2008. szeptember 6., szombat

Mert nappalok is vannak...

Azért történtek velem az előző bejegyzésben foglaltaknál sokkal vidámabb dolgok is az elmúlt néhány napban. Összességében pedig még mindig csak azt tudom mondani, hogy nagyon jó dolgom van itt.

Pénteken megint volt alkalmam Ninával találkozni. Újabb BuddyBergenes szervezkedésnek köszönhetően féláron látogathattuk meg a bergeni akváriumot. Ezúttal egy kicsit több lehetőség adódott a beszélgetésre, ismerkedésre, de a kérdéseim java még mindig a megfelelő alkalomra vár.
Az akvárium maga nem volt rossz hely, de azért annyira nem is nyűgözött le a dolog. Nagyon sok helyen éreztem úgy, hogy bizony azok a halak, vagy azok az aligátorok nagyon kicsi helyen vannak elszállásolva...

A fő atrakció igazából a rendszeres, előre feltüntetett időpontokban tartott etetés. Külön időben etetik az aligátorokat, az egyéb hüllőket, a pingvineket, és velük közel együtt a fókákat. Mi pont úgy értünk oda, hogy a pingvin és fókaetetést elkapjuk. A pingvineket még jó helyről tudtuk nézni, de a fókáknál már sajnos kevésbé előnyös pozíciót sikerült kiharcolnunk magunknak. Látni remekül lehetett mindent, de fotózni...
Egyébként eszméletlen mind a pingvinek, mind a fókák mozgása. Hihetetlen dinamizmussal képesek "kirepülni" a vízből. Döbbenetes volt látni.

Az akvárium belső részein tartott halakról is készült néhány kép, de a hüllőkről már nem. Mindenhol sűrű, hálós rács mögött voltak, pedig igazán jó alanyok lettek volna. Már persze ha egyszer sikerült megtalálnod őket a dús növényzetben, amit természetes élőhelyük megfelelőjeként prezentáltak a terráriumok berendezői. Az állatok ugyanis egytől egyig szinte teljesen mozdulatlanok voltak. Egyedül az egyik óriás gyíknál volt szerencsém, aki pont akkor gondolta úgy, hogy úszik egyet, és végig nyalogatja a plekszit maga előtt, amikor én arra jártam.

Egyébként ebben az akváriumban él most a bergeni wc-szörny néven emlegetett nagytestű gyíkféle is. A nevének eredete egészen mókás történet. Néhány éve egy kisfiú az egyik bergeni társasházban éppen az egyedül pisilést gyakorolta, amikor az ülőkét felhajtva megdöbbenve tapasztalta, hogy a fent említett gyík pislog vissza rá a wc csészéből. A szabdságra éhes állat az egyik szomszédos lakásból igyekezett a csatornákat használva egérutat nyerni...
A gyerek tekintete nyílván valamilyen mértékű ijedtséget tükrözhetett az eset után, de egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy az apuka vagy anyuka milyen arcot vághatott, amikor a wc-be pillantva rádöbbent, hogy a gyerek nem beszél félre...

Szombaton a Hansa Múzeumot látogattuk meg a Bryggennél Ritával, és Katival. Szerencsénk volt, mert éppen kifogtunk egy angol nyelvű idegenvezetést. Erről majd holnap egy kicsit többet is regélek, mert nagyon érdekesnek bizonyult a tárlatvezetés, de most nincs már rá energiám. Inkább átadom a terepet néhány - az akváriumban készült - képnek.




Nincsenek megjegyzések: