Turistatérképünk még mindig nincs, így meglehetősen intuitív módon közelítettük meg a hegyet, és felfelé is találomra választgattunk a számtalan ösvény közül. A csúcsig elég vadregényes terepen vezetett az utunk, egy fiatalnak tetsző, sűrű fenyvesen keresztül. Aztán olyan 350 méteres magasság körül hirtelen - mintha elvágták volna - eltűnt a fenyves, és füves, sziklás terep vette át a helyét, pazar kilátással. Innentől beszéljenek inkább a képek helyettem; biztosan jobban mesélnek nálam.











Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése