Bizony szépen lemaradoztunk a beszámolókkal, úgyhogy most úgy döntöttem, hogy pakolás közben (holnap indulunk Osloba) írogatok egy kicsit, nehogy elfelejtődjön a sok-sok élmény.
Az elmúlt három hét(vége) igencsak eseménydúsra sikeredett, ahogy a cím is mutatja, vacsorameghívások és főzőcskézések tekintetében is - és mindegyik alkalom egészen nemzetközire sikeredett...
Április utolsó vasárnapjára például 2+1 meghívásunk is volt, amire még majdnem rászerveztünk egy focikupát is... :P
Csak hogy tiszta legyen, az első meghívást Prabu-tól, Zoli indiai csoporttársától kaptuk. A feleségével ebédre, azt követően pedig egy lovstakkeni sétára hívtak meg néhány embert a norvég kurzusról, köztük Zolit - mint kelléket, engem =P - is. Mi teljesen abban a tudatban voltunk, hogy ez a találka bizony szombaton van, így nyugodt szívvel jelentkeztünk a vasárnapi nemzetközi focitornára, tudván, hogy utána van még egy vacsorameghívásunk is Ninától, Zoli egykori mentorától.
Mondanom sem kell, hogy igencsak meglepődtünk, amikor szombaton Prabuék házát üresen találtuk... Miután kiderült, hol is a hiba, a dolgok úgy alakultak, hogy a focit lemondtuk, Prabuékhoz elmentünk ebédelni, de a túrát kihagytuk, hogy elmehessünk Nináékhoz is...
Az ebéd igazán jó hangulatban telt, egészen nemzetközi csapattal: két indiai, egy holland, egy jemeni és két magyar ült az asztal körül és fogyasztott igazán kellemes vegetáriánus ételeket. Nem is beszélve a beszélgetésről: amikor elmeséltük, milyen ügyesen szerveztük egymásra a programjainkat, kiváló célponttá váltunk mindenféle vicces megjegyzésnek, és mondanom sem kell, hogy ezt a többiek rendesen ki is használták... :P
Ezenkívül szó esett mindenféléről az oktatástól az ételeken át a történelemig. Az én kedvenc sztorim talán az volt, amikor Prabu felesége mesélt az indiai kreszről (ami leginkább nem létezik, legalábbis a gyakorlatban) és arról, hogy mennyire félt is, amikor vezetni tanult és hogyan sikerült ezt a félelmet legalább valamennyire leküzdenie némi videójátékos gyakorlás segítségével... A kedvenc mondatom, amivel Prabuék az indiai vezetési szokásokat jellemezték: 'The only rule is to survive!!!' =)
A másik hosszasan taglalt témánk a madarak voltak, olykor szinte hitchock-i magasságokba emelve a társalgást... Prabu felesége megint előrukkolt egy történettel, amiből megtudhattuk, hogy mennyire viszolyog a galamboktól, mert gyerekkorában a testvére tartott néhányat és egyszer puszta jószándéktól vezérelve ugyan, de sikeresen el is eresztette kedvenceit a lakásban, hadd élvezzék a szabadságot... A galambokról aztán a sirályokra terelődött a szó... Merthogy azok itt aztán vannak, dögivel!!! Nem tudsz úgy végigmenni az utcán, hogy ne látnál párat, ne hallanád a kiáltozásukat. Röpködnek kisebb és nagyobb kiadásban, fehéren, szürkén, előszeretettel telepednek a villanyoszlopokra, háztetőkre, és bármiféle kiemelkedésre. De - ahogy abban mind egyet értettünk - egytől egyig mindben van valami végtelenül sunyi és gonosz, valami számító, mintha a fehér-szürke gúnya mögött inkább egy keselyű rejtőzne... Vagy mintha megfigyelni próbálnának - követnek mindenhova, a fejed fölött köröznek, belesnek az ablakodon - ők az állatvilág besúgói... A beszélgetés végére legalábbis valami hasonló elméletet sikerült felépítenünk...
Mindenesetre a sirályok valóban mókásak, mindenhol ott vannak, és tényleg roppant ijesztően tudnak nézni... Múlt hétvégén Stavangerben egy városias, papírpohárral próbálkozó példányra is rábukkantunk...
A beszélgetés egészen hosszan a délutánba nyúlt, így mire a többiek nekivágtak a Lovstakkennek, mi el is indulhattunk Nináékhoz...
Nina lasagne-t készített és mellé salátát, ami nagyon finom volt, de megintcsak beigazolódott, hogy a norvégok jobban szeretik a nemzetközi konyhát, mint a sajátjukat...
Egy üveg bor mellett, jót beszélgetve telt el az este, és innen is egészen későn battyogtunk haza...
Ami pedig a plusz egy meghívást illeti, erre a hétvégére még egy kártyázós játékest is jutott - szombaton, késő délután kaptunk egy sms-t Vaneedától, hogy lenne-e kedvünk csatlakozni a (többségében) geo-s csapathoz . És hát, nekünk természetesen volt! =)
Egy egészen érdekes helyen telepedtünk le a centrumban, valami olyan helyet képzeljetek el, ami ötvöz egy fagyizót, egy jófajta kisboltot, sok édességgel, egy cukrászdát, egy főzelékfalót és egy kávézót. Az alsó részen megtalálhatsz minden enni- és innivalót, az emeleten pedig néhány asztalnál kellemesen elbeszélgethetsz a barátaiddal. Vaneeda három vagy négy játékot is hozott, amiből aztán a BANG!-et szavazta meg a többség. Elég sok időt töltöttünk el a szabályok magyarázásával, és végül két partit játszottunk le. Nekem egészen kártyázós kedve van azóta... =)
Csak hogy folytassam tovább a vacsorák sorát: az elmúlt három héten, közös megegyezés alapján minden kedden 'International Dinner'-t tartunk a folyosón lakó emberkékkel és barátaikkal. Jelentem, a magyar vacsora volt az első - nem erőltettük meg magunkat, rakott krumplit csináltunk - és sikeresnek mondhatjuk. Múlt héten Neza, a szlovén leányzó főzött szilvás gombócot - ami, mint kiderült, náluk is dívik - és kellemes improvizációs receptben élvezhettük a Florian által aznap fogott halakat... Szegény fiú egészen elfáradt, mire megtisztította a kapást, de talán az is rátett a dologra, hogy az egész napos horgászat alatt sikerült összeszednie egy kis napszúrást... (Igen, itt, Norvégiában, 10 fokban. Még le is pirult picit...) A hal mellé Neza szeretett volna még valami köretet készíteni, de a norvég hozzávalókból csak valami mindenféle ízt nélkülöző, tapétaragasztó állagú trutyit sikerült kotyvasztanunk, aminek a csodájára jártunk, de azért nem vitt rá a lélek, hogy meg is együk... :P
Tegnap aztán Philine és német barátosnéja sütött Käsespätzle-t, amit német többségben (Floriannal együtt három német és két magyar) fogyasztottunk el, mivel időközben Neza kénytelen volt meghosszabítani izlandi kiruccanását - amit eredetileg 4 napra tervezett-, a már szinte megszokott reptérlezásárok miatt... (Ne aggódjatok, nagyon élvezi... =P)
A vacsorasorozat záróakkordja jelenleg is zajlik - Zoli ugyanis éppen a norvégos csoporttársaival gyűlt össze - én pedig azt hiszem, lassan nekilátok a pakolásnak, mert sosem érünk egyben, csomagostul haza... =)
Mindenkinek pusz:i
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése