Az első kirándulás

Tegnap megvolt az első kirándulás. A kar egyik hallgatója szervezte, a első éveseknek, és a külföldi diákoknak. Felsétáltunk a Fløyen nevű csúcsra (320 m), majd onnan egy hosszú, kacskaringós úton, végig egy gerincen átbattyogtunk az Ulriken-re (642 m). A teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a csoport a táv első harmada után szétvált, és akik nem vállalták a további 4 órányi sétát, azok egy rövidebb úton elindultak vissza Bergenbe.

Délután volt az indulás, 5 óra felé, és mire lekászálódtunk a hegyről este 11 is elmúlt. Az utolsó lejtőn sötédett ránk, de igazából már nem osztott nem szorzott, mert szinte lent voltunk. Az sokkal inkább jelentett gondot, hogy a csoport teljesen széthúzódott a gerinc hosszában, és feldarabolódott, és mindenki a saját tempójában sétált. Ez mondjuk többnyire annak volt betudható, hogy három norvég srác úgy megindult, mintha korbáccsal kergetnék őket, és nem nagyon lehetett velük tartani a tempót. Én igyekeztem fotózni, már amennyire a terep engedte, így végül én is lemaradtam Tőlük, és az út utolsó mintegy 2 órájában egy német sráccal párban kerestem az utat.

Az Ulrikenen megálltunk, hogy bevárjunk néhány embert, és végül 3 némettel, és 3 norvéggal karöltve kerestük lefelé az utat. Ez egészen addig jól is ment, amíg egy ponton ketté nem ágazott az út. Én a jobb oldalt preferáltam, és végül arra is indultunk meg, de utólag visszanézve nem volt jó döntés. Aztán a 3 norvég leányzót is elhagytuk valahol, akik egy következő elágazásnál, ahol mi balra indultunk, jobbra fordultak. Végül lent, a házak között találkoztunk velük újra.

Fél 12 körül értünk vissza a Fantoftba, és már nem nagyon volt kedvem elmenni bulizni, ahogy azt eredetileg terveztem, beborultam az ágyba, és aludtam egy jót végre.

Azok kedvéért, akik végigküzdötték magukat ezen a kis beszámolón, jöjjön néhány kép is.