Két hét napsütés és hóess után, jelentem, az időjárás megmutatta az igazi arcát - a hókupacok olvadoznak az örömtől meg a pluszötfoktól, reggel és este is igazi tejfel-köd van és hirtelen az egész táj nagyon szürke lett...
Szerencsére más téren a helyzet nem olyan lehangoló. =)
Múlt hét kedden megérkezett a kis doboz, amiben a mintáim is voltak, így szerdán már bemehettem az egyetemre munkálkodni.
(A szerkesztő megjegyzése: a két bekezdés között valaki kopogott az ajtónkon és mikor kinyitottam, meglepve tapasztaltam, hogy két Jehova tanúja áll a küszöbömön. Közel negyven perc egészen érdekes és kellemes beszélgetés után távoztak, azt hiszem lukat beszéltem a hasukba... Nem baj, ajánlottam nekik egy könyvet is, csak hogy megforduljon a helyzet... :P)
Szerda reggel tehát elbattyogtam a biológia tanszékre, ahol részletes körbevezetésen vehettem részt (egész nagy paleoökológiai labor, fotós-szoba, sediment-lab, hűtőszoba sok-sok mintával és 9 rekesz sörrel a polcokon =D, szükséges irodalom, gyűjtemény, satöbbi), majd egy kis oktatást is kaptam. Hilary végtelen kedvességgel és türelemmel elmagyarázott mindent, kaptam tanácsokat és bármikor gondom-bajom-kérdésem van, szakít rám időt és válaszol.
Még szerdán be lettem mutatva mindenkinek, aki csak az utunkba került, boldog-boldogtalant ismerek már, elvileg, bár be kell, hogy valljam, közben a kutatócsoport honlapjáról csekkolom le a neveket időről időre... :P
Ami a tanszéki életet illeti, minden nap közös ebéd van - egyelőre dobozokból épült falak között, két asztal mellett gyűlik a társaság, ki-ki a hozott avagy vásárolt szendvicsét, miegyebét majszolja és közben különböző dolgokról folyik a társalgás norvégul vagy angolul. A tanszéken a Birks házaspáron kívül is vannak angolok, például Cathy, akinek segítettem pakolni még a legeslegelső látogatásom alkalmával. A közös ebédet mindig nagyon várom, mert a laborban - ahol általában 3-4-en vagyunk -, általában csend van. Az emberek vagy zenét hallgatva bűvölik a mikroszpókjukat vagy norvégul csevegnek. Kint viszont mindig szóba elegyednek velem, mindig megszán valaki, amikor nagyon magányosnak látszom... (És ilyenkor mindig nagyon szeretnék tudni norvégul, hogy be tudjak kapcsolódni a fő társalgásba... (= ) Ez utóbbi egyébként sem meglepő a norvégoktól, olyan könnyedséggel váltanak angolra, mintha csak egy kapcsolót nyomtál volna le: ma például egy férfival elegyedtem szóba a buszon, akiről kiderült, hogy néhány hete volt a családjával Budapesten nyaralni - vagy inkább telelni.
Összefoglalva a dolgot, nagyon feldobott, hogy végre van tennivalóm és bár egyelőre nem beszélgettem senkivel sem túl sokat, nagyon kedves társaságba cseppentem. =)
Íme a kicsiny sarok, ahol munkálkodok:
és itt még a nap is süt! =)
A hét többi része viszonylag eseménytelenül telt el: hétvégén pihentünk és tűrtük a ránk ereszkedő szürkeséget (még reménykedtem némi kirándulóidőben, de mindhiába), és én újra felfedeztem, hogy krumplinyomdázni jó!!! =P
a maradék krumplit megsütöttük... :P
és pólót festeni is:
Valamint jelentem, megtaláltam Tacicust - remélem ő nem tisztel meg azzal, hogy zöld pacnit tüsszent a pulcsimra, mint a koliban hajdan uralkodó példány...
a kolimacs Norvégiában: dagadt, szürke, cirmos és sunyi
Vasárnap részt vettünk a Fantoft Klubb Oscar-gála alkalmából rendezett filmevetítésén, ahol megnéztük a The Serious Man, Logorama és a Becstelen brigantyk című jelölteket (utóbbit már másodszorra és a vége, hála a lefagyó Vistának, le is maradt...). Utóbbi kettő nem is maradt jutalom nélkül. =)
Azt hiszem a múlt hét ennyi említést érdemel, nemsokára jelentkezünk, addigis tessék nevetni:
http://demotivatorblog.blog.hu/
(a linkért Szigit illeti a hála!!! ;-))
Mindenkinek nagyölelés otthonra:i
Szerencsére más téren a helyzet nem olyan lehangoló. =)
Múlt hét kedden megérkezett a kis doboz, amiben a mintáim is voltak, így szerdán már bemehettem az egyetemre munkálkodni.
(A szerkesztő megjegyzése: a két bekezdés között valaki kopogott az ajtónkon és mikor kinyitottam, meglepve tapasztaltam, hogy két Jehova tanúja áll a küszöbömön. Közel negyven perc egészen érdekes és kellemes beszélgetés után távoztak, azt hiszem lukat beszéltem a hasukba... Nem baj, ajánlottam nekik egy könyvet is, csak hogy megforduljon a helyzet... :P)
Szerda reggel tehát elbattyogtam a biológia tanszékre, ahol részletes körbevezetésen vehettem részt (egész nagy paleoökológiai labor, fotós-szoba, sediment-lab, hűtőszoba sok-sok mintával és 9 rekesz sörrel a polcokon =D, szükséges irodalom, gyűjtemény, satöbbi), majd egy kis oktatást is kaptam. Hilary végtelen kedvességgel és türelemmel elmagyarázott mindent, kaptam tanácsokat és bármikor gondom-bajom-kérdésem van, szakít rám időt és válaszol.
Még szerdán be lettem mutatva mindenkinek, aki csak az utunkba került, boldog-boldogtalant ismerek már, elvileg, bár be kell, hogy valljam, közben a kutatócsoport honlapjáról csekkolom le a neveket időről időre... :P
Ami a tanszéki életet illeti, minden nap közös ebéd van - egyelőre dobozokból épült falak között, két asztal mellett gyűlik a társaság, ki-ki a hozott avagy vásárolt szendvicsét, miegyebét majszolja és közben különböző dolgokról folyik a társalgás norvégul vagy angolul. A tanszéken a Birks házaspáron kívül is vannak angolok, például Cathy, akinek segítettem pakolni még a legeslegelső látogatásom alkalmával. A közös ebédet mindig nagyon várom, mert a laborban - ahol általában 3-4-en vagyunk -, általában csend van. Az emberek vagy zenét hallgatva bűvölik a mikroszpókjukat vagy norvégul csevegnek. Kint viszont mindig szóba elegyednek velem, mindig megszán valaki, amikor nagyon magányosnak látszom... (És ilyenkor mindig nagyon szeretnék tudni norvégul, hogy be tudjak kapcsolódni a fő társalgásba... (= ) Ez utóbbi egyébként sem meglepő a norvégoktól, olyan könnyedséggel váltanak angolra, mintha csak egy kapcsolót nyomtál volna le: ma például egy férfival elegyedtem szóba a buszon, akiről kiderült, hogy néhány hete volt a családjával Budapesten nyaralni - vagy inkább telelni.
Összefoglalva a dolgot, nagyon feldobott, hogy végre van tennivalóm és bár egyelőre nem beszélgettem senkivel sem túl sokat, nagyon kedves társaságba cseppentem. =)
Íme a kicsiny sarok, ahol munkálkodok:
és itt még a nap is süt! =)A hét többi része viszonylag eseménytelenül telt el: hétvégén pihentünk és tűrtük a ránk ereszkedő szürkeséget (még reménykedtem némi kirándulóidőben, de mindhiába), és én újra felfedeztem, hogy krumplinyomdázni jó!!! =P
a maradék krumplit megsütöttük... :Pés pólót festeni is:
Valamint jelentem, megtaláltam Tacicust - remélem ő nem tisztel meg azzal, hogy zöld pacnit tüsszent a pulcsimra, mint a koliban hajdan uralkodó példány...
a kolimacs Norvégiában: dagadt, szürke, cirmos és sunyiVasárnap részt vettünk a Fantoft Klubb Oscar-gála alkalmából rendezett filmevetítésén, ahol megnéztük a The Serious Man, Logorama és a Becstelen brigantyk című jelölteket (utóbbit már másodszorra és a vége, hála a lefagyó Vistának, le is maradt...). Utóbbi kettő nem is maradt jutalom nélkül. =)
Azt hiszem a múlt hét ennyi említést érdemel, nemsokára jelentkezünk, addigis tessék nevetni:
http://demotivatorblog.blog.hu/
(a linkért Szigit illeti a hála!!! ;-))
Mindenkinek nagyölelés otthonra:i
1 megjegyzés:
Nekem a zsiráfos tetszik legjobban a Szigi által küldött honlapon:P Egyébként meg ezt a macskát meg mintha már láttam volna a jó zsaru-rossz zsaru részben... Gnuuu ügynök tartsa szemmel!
Megjegyzés küldése