Kissé késve, de törve nem, következzen most híradásunk a hétvégéről.
Mivel szombaton és vasárnap is csalogató napsütésre keltünk, nem állhattuk meg, hogy kint ne tekeregjünk legalább egy kicsit a térdig érő hóban…
Szombaton nem merészkedtünk nagyon messzire, de szerencsére nem is kell kilométereket zarándokolni ahhoz, hogy találjunk valamit, amit érdemes megnézni.
A Fantofttól fél órányira például nem kisebb nevezetesség található, mint a norvég királyi család egyik szerény vityillója, a Gamlehaugen. A birtok egy csinos kis öböl partján terül el, a több mint száz éves villa ennek az északi részére épült egy különösen szép fekvésű dombocskán. A domb alján istállók vannak, az oldalában pedig egy pöttöm üvegház, amit – bár nem volt sokkal nagyobb egy kollégiumi szobánál -, éppen felállványozva találtunk. A terület története egészen messzi történelmi időkbe nyúlik vissza, és a királyi família előtt nem kisebb ember birtokolta, mint Christian Michelsen, aki a XX század elején Norvégia első miniszterelnöke volt, miután a Svéd-Norvég unió felbomlott. (Törióra vége…:P Ha nagyon kiváncsi lennél: íme.)
Nohát, a száraz adatok után következzen azok az érvek, amelyek miatt mi megkedveltük a helyet:
- szabadon látogatható: se bezárt kapuk, se belépő... =)
- egyes képek szerint hó nélkül is gyönyörű angolpark veszi körbe az épületet, a havas verzióért mi is kezeskedni tudunk...
- szánkózásra, hóangyal (vagy inkább ördög) készítésére avagy sütkérezésre kiválóan alkalmas lejtői vannak...
hóördög vagy inkább hómarslakó (várjuk a tippeket!)
- kellemes - bár nem túl időtálló - padokat találtunk...
- a kilátás sem rossz...
Nyakunkba vettük hát a parkot és helyenként térdig süppedve a hóban (próbáltunk Legolast játszani, de még van hova fejlődni,) körbejártuk a legszebb részeket.
Külön szenzációként említem, hogy még pénzt is sikerült keresnem, kereken öt koronát: szemetelő emberek sajnos a norvégok között is vannak, de előfordul az is, hogy az elszórt sörösdobozokat a szemfüles álláskeresők visszaváltják a helyi boltban, darabonként egy(!) koronáért... =P
sörvirág (flos fermentum)
Mivel szombaton és vasárnap is csalogató napsütésre keltünk, nem állhattuk meg, hogy kint ne tekeregjünk legalább egy kicsit a térdig érő hóban…
Szombaton nem merészkedtünk nagyon messzire, de szerencsére nem is kell kilométereket zarándokolni ahhoz, hogy találjunk valamit, amit érdemes megnézni.
Nohát, a száraz adatok után következzen azok az érvek, amelyek miatt mi megkedveltük a helyet:
- szabadon látogatható: se bezárt kapuk, se belépő... =)
- egyes képek szerint hó nélkül is gyönyörű angolpark veszi körbe az épületet, a havas verzióért mi is kezeskedni tudunk...
- szánkózásra, hóangyal (vagy inkább ördög) készítésére avagy sütkérezésre kiválóan alkalmas lejtői vannak...
hóördög vagy inkább hómarslakó (várjuk a tippeket!)
- kellemes - bár nem túl időtálló - padokat találtunk...
- a kilátás sem rossz...
Nyakunkba vettük hát a parkot és helyenként térdig süppedve a hóban (próbáltunk Legolast játszani, de még van hova fejlődni,) körbejártuk a legszebb részeket.
Külön szenzációként említem, hogy még pénzt is sikerült keresnem, kereken öt koronát: szemetelő emberek sajnos a norvégok között is vannak, de előfordul az is, hogy az elszórt sörösdobozokat a szemfüles álláskeresők visszaváltják a helyi boltban, darabonként egy(!) koronáért... =P
sörvirág (flos fermentum)
2 megjegyzés:
Ufó. Ez egyértelmű. =)
Üdvözölném amúgy itthon is a fém-italosdobozok visszaváltását. Se sör, se energiaital nem lenne ennyi szétszórva mindenfelé...
Hóshrek. Az bizony. :)
Megjegyzés küldése