya birtokában vehetik igénybe. Nem kis meglepetésemre még az olyan szolgáltatások igénybevételéhez is ezt kell használniuk, mint pl. a toalett…

A minden igényt kiszolgáló, edzőtermes-kafetériás-uszodás-könyvesboltos-kártyásWC-s Studentsenteret

Következő állomásom a Bergen Museum Botanisk Hage nevű különítménye volt. Csendben belopóztam a kertbe, ahol szemügyre vehettem a sokféle különlegesebbnél különlegesebb növényt: úgy vélem a bergeniek büszkék lehetnek kémjeikre, hiszen a világ olyan tájairól sikerült példányokat szerezni, mint pl. a Himalája avagy a Kilimandzsáró.

Színesszép téglaházak…

… és színesszép faházakkal szegélyezett, macskaköves utcák…

Tovább barangoltam a környék kis utcáin, ahol igazán szép lakóházakat találtam. A nagy téglaházakat fokozatosan felváltották a kisebb, fából készült, színesre festett lakások, melyeket egy-egy, a teraszra kitett kényelmes szék és asztalka, néhány tarka virágú muskátli vagy más növény tett még az esőben is élettelivé, vidámmá és igazán hívogatóvá.
Az idő egyre rosszabbra fordult, így száradás céljából megpihentem a Juridiske Fakultet épületében, mely igazán gyönyörű helyen épült: az itt tanuló ügynökök a kávézóban ücsörögve éppen rálátnak a város kikötőjére és a környező szigetekre.

Úgy esett és én úgy bementem volna egy teára…

Miután kissé megszáradtam, észrevétlenül távoztam és kerülőúton visszaindultam, hogy megoszthassam tapasztalataimat majommal. Útközben még két említésre méltó dologgal találkoztam. Először is sikerült belebotlanom egy kollégánkba, akiről nem is sejtettem, hogy eldugott, békés kis utcaszegletben álcázott megfigyelést hajt végre. Többet nem mondhatok, beszéljenek inkább a képek.

Vajon melyikük kolléga?

Másodszor: üdítő sétát tehettem az egyetem mögötti parkban, amit igazán szépnek és jól karbantartottnak találtam.

Egy rövid száradással egybekötött pihenő (és némi póktanulás :P) után, melyet az egyetem számtalan kényelmes kanapéjának egyikén költöttem el, találkoztam társammal, aki a sikeresen teljesített akció mosolyával az arcán vonult ki az eligazításról.

Majommal ezek után visszaindultunk főhadiszállásunkra. Útközben igénybe vettük a város igencsak jól szervezett tömegközlekedési rendszerének egyik járművét, melyet nagy örömünkre egy igencsak mosolygós, kedves buszsofőrnénivel dobtak fel.
Hmmm. Azt hiszem ez egy olyan dolog, melyet az országunk kicsiny fővárosában is meghonosíthatnánk.


A nap hátralévő részében látogatást tettünk két helyi beépített emberünknél is, akik a Nina illetve az Espen álnevet viselik. A korábbiakban sokat segítették majom beilleszkedését és küldetésének sikeres előkészítését. Aznap este is igazán kedvesen fogadtak: megvendégeltek minket tacoval, és megkínáltak saját borukkal is, melyet egy kéz alatt szerzett masinával saját fürdőjükben állítottak elő, a legmodernebb vegyészeti trükköket is bevetve. Egy rövid beszélgetés után, melyben részleteztük addigi munkánkat és terveinket, lazításképpen megnéztünk egy remek filmet és játszottunk kicsit egy kvízjátékkal. Igazán jól éreztük magunkat és Nina és Espen voltak olyan kedvesek, hogy a cudar időre való tekintettel visszavittek minket főhadiszállásunkra.

Este visszatekintve igen eredményesnek és egyben szórakoztatónak találtuk a csütörtöki napot, elégedetten hajtottuk hát álomra fejünket.

október 24, péntek:

A pénteki nap igazán derűs idővel köszöntött minket. Már kora reggel (értsd: úgy 10 felé) kedélyes napsütés és vidám, felhőtlen kék ég fogadott bennünket, amint álmunkat kidörzsölve szemünkből kilestünk az ablakon. A mosolygós időtől felbuzdulva elhatároztuk, hogy aznap a város tágabb környékét mérjük fel. Mindezek előtt azonban hódolnunk kellett egy igen furcsa szertartásnak, melyet jobb helyeken mosásnak és teregetésnek neveznek.

Azt hiszem, büszkén jelenthetem, hogy majom mindezt – mármint a mosás és teregetés metódusát - igazán sikeres igazította főhadiszállása adottságaihoz. El kell mesélnem, hogyan is néz ez ki pontosan. Ha belép az ember a kis szobába, mely egészen praktikusan és ízlésesen van berendezve tömör fa bútorokkal (most nem részletezném azt a sok speciális műszert, melyet társam a munkájához szerzett be), rögtön szembetűnik a mennyezetre, jobban mondva a gerendákra tűzött rajzszögek sokasága, melyek közé találékony módon madzagok vannak kifeszítve. Ezek igen praktikusak tudnak lenni: megfelelően alkalmazhatók ellenséges egységek felakasztására, a minilaborban előhívott fényképek szárítására, fogselyemként vagy akár teregetésre is.
Mi aznap az utóbbi adottságát használtuk ki a fent említett alkalmatosságnak, amikor is kis csapatunk csaknem teljes alsónemű készletét csempésztük le a mosókonyhába, majd onnét fel, 8. emeleti rejtekhelyünkre. Ezeket aztán szertartásos mozdulatokkal, odafigyelve akasztgattuk fel a madzagokra, míg végül azok leginkább a szobában keresztül-kasul kifeszített tibeti imazászlókhoz váltak hasonlatossá. Azt hiszem, imazászlóink gyönyörűségén meghatódva kijelenthetem, hogy ezen a pénteki napon gyönyörű áldozatot mutattunk be az alsóneműk oltárán.
(by gnuuu)

A péntek délelőtti stratégiai fontosságú műveletek után gnuuu és majom bevetésre indult. Majom elözetesen több lehetséges célpontot is azonosított a célterületen, ezért némi tanakodás után arra jutottak, hogy a legközelebbi objektum becserkészésével kezdik, majd lépésről lépésre haladnak az egyre távolabbi pontok felé.

Az első célt gyalogszerrel cserkészték be. Csöndben, észrevétlenül, a közeli alagútfúrás zaját kihasználva közelítették még a helyi magyar felvilág köreiben Facsörcs néven hírhedtél vált StavKirke kerítéssel óvott sötét, toronyszerű épületét. A helyszínen egy teremtett lelket sem találtak, így könnyűszerrel sikerült megszerezni a képeket, amiket akartak.

Elbújt a kis pimasz...

Facsörcs

Lebuktam!

Az akció közben végig úgy érezték, hogy valami nincs rendben; valaki figyeli őket...

Valaki mindig figyel...

A StavKirke környékének teljes felderítő jellegű bejárása után a következő célpont felé vették az irányt, ami nem volt más, mint a közeli Løvstakken hegy csúcsán álló két stratégiai fontosságú átjátszó adó.

Ennek megközelítéséhez a két ügynök kényelmesebbnek látta igénybe venni a helyi tömegközlekedést is. A Danmarksplats megállótól újfent gyalogszerrel igyekeztek megközelíteni a célpontot. A Løvstakkenveien környékén igyekeztek az esetleg nyomukban lévő ellenséges ügynököket némi tévelygésnek tetsző random bolyongással összezavarni és lerázni. Miután megbizonyosodtak róla, hogy senki nem követi őket, rátértek a Løvstakken csúcsához vezető ösvényre.

Az út - az elmúlt napok esőzéseinek köszönhetően - jóval nedvesebb, és nehezebb volt, mint amihez majom a körábbi felderítő akciók alkalmával hozzászokott, de még mindig egészen kényelmesen járható maradt, az azt övező erdő pedig őszi öltözetében igazán szép, színes volt. Az időjárás helyenként kicsit szeszélyes volt, de egy-egy pár perces enyhe záportól eltekintve kiváló felderítő-idő volt.

Felérve a csúcsra makacs, erőteljes, hideg szél fogadta ügynökeinket, de ők nem rettentek meg semmitől. Míg majom egy - jó előre egy meg nem nevezett szövetséges ügynök által a helyszínen szinte teljesen feltűnésmentesen, a csúcskőnek támasztva, elrejtett - fegyverrel fedezte, addig gnuuu miniatürnek cseppet sem mondható fényképezőjével igyekezett a lehető legpontosabban dokumentálni a csodás látványt azon ügynökeink számára is, akik nem lehettek a helyszínen.

Majom, az éber őr

Az adók megbűvölése után már csak egy rövid szertartásra volt szükség, hogy a fő célt, a szívárvány-generálást ügynökeink megvalósítsák. Pontosan azért jelölték ki előzetesen majmot erre a küldetésre, mert ő kiképzése alatt elsajátította eme igen komplikált szertartás művészetét, így a siker szinte garantált volt. Gnuuu ügynök igyekezett dokumentálni az eseményeket.

Esőmajom

A szivárvány megidézése után ügynökeink szélsebesen tovább álltak a tetthelyről. A várost majom ösztönszerűen intuitív választásának köszönhetően egy teljesen másik útvonalon közelítették meg újból, út közben egy újabb rövidke - felderítő jellegű sziklamászó akciót is megejtve.

Ez az ösvény valamivel komolyabb kihívást jelentett annál, amit felfelé használtak, ráadásul úton-útfélen éles, vagy éppen már teljesen megfeketedett gomba-knákba botlottak.

Éles gomba-kna

Elhasznált gomba-kna

Az ösvény végéhez közel ügynökeink a helyi gyermek-békesereg egyik erődítményére bukkantak. El kell ismerni, hogy a tervezői remek munkát végeztek, mert sem majomnak, sem gnuuunak nem sikerült az erődbe bejutni, akár hogyan is próbálkoztak.

Ott bújik!

Az bizony fönn van...

A kaotikus építészeti stílus mintadarabja

Visszaérve Bergen utcáira, gnuuu és majom nem vesztegette az időt, és a következő feladat végrehajtására összpontosított. Itt tartózkodása alatt, majom tudomására jutott, hogy a korábban világszerte elterjedt "Szépségkirálynők a Világbékéért" mozgalom egyik rózsaszín harckocsiját Bergenben fogták el. Az ügynökök egyik feladata az volt, hogy megállapítsák, milyen állapotban van az egység. Majom már korábban lokalizálta az egységet, és pár képet készített is arról, de gnuuu kiküldetésének egyik célja az volt, hogy pontosítsák a korábban megszerzett információkat.

Mint kiderült, az időközben teljesen megöregedett, elrozsdásodott egységet egy konténer tetején tartják fogságban, ahonnan esélye sincs kiszabadulni...

Akár az EC tankja is lehetne...

A sikeres akciósorozat végrehajtása után gnuuu és majom a hadműveleti főhadiszállás felé vették az irányt. Mivel az ügynök is állat, ezért törvényszerűen megéhezik. Ez történt gnuuuval és majommal is, ezért elhatározták, hogy sütnek halat, garnirungként pedig utánozhatatlan McDonalds sültkrümplit fogyasztanak majd. Gnuuu latba vetette minden főzési tudományát, hogy majmot jóllakassa, és ezen küldetés végrehajtásában nem is vallott kudarcot:) Önnön magának azonban kicsit kevésnek bizonyult az étek, és éhségében rájött az öt perc, és a leglehetetlenebb dolgokon is harsány nevetésben tört ki. Majom ezért kénytelen volt desszerttel jóllakatni gnuuut, és az etetés egészen hosszan eltartott.

Annyira hosszan, hogy még akkor is zajlott, amikor Zsiráf jelentést kért ügynökeinktől. Ennek meg is lett az eredménye. Aki esetleg kíváncsi a beszélgetésre, az itt fellelheti azt.

A konferenciabeszélgetés után az akciók fáradalmait kipihenni vágyó gnuuu és majom belevetették magukat a helyi éjszakai életbe. A Fantoft egyik - ebben a jelentésben meg nem nevezhető - szobájában egy többnyire magyar ügynökökből álló társaság mulatozott. A többnyire szó azért került bele az előző mondatba, mert a 6-7 magyar résztvevőn kívül jelen volt még a szlovák, a román és a német titkosszolgálatok egy-egy helyi embere is. Az beszélgetős-iszogatós est később a Klubb Fantoft nevű helyen folytatódott, helyenként táncolós formában. Ügynökeink egészen jól érezték magukat, de a hosszú, küldetésekben gazdag nap nagyon leszívta erejüket, ezért aznap este viszonylag korán nyugovóra tértek...
(by majom)

Figyelem fizetett nonpolitikai hirdetés következik:
Hamarosan megjelenik a Trilógia harmadik epizódja is. Ne hagyják ki!