Már egy ideje tervezgettem, hogy mégegyszer megrohamozom az Ulrikent, mert előző alkalommal gyászosan rossz képeket sikerült alkotnom, hála a látogatás kései időpontjának. Ma reggel sikerült erőt vennem magamon, és megrohamoztam a szóban forgó csúcsot. A Fantofttól gyalog valamivel több mint másfél óra alatt értem fel. Út közben ezernyi emberrel találkoztam, mindenhol nyüzsögtek a jóidőben. Sok volt a futó, meg sok volt a család is. Egészen kicsi gyerekekkel is nekivágtak az útnak. Az itteniek nagyon szeretnek kirándulni, és a mentalitásra nevelik gyermekeiket is, már egészen fiatal korban. Több szót nagyon nem vesztegetnék a napra, inkább jó szokás szerint megint átadom a terepet a képeknek.
Egy tó mellett vezetett az út
Csendélet
Semmi különös, csak egy kép
Kedvenc bergeni hegyem, a Løvstakken
Újabb látkép
Egy igazi csúcs
Az Ulriken
Jóarc-birkák mindenhol vannak
Ennek a hegynek a nevét sehol sem találom...
Az időzíthető fényképező csodái...
Egy tó mellett vezetett az út
Csendélet
Semmi különös, csak egy kép
Kedvenc bergeni hegyem, a Løvstakken
Újabb látkép
Egy igazi csúcs
Az Ulriken
Jóarc-birkák mindenhol vannak
Ennek a hegynek a nevét sehol sem találom...
Az időzíthető fényképező csodái...
2 megjegyzés:
Ez az utolsó kép... Még egy kis lemenő nap, meg szélben kibomló fehér ing kéne. Minnyá sírok... :P
Én is szeretlek, Hugi :)
A vonatjegyeket én intézzem akkor nektek? Mert ha igen, akkor kellene hogy pénzt utaljatok, mert a rektori hivatal is az adósom még, és annyira azért nem vagyok eleresztve, meg főleg kellene hogy pontos járatokat mondjatok.
Megjegyzés küldése