...bajban bizony. Ehhez - az elmúlt néhány napot taglaló - bejegyzéshez nem sikerült semmi frappáns címet sem kiötlenem. Remélem ez nem írói énem első alkotói válságát vetíti elő :)
Pénteken intéztem minden féle apróságot, kolesz-díjat fizettem, vonatjegyet intéztem az októberi oslo-i úthoz, focicsukát vadásztam a városban. Aztán gondoltam egyet - meglehetősen szép idő volt - és felsétáltam a Fløyen oldalába. Nem akartam magához a csúcshoz felbandukolni, mert nem volt különösebb kedvem az ezernyi túristához, hát kinéztem magamnak egy csendesnek tűnő sziklát, amiből kicsiny pihenőt alakítottak ki, és arra felé vettem az irányt. A sétához felfegyverkeztem egy üveg sörrel, és egy zacskó pisztáciával is, azzal a nem titkolt hátsó szándékkal, hogy majd a napon üldögélve, csendben a várost és a kikötőt figyelve elfogyasztom mindkettőt.
A pihenőhöz érve nemvárt társaságba botlottam, üldögéltek ott jópáran. A körülöttem lévő emberek jelenléte masszív falat épített bennem, a szomjam, és a sör közé. Valahogy nem vitt rá a lélek, hogy az ött ücsörgő kirándulók előtt bontsak rá közterületen, ígyhát türelmes várakozásban törtem ki...
Amikor már az utolsó pár is elkocogott, szép nyugodtan letelepdtem az egyik padra, hogy megvalósítsam amit elterveztem. Ekkor hirtelen a semmiből megjelent egy csoport egyetemista, köztük Katival és Beával (egy szintén itt tanuló magyar lánnyal), és egy kedves professzorral. Belecsöppentem egy szociológiai irányú tanulmánykirándulásba... Ha az eddigi kirándulók jelenléte fal volt, akkor ez egyenesen gát... Mindenesetre végül türelmem meghozta gyümölcsét, és pár perccel később már nyugalomban ücsörögve, a városra bambulva, és az arcomat süttetve kortyolgattam italomat a pisztácia mellé. Lehet, hogy a fenti néhány sor úgy hat, mintha legalábbis egy idült alkoholista vetette volna őket papírra, de ettől függetlenül szép élményként marad meg bennem (már ameddig rövid eszemben tovább él) ez a délutáni szieszta.
Este koncert volt a Klubb Fantoftban. A Bart nevű formáció lépett fel, egy egészen elképesztően beteg produkcióval. Megjelent két - talán a harmincat közelítő - kopaszodó, hosszú barkót viselő fazon, farmerban és fehér atlétában. Bekonferálták magukat, mint a Bart előzenekarát, majd egy gitáron, és egy gyerekekre méretezett dobfelszerelésen megkezdték a koncertet. Zeneileg nem voltak ők nagyon rosszak, de az ének... Nyivákoltak, mint a macskák, és szemmel láthatóan élvezték a dolgot; egészen egyéni hangulata volt a zenéjüknek. Nagyjából két szám után félretették a gyerekdob-felszerelést, bemutatták magukat, mint a Bart zenekart, és az eddigiekkel teljesen megegyező stílusban folytatták a fellépést. Azt hiszem, hogy a produkciót legjobban a "beteg" szó írja le...
Szombaton nem volt különösebben aktív napom. Igyekeztem dél előtt tanulgatni egy kicsit. A kora délutánt pedig meccsnézéssel töltöttem; bár ne tettem volna... Nagyon szeretem a Premier League-t, és különösen kedves a szívemnek a Manchester United csapata. Szombat délután játszották a világ egyik legnagyobb presztizsű összecsapását: a Liverpool fogadta a Manchester-t az Anfield Road-on. Egy ilyen derbit el lehet veszíteni, de úgy, ahogy a Man United tette azt szombaton... Olyan gyenge játékot mutattak be a második félidőben, hogy az élettől is elment a kedvem... Ilónak úgy kellett újra lelket vernie belém.
Kora este lementünk focizni egy utolsót Árpival - ő tegnap utazott haza - és a két Ádámmal. Eztán az est hátralévő részét aktív semmittevéssel töltöttem.
Vasárnap Ulriken volt újra a program. Megígértem Katinak, Ritának és Mikinek (Rita épp itt vendégeskedő párjának), hogy felmegyek velük is. Az út egészen hosszúra nyúlt időben, kicsit lassan haladtunk, de alapvetően nem is versenyfutást terveztünk. Az idő megintcsak kellemes volt, bár egy kicsit talán szélcsendesebbet is el tudtam volna viselni. Kati lábát törte az új bakancsa, így aztán folyamatosan azt fontolgatta, hogy visszafordul, de végül csak sikerült felküzdeni őt is.
Lefelé megint újabb ösvénnyel kísérleteztem, de ez sem volt jobb az eddigieknél.
A hegyoldalból azonban sikerült kiszúrni egy útvonalat, ami esetleg még szóba jöhet; Legközelebb...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése