2010. március 1., hétfő

Iló jelenti: Aprócseprő az elmúlt hétről

Most, hogy a rádióban hallottam (rászoktunk az mr2 netes kiadására), hogy egy srác új rekordot állított fel a víz alatt játszott videojáték hosszában (3 perc 2 másodpercen keresztül bírta a SuperMario-t, egy levegővel!), nem is érzem olyan feleslegesnek az elmúlt egy hetemet.

Sok minden ugyanis nem történt velem: munka egyelőre nincsen, de továbbra is kérdezősködök olykor-olykor és böngészem az adatbázisokat; a kis dobozom a mintáimmal, amit a postán feladtunk, no, ő sajnos még nem érte el a Fantoftot, de a postai nyomkövető szerint már Norvégiában van!
(Vagyis ezen a héten már megérkezik! Viiiiiiiiiiiii!!!)

Szóval az előző napok nagyrészt várakozással teltek, emellett próbáltam rávenni magam némi tanulásra is. Mivel nem kapkodnak a munkaadók értem norvég nyelvtudás híján, nekiláttam gőzerővel nyelvet tanulni. A bemutatkozás már megy és nagyon egyszerű szerkezeteket össze tudok tenni, de hát, khm, van hova fejlődni. Hogy a tanulást megkönnyítsem, múlt hét elején elzarándokoltam a Bergeni Városi Könyvtárba és számomra teljesen meglepő módon, minden gond és költség nélkül beiratkoztam. Jó egy órát böngészgettem ilyen-olyan könyvek után – rengeteg angol irodalmuk (sci-fi és fantasy is!!!) és különböző nyelvkönyveik is vannak, emellett egy egészen nagy különbuszt is felfedeztem az épület mellett, ami a ’bokbuss’ nevet viselte (lehet találgatni, mit furikáznak vele…:P). Szerencsére neten is van katalógusuk, így itthonról is keresgéltem már ezt-azt.
Végül öt könyvvel távoztam, diadalmasan: hoztam norvég nyelvkönyvet CD-kel, egy norvég Grimm-meséskönyvet, egy norvég Gerald Durell-t (képes!!!), valami angol olvasnivalót és a kedvencemet: Kázmér és Huba, avagy Tommy og Tigern. Most itt pihennek az asztalomon és remélem, hogy legalább egy kicsit meg fogok belőlük érteni hamarosan. Motiváló tényezőként mindenesetre be kell, hogy váljanak… :P


könyvtári termés


Tommy og Tigern


a Grimm-mesék csak ismerősek lesznek...


játszik...


A zöldfülűkiskukta-projekt sikeresen fut, jelentem, hogy egyre több féle táplálékot tudunk összeütni. Többek között palacsintát is! (Nem nevet, ez nálam nagy szó!!!) Íme az első teljesen önálló példány:


csalapinta


A nagy semmittevésben azért futásra, sétára is szántam időt – továbbra is gyönyörű idő van, vakító hó mindenhol, most már hangosak a madarak is, cinegék, vörösbegyek, fekete rigók és szarkák üldögélnek az ágakon avagy a csinos etetőkben… Íme néhány kép:


továbbra is derékig érő hó van...



a kis tó most állandó oktatóhellyé vált a sífutást tanuló gyerekeknek - mindig akad egy-két anyuka néhány pöttöm kisgyerekkel


a luxusetető


sok-sok élénk színű házuk van - az ereszen meglehetősen nagy jégcsapokkal


sütanap!!! =)



1 megjegyzés:

Tamás írta...

Vitat Turdus merola! =D