Párizsból Aussoisba

Este az egész napos séta után megpróbáltunk Förkkel vadászni egy olcsóbb fajta kocsmát magunknak egy sör erejéig, de úgy látszik, hogy szombatonként 10 után a csehók nagyrésze már zárva van, ami meg nyitva volt, az arcpirítóan drágának bizonyult (azért csak megittunk egy sört...).

Egyébként egy számomra egészen érdekes újdonság volt, hogy Párizsban a kávézók, teázók, kocsmák teraszain a székek túlnyomó többsége az utcafrontra néz, még akkor is, ha arra csak a forgalmas betondzsungel mutatkozik. Hogy miért nem erre merőleges, egymás felé nézve ülnek le az emberek az számomra rejtély...

Jaj, és már nincs hangulatom beleszerkeszteni az előző bejegyzésbe, de az bizony kimaradt belőle, hogy volt szerencsém meglátogatni Shakespeare's and company nevű, szigorúan angol nyelven megírt alkotásokat árusító könyvesboltot. Az egész hely egy pici ház, úgy telezsúfolva könyvekkel rogyásig megrakott polcokkal, mint egy kis labirintus. Páratlan hangulatú hely volt, aki Párizsban jár és teheti az látogassa meg, érdemes (ez itt a reklám helye volt =)

Vasárnap viszonylag kései ébredés után metróval átsiettünk a Gare de Lyon vasútállomásra, ahonnan a vonatom (TGV, bizony) indult Lyon-on keresztül Modane-be. Itt szembesültünk a francia állomásüzemeltetők egy igen furcsa megoldásával. A Gare de Lyon-on a peronok elrendezése körülbelül olyan, mint Pesten, a Nyugati-Pályaudvar esetében - van néhány vágány a főépületben, és egy újabb adag attól (ha arccal a vágányok felé állunk) balra. A főépületben levő vágányok kék jelzést viselnek, és betűkkel különböztetik meg őket, míg a kívül esők narancs jelézést, és számozást kaptak. Ez eddig egészen rendezettnek is tűnhet, de ha az ember közelebbről megvizsgálja a beosztást, akkor hamar feltűnhet neki, hogy a betűsorból bizony hiányzik a B és az F (A-tól N-ig fut egyébként a betűzés), a számok sora pedig 5-el kezdődik 23-ig tart, és csak nélkülözi az összes páros számot (megnéztük, nem csak minden második vágányt számoztak és sehol nem találtunk páros számú vágányokat...) Hogy a franciák furcsán babonásak és pikkelnek a hiányzó számokra és betűkre, vagy esetleg azokat egy másik pályaudvaron dugták-e el arra nem sikerült fényt deríteni, de várok nagy szeretettel minden épkézláb magyarázatot :D

Miután könnyes búcsút vettem Förktől az állomáson felszálltam a csodás tgv-re és szépen elhelyezkedtem - a rossz kocsiban. Egy idő után ki lehet ismerni, hogy merre hogyan is, de ez az emelet-földszint, jobbra-balra leosztás számomra elsőre kicsit szokatlan volt. Miután megtaláltam a valódi helyemet úgy bevágtam a szunyát, mint annak a rendje, és csak arra az időszakra ébredtem fel, amíg a páratlanul ízléses, a lila több árnyalatát is felvonultató egyenruhában díszelgő kalauz le nem kezelte a mentjegyem. Hogy valami jót is mondjak, az út zökkenőmentes, csöndes és gyors volt.

Lyonban átszálltam Modane felé egy gyorsvonatra. Itt már nem alukáltam, mert páratlanul szép tájakon zakatolt végig a vonat, fel a francia Alpokba. Modane-ben már várt egy kisbusz, ami átvitt Aussois-ba a nyári egyetem (igen, szeptemberben) színhelyére, de ez már legyen egy másik nap, másik története - téptem eleget a száma... a billentyűzetet, győzzetek csak követni :D