Utazás oda, vissza =)

Ma valahogy kissé enerváltnak érzem magam egész nap, úgyhogy csak egy "rövidebb" bejegyzésre szánom rá magam, a hazautamról, és a visszautamról. A kettő között eltelt időről legyen elég annyi, hogy túlnyomórészt vidám, felszabadult és mozgalmas volt. Nem unatkoztam =)

December 19-én a 6:30-kor egy KLM géppel Amsterdamba repül, aztán 5 órával az érkezés után, 13:35-kor tova Amsterdamból Budapestre, ahova 15:35-kor száll le a gép. Tengernyi idő, lehet menni Quimby koncertre Eüsködni este. Ez volt a nagy terv. Legkésőbb az előző mondat elolvasása után gondolom már mindenki tudja, hogy nem sikerült zökkenőmentesen a tervet megvalósítani...

Történetesen december 18-án éjszaka leesett Bergenben a tél első hava. A 4:52-es reptéri buszra várva abban a groteszk élményben lehetett részem, hogy amíg a buszmegállóban egyedül ácsorogtam a tökéletes, hófehér csendet csak egy szélcsengő csilingelése, és egy (minden kétséget kizárólag bivalyerős) norvég rigó csacsogása zavarta meg időről időre.
A busz jó szokás szerint késett 10 percet, de ezzel már kalkulálok egy ideje. Felszállás után sikerült teljesen véletlenül egy ismerős mellé ülni, egy török leányzó személyében, akivel az egyik "PhD Breakfast" alkalmával találkoztam. Kiderült, hogy egy gépen utazunk Amsterdamig.

A reptéren sikerült gond nélkül becheckolni (van erre magyar kifejezés?), aztán a beszállás is rendben ment. A gondok akkor kezdődtek, amikor először azt közölte, hogy 30 perc késéssel indulunk, mert le kell takarítani a kifutót, majd fél óra elteltével közölte, hogy újabb 45 perc, majd amikor az is lejárt, akkor sűrű elnézéskérések közepette jelezte, hogy a reptériek még 50 percre becsülték a kifutó takarítási idejét... Közben az emberek sorban törtek le, ahogy szépen lassan szinte mindenki lekéste a csatlakozását... Ezzel együtt mi még mindig jól álltunk, mert a pilóta elmondása szerint a repteret egy időre le is zárták, és egy-két járatot töröltek is, ezzel szemben a mi késésünk csak kis kellemetlenség. Nomeg közben azon is elgondolkodtam, hogy persze, mi itt türelmesen várunk a kifutóra a földön, hogy felszállhassunk, de vajon vannak a levegőben is olyanok, akik arra várnak hogy leszállhassanak? (erre a kérdésre persze tudom a választ)

Mindenesetre amikor a lehető legrosszabbnak tűnt az idő, erős széllel, és szakadó hóval, na akkor közölte a pilóta, hogy felszállunk. Össze is néztünk a mellettem ülő francia sráccal, hogy vajon ugyan azt az időjárást látja a pilóta és az irányító torony is, mint mi?!
Szépen meg is indultunk, csak hogy a kifutó előtt még egyszer utoljára megálljunk, azért, hogy néhány nagyon buta kinézetű "jégtelenítő" autóból juharszirupszerű löttyel borítsák be az egész gépet. Ezt követően beálltunk a sorba és körülbelül harmadikként 2 percen belül, végre felszálltunk.

Amsterdamban hideg volt, de az ég tiszta volt. Az égből az egyébként zölden, sárgán, barnán rikító termőföldek a jégtől-dértől-hótól teljesen szürkének tűntek, és mivel a tájat alattunk ezeken a földdarabokon kívül csak utak borították, ezért a kép borzalmasan sivár volt a téli nap szórt fényében...

Miután leszálltunk kiderült, hogy nemhogy nem késtem le a gépemet, de szinte teljesene megmaradt az 5 órányi átszállási időm, mivel a budapesti gépem indulóban 2 óra késéssel büszkélkedhetett a ferihegyi köddel kombinált hóesés miatt. Ezen a ponton aztán természetesen elúszott az esti koncert álma is, ami nem csak nekem volt rossz érzés, de kellemetlen perceket szerzett Ilónak is, akinek így muszáj volt lemondania a részvételünket az eüs brigádban, ahova bekuncsorgott minket (jegyek már nem voltak a koncertre...).

Persze én még mindig remek helyzetben voltam, mert nem késtem le egyetlen New Yorkba, Sidneybe, Pekingbe, Los Angelesbe vagy Rio de Janeiro-ba tartó gépet sem. A török leány, aki Istanbulba igyekezett az ünnepekre csekély 8 óra várakozásra kényszerült, mivel akkor indult a következő olyan gép, amire felfért...

Szóval némi várakozás, filmnézés, kávézás után a budapesti út egészen kellemesen zajlott, hirtelen nem is jut már eszembe semmi említésre méltó dolog ezzel kapcsolatban, szóval azt gondolom, hogy ugrok a visszaútra, mert rövid bejegyzést ígértem, és így is elég kicsinek tűnik már a gördítő sáv itt a szövegdoboz jobboldalán =)

Január 4-én a 7:10-es Amsterdami járattal kellett megkezdenem a visszautat Bergenbe, és aztán átszállva a 10:10-es bergeni járatra 11:50-kor kellett Bergen Flesland reptérre érkeznem. Előzetesen jól kiterveltem mindent, Hugi javaslatára az utolsó éjszakai hetessel megindulva átszálltam a Ferencieken a második metróra Kőbánya felé, hogy aztán a második vagy harmadik (már nem emlékszem melyik) 200E-vel a reptérre robogjak. A metrón már ott várt Zsuzsi, akit sikerült jól meggyőznöm, hogy habár az ő gépe (ő Bréma felé vette az irányt) fél órával később indul mint az enyém, de azért csak menjünk ki együtt a reptérre. Azt hiszem így utólag valószínűleg nem bánta meg, hogy belement a dologba, a reptérig ugyanis semmi gond nem volt, de ami ott következett... Legközelebb tuti egy héttel később jövök vissza Bergenbe. Embertelen tömeg, és totális káosz, ipari méretű sorokkal - Ez fogadott minket Ferihegyen. A gépemet éppencsak elértem, hogy aztán késve induljunk, és jócskán késve is érkezzünk Amsterdamba. A C8-as kapunál szállhattunk ki, aminek nagyon örültem, mert a jegyem tanulsága szerint a bergeni gép a C13-astól indult. Persze közben ezen változtattak, és át kellett szaladnom az egész repteret, hogy a D81-es kapunál arra érjek oda, hogy éppen mondanák be a nevemet, hogy hol vagyok már...

A repülőút aztán rendben volt, de mivel én is alig értem el a gépet gyalog, ezért már jó előre éreztem, hogy a csomagom tuti nem jön meg rendben. Így is lett, Bergenben megint kisebb tömeg kérte számon az ügyfélszolgálaton az elkésett csomagját. A pultos hölgy kedvesen elnézést kért, és azt mondta, hogy minden valószínűség szerint még aznap, legkésőbb másnap megérkezik a csomag. A KLM-nél azonban egészen komoly méretű "válság" alakult ki a csomagok körül így a táska csak két nappal később érkezett meg. Egy kedves, jókedélyű fickó hozta ki nekem és én is jókedélyű (Már másodszor írom le, de vajon helyesen? Egybe kell ezt írni? Valaki?) voltam, amíg meg nem láttam, hogy hogy néz ki...

A táskában lévő cuccok rendben voltak, a kilukadt és szétszóródott kávén kívül nem volt semmi gond, és a zipzárokon átfűzött kábelbilincs épsége arra engedett következtetni, hogy ki sem nyitották, de a táska...
A felső füle félig leszakadt, a húz-fül teljesen kilazult, az egyik oldalán kilukadt, egy zipzár-kocsi szőrén-szálán eltűnt, és mint azt valamivel később meglepve fedeztem föl, a külső szövet borítás alatt megbúvó műanyag merevítés a táska felső részén apró szilánkokra tört...

Azóta már felvették a kárjelentést és holnap készülök vele egy táskáshoz, aki hivatalos véleményt ad majd róla, hogy javítható-e, avagy sem. Amennyiben javítható, úgy meg is javítja azt a KLM számlájára, amennyiben viszont javíthatatlan (én erre tippelek) úgy ad egy igazolást, aminek a felmutatására egy másik bergeni üzletben kötelesek kicserélni nekem a táskát egy hasonló kaliberűre. Ezt az opciót persze ugyancsak a KLM pénze bánja.

Mára mesének ennyi még nagyon-nagyon sok is =)