No, kérem, megszületett a névadás eredménye, így barátságos tekintetű krokodilunk a Pemzli nevet kapta (köszönjük, Maya!), hivatalosan pedig Sir Olaf Heimdall von Bergensen-nek kereszteltük (köszönjük, Ágica). Ezenkívül köszönjük a sok-sok névötletet mindenkinek!!! (Laurának, Mártinak, Zsófinak, Tamásnak, Balázsnak, Levinek és Tibinek - remélem senkit nem hagytam ki!!!)
Csütörtöktől hivatalosan is kitört a húsvéti szünet, a norvégok elutaztak síelni vagy kirándulni, a boltok napokra bezártak és még az utcák is szokatlanul üresek. Mivel mi sem akartuk a szünetet az egyetemen tölteni, úgy határoztunk, hogy az elkövetkező néhány napban felfedezzük a környéket.
Csütörtökön április elseje volt, ugyebár, ami nemcsak a szeszélyes idő miatt volt bolond, hanem úgy tűnik, egyes emberek is vicces kedvükben voltak, ugyanis szembeszomszédunkat megajándékozták egy csinos kresz-táblával, amit a következőképpen helyeztek el:
Valakinek utcanévtábla jut, valakinek "építési terület"...A szoba lakója, Florian nem is igen tudott volna kiszabadulni, ha nem segítünk arrébb mozdítani a táblát, mely azóta is békésen pihen a falnak támasztva...
A nap jótettét ezzel letudva, elindultunk, hogy meglátogassuk Edvard Grieg házát, mely a Fantofttól körülbelül 40 percnyi sétára fekszik, egy kedves öböl melletti dombon, és a Troldhaugen (szabad forsításban "troll-halom") nevet viseli. Grieg élete utolsó 22 évében lakott itt feleségével. A birtokon egy csinos kis ház található, egy kis kunyhó, ahova a zeneszerző vissza tudott vonulni komponálni, egy koncertterem, ahol nyaranta egymást érik a koncertek és ide temették el Edvardot és feleségét, Ninát is.
a norvég múzeumokban olykor nem jegyet, hanem felragasztható matricát kapsz...
Edvard és Nina háza
lent a kis piros a kunyhó, ahol Grieg komponált,
balra a füves tetővel a koncertterem
hóvirág-lámpás
ezt látni a ház előtti kertből
játszottunk...
...meg itt is...
Miután bejártuk a kicsiny birtokot, elindultunk hazafelé egy olyan útvonalon, amelyen még nem kószáltunk eddig. Bergenben az az egyik meglepő dolog, hogy már azt hiszed, hogy tisztában vagy vele, hogy kanyarognak az öblök, merre van kis tó, hol vezet híd sós víz felett és akkor megint találsz valami meglepőt. Mi most egy kissé kísérteties, eldugott, elhagyatott öbölre bukkantunk, roskadozó csónakházakkal. Hogy könnyebb legyen elképzelni a hangulatát, hoztunk néhány képet is:
Rövidke kiruccanásunk és egy még rövidebb pihenő után csatlakoztunk Ágihoz és Mátéhoz (ő a Fantoft magyarjai között a "legzöldfülűbb" jelenleg, két hete érkezett és vendéglátós munkát keres), akikkel korábban megbeszéltük, hogy meglátogatjuk Fana templomát és meghallgatjuk a húsvéti koncertsorozat egyik estéjét. A csütörtöki napunk tehát egészen a komolyzene jegyében telt el. =)
Mivel elég korán érkeztünk Fanába, sétáltunk még egyet a szemerkélő esőben, a templom melletti csinos parkban...
fábabúvó...
mindenhol krókuszok nőnek
Fana temploma
...majd leültünk és hegyeztük a fülünket. A koncert egészen szép volt: egy orgonista, egy oboás és egy énekes előadását hallgathattuk. Azok a darabok, melyek nem csak orgonára íródtak, nagyon kellemesek voltak, de azzal a fickóval, aki a "hangszerek királynőjét" püfölte, volt némi problémánk. Leginkább egy bizonyos darabbal nem voltunk kibékülve (szerencsére eljátszotta vagy 6 tételét): zenészünknek sikerült kiválasztania egy Pange Lingua-darabot egy kortárs szerzőtől... Hát, én legszívesebben sikítva rohantam volna kifelé a templomból, Zoli pedig találóan úgy kommentálta a dolgot, hogy ha egy macskát rászabadítottunk volna a billentyűkre, valami hasonlót produkált volna. Ettől eltekintve élveztük a koncertet és vidáman beszélgetve indultunk kis csapatunkkal hazafelé, csak hogy 20 percnyi sétánkon megint kapjunk egy kis esőt...
... a folytatás pedig nemsokára következik!!!
Addigis mindenkinek pusz:i
Csütörtöktől hivatalosan is kitört a húsvéti szünet, a norvégok elutaztak síelni vagy kirándulni, a boltok napokra bezártak és még az utcák is szokatlanul üresek. Mivel mi sem akartuk a szünetet az egyetemen tölteni, úgy határoztunk, hogy az elkövetkező néhány napban felfedezzük a környéket.
Csütörtökön április elseje volt, ugyebár, ami nemcsak a szeszélyes idő miatt volt bolond, hanem úgy tűnik, egyes emberek is vicces kedvükben voltak, ugyanis szembeszomszédunkat megajándékozták egy csinos kresz-táblával, amit a következőképpen helyeztek el:
Valakinek utcanévtábla jut, valakinek "építési terület"...A szoba lakója, Florian nem is igen tudott volna kiszabadulni, ha nem segítünk arrébb mozdítani a táblát, mely azóta is békésen pihen a falnak támasztva...
A nap jótettét ezzel letudva, elindultunk, hogy meglátogassuk Edvard Grieg házát, mely a Fantofttól körülbelül 40 percnyi sétára fekszik, egy kedves öböl melletti dombon, és a Troldhaugen (szabad forsításban "troll-halom") nevet viseli. Grieg élete utolsó 22 évében lakott itt feleségével. A birtokon egy csinos kis ház található, egy kis kunyhó, ahova a zeneszerző vissza tudott vonulni komponálni, egy koncertterem, ahol nyaranta egymást érik a koncertek és ide temették el Edvardot és feleségét, Ninát is.
a norvég múzeumokban olykor nem jegyet, hanem felragasztható matricát kapsz...
Edvard és Nina háza
lent a kis piros a kunyhó, ahol Grieg komponált,balra a füves tetővel a koncertterem
hóvirág-lámpás
ezt látni a ház előtti kertből
játszottunk...
...meg itt is...
Miután bejártuk a kicsiny birtokot, elindultunk hazafelé egy olyan útvonalon, amelyen még nem kószáltunk eddig. Bergenben az az egyik meglepő dolog, hogy már azt hiszed, hogy tisztában vagy vele, hogy kanyarognak az öblök, merre van kis tó, hol vezet híd sós víz felett és akkor megint találsz valami meglepőt. Mi most egy kissé kísérteties, eldugott, elhagyatott öbölre bukkantunk, roskadozó csónakházakkal. Hogy könnyebb legyen elképzelni a hangulatát, hoztunk néhány képet is:
Rövidke kiruccanásunk és egy még rövidebb pihenő után csatlakoztunk Ágihoz és Mátéhoz (ő a Fantoft magyarjai között a "legzöldfülűbb" jelenleg, két hete érkezett és vendéglátós munkát keres), akikkel korábban megbeszéltük, hogy meglátogatjuk Fana templomát és meghallgatjuk a húsvéti koncertsorozat egyik estéjét. A csütörtöki napunk tehát egészen a komolyzene jegyében telt el. =)
Mivel elég korán érkeztünk Fanába, sétáltunk még egyet a szemerkélő esőben, a templom melletti csinos parkban...
fábabúvó...
mindenhol krókuszok nőnek
Fana temploma...majd leültünk és hegyeztük a fülünket. A koncert egészen szép volt: egy orgonista, egy oboás és egy énekes előadását hallgathattuk. Azok a darabok, melyek nem csak orgonára íródtak, nagyon kellemesek voltak, de azzal a fickóval, aki a "hangszerek királynőjét" püfölte, volt némi problémánk. Leginkább egy bizonyos darabbal nem voltunk kibékülve (szerencsére eljátszotta vagy 6 tételét): zenészünknek sikerült kiválasztania egy Pange Lingua-darabot egy kortárs szerzőtől... Hát, én legszívesebben sikítva rohantam volna kifelé a templomból, Zoli pedig találóan úgy kommentálta a dolgot, hogy ha egy macskát rászabadítottunk volna a billentyűkre, valami hasonlót produkált volna. Ettől eltekintve élveztük a koncertet és vidáman beszélgetve indultunk kis csapatunkkal hazafelé, csak hogy 20 percnyi sétánkon megint kapjunk egy kis esőt...
... a folytatás pedig nemsokára következik!!!
Addigis mindenkinek pusz:i
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése