... a tegnapi napom máris szokatlanul mozgalmasra sikeredett! Délelőtt bementem előadásokra.
Az első előadás szokás szerint nem volt rossz. Mostmár egyre inkább úgy érzem, hogy az előadó és én egészen más szemszögből nézzük a szeizmika világát. Számomra teljesen szokatlan, hogy itt gyakorlatilag nem is beszélnek másról, csak vízi szeizmikáról, ha azt mondják úgy általánosságban, hogy szeizmika, akkor is erre gondolnak, a szárazföldi szeizmika pedig csak amolyan másodlagos, megtűrt dolog, ami még ráadásul megbízhatatlanabb is, mint a vízi... Ez nálunk valahogy pont fordítva van, de ennek a gyökere nyílván abban rejlik, hogy amíg Magyarországon a szárazföldi méréseknek van hagyománya, addig Norvégiában a tengeri méréseknek.
A második előadásom az a bizonyos előadás, amiről kiderült, hogy bevezető jelleggű tárgy, és igazából semmi újat nem nyújt a számomra, ráadásul én vagyok rajta az egyetlen ember, aki nem beszél norvégul... Ehhez már csak hab a tortán, hogy hétfőnként ütközi az előadás egy gyakorlatommal, ezért nem tudok csak a csütörtöki alkalmakon részt venni.
Óra előtt odamentem a professzorhoz, és jeleztem neki, hogy itt vagyok, és még mindig el akarom végezni ezt a tárgyat, de tartsa nyugodtan norvégul az órát, nem lesz belőle gond, csak abban segítsen, hogy a gyakorlati anyagokat adja ide, mert azok nekem még mindig nincsennek meg.
Ezután végigültem a fantasztikus előadást, amiből a norvég-nyelvűség ellenére is meglehetősen kevés dolog volt, amit nem értettem meg tökéletesen. A norvég annyira hasonlít a németre, és az angolra szavaiban, és kifejezéseiben, hogy egy írott szövegből rengeteg mindent megértek még én is, ráadásképp az előadás tömve volt olyan szaknyelvi kifejezésekkel, amiket gyakran mi, magyar geofizikusok (geofizikus hallgatók) is használunk.
Az előadások után találkoztam Ninával, beültünk egy - általa olcsónak tartott - étterem/kávézóba, és ettünk egy jót. Így utána gondolva a hely valóban olcsó volt, mert míg az élelmiszerek úgy nagy általánosságban hozzávetőlegesen háromszor annyiba kerülnek itt, mint otthon, addig ennek a helynek az árait egy hasonló színvonalú magyar vendéglátóipari egység áraihoz viszonyítva csupán kétszeres szorzót véltem felfedezni.
Én valami halat ettem, amire Nina azt mondta, hogy általában azt szokott itt enni, és tényleg nagyon finom volt. Evés előtt, közben és után nagyon jót beszélgettem végre Ninával. Ennek most kifejezetten örültem, ez már nagyon hiányzott. Kicsit úgy éreztem, hogy sikerült leküzdeni végre a nyelvi nehézségeket, és ez nagyon felvillanyozott, bizakodóvá tett.
Nagyjából három órát cseverésztünk, aztán elsétáltunk a Danmarks platz-ra, mert ő oda tartott egy barátnőjéhez, nekem pedig útba esett hazafelé. Szép idő volt, úgyhogy innen hazasétáltam. Nem gondoltam volna, hogy ennyire fel van túrva a város. A buszt elterelték korábbi útvonaláról, ami szinte teljes hosszában fel van bontva. Kíváncsi vagyok, hogy mi fog kisülni ebből a nagy metró-villamos építkezésből; remélem egyszer még láthatom majd az eredményét...
A Fantoftban ültem nagyjából 20 percet a gép előtt, e-maileket olvasva, de hamar kezdődött is az esti program. Árpi a hétvégén hazaköltözik, Lilla pedig 30-án követi őt, ezért egy búcsú-bulit szerveztek nekik a lányok. A C épület - ez az az épület, ahol nyolc szobához jár egy nagy konyha, cserébe viszont mindenkinek van saját fürdőszobája - egyik közös konyhájában volt az összejövetel, sok sok finom sütivel, meg palacsintával, és egy-két üveg borral megspékelve. Nagyon jó volt! Nyolc körül kezdtünk, voltunk ott vagy 15-en magyarok, és én például fél egy után jöttem el, de még akkor is maradtak ott páran még egy kicsit. Jót beszélgettünk, nevetgéltünk; szerintem egy igazán jól sikerült este volt.
Utána ágyikó, és agy naaagy alvás várt, mert azért mégiscsak fárasztó nap volt ez, de végre megint kellemesen fárasztó :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése