Kis késéssel ugyan, de most igyekszem pótolni azt, ami tegnap este elmaradt; a Hansa Museum-ról akartam pár szót ejteni.
Kirándulást terveztem tegnapra, de Rita érdeklődött reggel msnn, hogy nem akarok-e Katival, meg vele elmenni a Hansa Museumba. Máig - szeptember 7 - érvényes ingyen jegyünk van/volt, a legtöbb bergeni múzeumba, de mivel én nem vagyok annyira odáig a régiségek között való bóklászásért, ezért eddig nem nagyon erőltettem a dolgot...
Egészen remekül sikerült időzítenünk a látogatást, ugyanis kifogtunk egy angol nyelvű tárlatvezetést. Így azért sokkal lebilincselőbb volt a dolog, mintha magunknak kellett volna bejárni a helyet. A múzeum maga azt hivatott bemutatni, hogy hogyan éltek az emberek a Bryggenen, ami valójában egy német kereskedő-telep volt. Csak férfiak laktak itt, körülbelül kétezren. Nem nősülhettek, mialatt itt tartózkodtak, a tárlatvezető elmondása szerint azért nem, hogy nehogy kiszivárogjon értékes szaktudásuk... Itt csak cserekereskedelem folyt, főként az északról érkező szárított hallal üzleteltek; a Bryggen kereskedői értékelték fel és osztályozták őket a különféle európai piacoknak megfelelően.
Az életüket nehezítette, hogy fából készült házaikban - melyek még ráadásul össze is értek egymással - nem használhattak tüzet, így fűteni, világítani sem tudtak. A meleg étel elkészítésére egy teljesen különálló épület szolgált. Nagyon sok helyiségben szinte teljesen sötét volt, még nyáron is, ezért igyekeztek a falak festésével javítani a fényviszonyokon.
A nagyobb gond nyílván mégis a fűtés hiánya volt. Ezt a kényelmetlenséget zárható, kajüt szerű ágyakkal igyekeztek orvosolni. Egészen olyan hatást keltettek ezek az ágyak, mintha egy-egy szekrényben aludtak volna. A tanoncok sokszor ketten aludtak, egy ilyen ágyban. A vicc az, hogy a fent említett "szekrények" nem voltak hosszabbak másfél méternél; ezek az emberek féltek attól, hogy álmukban meghalnak, ezért nem mertek lefeküdni, szinte teljesen ülő helyzetben aludtak...
Ez a múzeum egyébként nagyjából egyedülálló a világon, mert ehhez fogható telep csak Londonban, Bruges-ben, Novgorodban és Németországban volt, de csak itt maradt meg ilyen állapotban.
A Bryggenről aztán a lányok még tovább mentek, a Griegs Múzeumba, de ahhoz nekem már nem volt türelmem; egy gyors bevásárlás után visszatértem a Fantoftba. Ádám szólt, hogy estefelé lemennek focizni Árpiékkal, és ha van kedvem, hát csatlakozzak. Nem röstellettem kihasználni a lehetőséget, és mozogtam egy kicsit. A lábam jól bírta, a tüdőm már kevésbé; nagyon elhagytam az erőnlétemet az elmúlt időszakban. Remélem hamar sikerül találnom egy helyet, ahol végre megint rendszeresen focizhatok. Az nagyon hiányzik mostmár. 8 körül még nekálltam meccset nézni, aztán pedig igyekeztem blogot frissíteni, de - mint azt a mellékelt ábra is mutatja - meglehetősen megfáradtam már, így jutottam, ameddig jutottam...
Uff, én beszéltem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése