Hosszabb hallgatás után most végre én is találtam egy kis időt alkotni. Szerencsére a szünetet egy páratlanul okos húzással - egy társszerző bevonásával - sikerült kevésbé feltűnővé tenni, legalábbis én így remélem =)
Valahol ott maradt el a szál, hogy 11. és 15. között otthon voltam pár napot, ami alatt több ízben, több társasággal megünnepelhettem a szülinapomat (köszönöm mindenkinek), segítettem Ilónak ideiglenesen kiköltözni a koleszból, megköszöntöttem a két öcsémet születés illetve névnap okán és vettem egy djembét is, amit már tényleg nagyon rég óta terveztem. Ezzel a gond a reptéren jött, ahol nem engedték fel a fedélzetre, mert a Norwegian-nél elkezdték nagyon szigorúan venni az "egy ember egy kézipoggyász" szabályt. Ennek örömére külön csomagdíjjal, feladott poggyászként érkezett a szentem, hála Istennek épségben. Azóta már bele is kezdtem a tanulgatásba, a szomszédok naaagy-nagy boldogságára =)
Miután megékreztünk, rendezkedtünk, fészkelődtünk, mozgolódtunk, de ezeket szerintem Iló kimerítő jelleggel leírta már ezeken a hasábokon. Ami engem illet, múlt szerdán megbeszéltem Ritske-vel, hogy most keddre töviről-hegyire kivizsgálom azt a szoftvert amit most használnom kellene, hogy valóban tudja-e azt, amire nekünk szükségünk van (merthogy még a birminghami gyorstalpaló alkalmával merültek fel súlyos kétségek a szoftver alkalmasságával kapcsolatban), vagy ne is vesztegessünk rá több időt, és keressünk gyorsan valami más megoldást. E mellé, még hétfő délelőttre esett az Etika kurzus (amiről csöndben jegyzem meg, hogy legalább annyira szólt, tudományszociológiáról és tudományfilozófiáról, mint etikáról, amit azért én egyáltalán nem bánok) utolsó felvonásaként elvárt esszé leadási határideje is, úgyhogy meglehetősen sűrűre sikeredett a hetem, és Iló a megmondhatója, hogy még hétvégén is "dolgozgattam", hogy mindennel időre készen legyek.
Vasárnap este feltöltöttem csodálatos esszémet, így hétfőn már csak a szoftverrel kellett foglalkoznom, és nagy örömömre úgy tűnik, hogy rá lehet venni a drágát arra, amire nekem használnom kell, úgyhogy =)
Fantasztikus lágyéksérülésem rejtélyének felderítésére tett kísérletem újabb állomásaként, mára kaptam időpontot ultrahangra, legalábbis én így gondoltam... Tegnap kaptam is róla egy automatikus emlékeztető sms-t (miket nem tud a helyi egészségügy...), hogy el ne felejtsek holnap ott lenni a Unilabs Bergen-ben a megbeszélt időpont előtt 10 perccel.
Ezek után ma, amikor ellenőriztem, hogy megvan-e minden papírom, és hogy biztosan jól emlékszem-e a helyre és az időre, felfedeztem, hogy valójában nem is ultrahangra utalt be a háziorvosom végül, hanem egyenesen egy MRI-re küldött tovább. Ettől aztán picit megilletődtem, mert még sosem kellett ilyen gép közelébe sem mennem és valahogy azért roppant feledékeny ember lévén azonnal elkezdtem aggódni, hogy nehogy magamon felejtsek valami fém tartalmú dolgot, amikor betolnak abba a fantasztikus hengerbe, mert azért a következményei meglehetősen kellemetlenül érintenének:
Bergenben átlagosan évente 2 napig marad meg a hó, ezzel szemben idén december 19. óta folyamatosan vastag hótakaró borítja be az egész várost és olyannyira nem mutatja jelét az elolvadásra való hajlandóságnak, hogy az elmúlt három napban újabb fél méter hullott az eddigiek tetejére =) És hogy ezt miért toldom ide, mintegy közbeékelt szösszenetet? Számomra nagyon úgy tűnik, hogy a bergeniek egyáltalán nincsennek felkészülve arra, hogy a városban tiszteletét teszi a tél (illetve, hogy ezt hó formájában teszi meg, és nem végeláthatatlan esőzés képében) és ennek megfelelően a városban a gyalogosközlekedés december óta katasztrofális. A Fantoft buszmegállója roppant forgalmat bonyolít le, és ennek ellenére nem voltak képesek felszabadítani a hozzá vezető utat, aminek eredményeként én személy szerint csak helikopterrel engedélyezném a megközelítését.
Hétfőn láttam egy komplett óvodás csoportot két óvónénivel és egy óvóbácsival gyakorlatilag elsüllyedni a sík jégpáncélra lerakódott hókása tengerében...
Szóval ezen körülmények tudatában meglehetősen korán indultam el az MRI vizsgálatra, mert elképzelésem sem volt, hogy milyen borzalmak várnak majd rám az úton. Mit ne mondjak, nem kellett csalatkoznom... A járdákat képtelenek a lakók tisztán tartani, egyrészt mert többnyire nem rendelkeznek hólapáttal (minek is, ha sosincs hó?), másrészt mert az utakról az időnként megjelenő hótolóótók (amiknek az egyik fele terepjárókból lett kialakítva, a másik fele pedig mezei billenős teherautókból) mindent a járdákra nyomnak rá. Védelmükre szóljon, hogy záros határidőn belül azért megjelennek markolókkal is, és fellapátolnak mindent teherautókra, amik azután kitudja hová deportálják a havat. Az Ibsensgate mindkét oldala gyalogos forgalomra tökéletesen alkalmatlannak bizonyult, úgyhogy jóidőbe tellt mire elértem a rendelőintézetbe.
A fél óra heverészés az MRIben 210 koronámba került, amit ott, helyben, készpénzzel vagy kártyával ki is fizethettem. Mit ne mondjak, kényelmesebb időtöltést is el tudok képzelni, de azért az nagyon figyelmes volt, hogy a gépből éppencsak kikandikáló fejemre rányomtak egy fejhallgatót, amiben valami rádió szólt, hogy ne a gép Tesla-transzformátorra emlékeztető zaját kelljen hallgatnom egész idő alatt =)
Összességében azért még mindig meglehetősen elégedett vagyok az orvosi ellátásommal; nem a gyorsaság a legnagyobb erényük, az egyszer biztos, de azt nem lehet mondani, hogy egy legyintéssel elintézik az embert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése