Élménygyűjtemény: Párizs

A csütörtök késő éjszakába nyúló koncert után pénteken repülőre szálltam, és a Kis Kék Elefánt társaságában Amszterdamon keresztül Párizsba repültem. Az út zökkenőmentes volt, egészen Párizsig.

A terv szerint RER-B nevű vonat-metró-hév-akármi vonalon a reptérről egy fél órán belül Förknél lehetek. Hála egy a vonalon történt rejtélyes balesetnek ez a menetidő felszökött egészen három órára, az én vérnyomásom pedig az egekbe, amikor az első megállóban 20 perc várakozás után közölték az utasokkal (csak franciául - csendben meg jelzném, még mindig a Charles de Gaulle Nemzetközi Repülőtér egyik termináljának megállójában voltunk...), hogy ez a szerelvény nem indul el a következő egy órában; menjünk busszal.

Miután mindenkit feltereltek a buszokhoz, és elkezdték az utazni vágyó néhányszáz embert felzsúfolni két menetrend szerinti(!) járatra egyszercsak megjelent egy vasutas/metrós hölgy és rohamléptekre buzdítva visszaterelte azokat az embereket a metróhoz, akik még nem szálltak fel a buszokra, mondván hogy "azonnal indul a metró". Mondanom sem kell, hogy az "azonnal indul" kifejezés köszönőviszonyban sem állt a valósággal, és miután megfuttattak a csomagokkal lépcsőn föl-le, közel két óra alatt - minden megállóban átlag 10 percet állva - el is jutottam végül a Cité Universitaire megállóhoz... Itt találkoztam Förkkel aki becsempészett a kollégiumába ahol az ezt követő két éjszakát töltöttem.

Szombaton naaagy sétát tettünk Párizs belvárosában. Volt szerencsém megtekinteni a Panthéont benne a Foucault-ingával. Ez egyébként okozott is némi fejtörést számomra, egyrészt mert éppen akkor mászott be egy alkalmazott hozzáállítani az óraként használt ingát a pontos időhöz, másrészt mert nem volt világos, hogy miért is van a 24 óra a kör háromnegyed részére zsúfolva (tudom, buta vagyok, a válasz meg itt).

Bementünk a Notre Dameba is ami picit furcsán hatott számomra, ugyanis telis-tele volt olyan mihaszna túristákkal, mint én. Ez azért tette az egész helyzetet visszássá számomra, mert többségük - velem ellentétben - még a fényképezőt is pofátlanul kattogtatta, miközben épp mise/Istentisztelet (bocsánat, ha sért valakit, de ebben a témában nem vagyok jártas) volt. A toronyba is ingyér fel lehet jutni, ha U25 EU állampolgár vagy, de úgy döntöttünk Förkkel, hogy csak egyszer állunk sorba, az Eiffel-toronynál.

tisztességesen megebédeltünk egy algír étteremben, ahol elfogadható áron lehetett menüt rendelni, majd folytattuk a sétát a Pompidou-központ páratlan szépségű épületének érintésével a Louvre-on és a Tuileriák-kertjén keresztül az Eiffel-torony felé. A Pompidou-központ mellett sikerült lencsevégre kapni a modern művészet néhány remekbe szabott szökőkútját, míg a Tuileriák-kertjében egy kerek tavacska körül éppen valamilyen időszakos - ugyancsak modern - szoborkiállítás elemeivel egészítették ki a klasszikus szobrászat remekeinek sorát.

Az Eiffel-toronynál a sorban állásról elég csak annyit elmondani, hogy fél órán keresztül araszoltunk, mire elértük azt a táblát, amin valami olyasmi állt, hogy innentől az átlagos várakozási idő fél óra... Maga az építmény magas (hmmm, micsoda korszakalkotó felfedezés) és a kilátás fentről gyönyörű, de ennél többet nem igazán tudnék hozzáfűzni, szóval hagyom, hogy beszéljenek helyettem a képek.