Nohát, nagyobb eseményről az elmúlt héten nem igazán tudok beszámolni, de azt hiszem, Zoli majd kárpótol mindenkit egy amszterdami beszámolóval. =)
Addigis én mesélek egy kicsit arról, hogy mivel is telnek a napok és hogy mi mindent sikerült kikémkednem az egyetemen.
Az elmúlt hét leginkább említésre méltó eseményei mind-mind az EECRG-hez kötődtek - ez az a kutatócsoport, amiben Hilary dolgozik, és amelyiknek most valamiféle vendége vagyok az egyetemen.
Fontos és lényeges különbség az ELTE-hez képest, hogy az UiB-on nem kismillió tanszék van, hanem egy nagy kémia, földtudományi, biológia, stb. tanszék - legalábbis néhány éve -, mint ahogy nálunk az intézetek... Ezeken belül a munka és a társaság is kutatócsoportokba szerveződik, ezek egyike az EECRG (Environmental and Ecology Research Group).
Utóbbi történetéről és felépítéséről igen sokat megtudhattam csütörtökön, amikor is a csoport vezetője, Vigdis (friss, fiatal, fáradhatatlan nő), John-Arvid (az ökológusok képviseletében) és John Birks (a paleoökológusok képviseletében) kisebb prezentációt adtak a csoport apraja-nagyja jelenlétében a biológia tanszék új igazgatójának. Nagyon kapóra jött nekem az alkalom, kicsit ugyan féltem, hogy nem zavarok-e, hiszen ez mégiscsak valami belső gyűlés, de Hilary megnyugtatott, hogy ha szeretnék, nyugodtan meghallgathatom. Nagyon jó képet kaptam arról, hogy mit csinálnak a csoporton belül és nagyon tetszett, hogy a két megközelítést (öko és paleoöko) próbálják együtt alkalmazni.
Amikor a bemutatók után a pénzügyekre, utána pedig a tanításra terelődött a szó, kezdtem ténylegesen azt érezni, hogy ehhez semmi közöm, így kivártam a megfelelő alkalmat és az egyik lánnyal (azt hiszem Lene-nek hívják... ááá, szégyellem, hogy nem tudom a neveket...) gyorsan kislisszoltunk és visszaosontunk a laborba. A szökési akciónak azért is örültem, mert a mikroszkópok között még jót beszélgettünk erről-arról (hátfájásról, edzésről, mikroszkóp alá pakolható pollenatlaszokról és az esti röplabda-meccsről, ahova készült munka után).
Még szerdán belopakodtam egy MSc-védésre, Torstein segítségével. Torstein a csoport egyik veteránja, Oribatidákkal (páncélos atkák, akik nem írtóznak az ízeltlábóaktól, azoknak íme: 1 2 3) foglalkozik, történetesen velem szemben van a mikroszpókja és eddig azért nam találkoztam vele, mert Spanyolországban volt, terepen. Dörmögős mély hangja van, így olykor alig értettem, mit mond, de nagyon szívesen mondta, én pedig roppant hálás voltam, hogy valaki beszél hozzám. =) Mivel az épület az ott dolgozóknak is legalább olyan új, mint nekem, legalább negyed órát bolyongtunk, mire megtaláltuk a pici termet, ahol kb. 15 MSc hallgató és 5-10 tanár jelenlétében, de családias hangulatban tartották a védést. Én nagyon megörültem a sok-sok diáknak, egyszerűen jó volt korombelieket látni, nagyobb tömegben... :P Torstein bemutatott egyik kollegéjának is, aki rovar-evolúcióval foglalkozik és ahogy beszélgetésünkből kiderült, nagyon szereti a magyar klasszikus- és népzenét. Nagyon kedves, beszédes fickónak tűnt. =)
Maga a védés szerencsére angolul ment - mint ahogy már megszokhattunk, ez semmilyen külünösebb akadályt nem jelentette sem a hallgatónak, sem a bizottságnak. Az előadó leányzó lepkékkel foglalkozott: a vizsgált területe Uganda volt (a norvégoknál, ahogy kivettem, a távoli célterület nem olyan nagy kuriózum, de azért kicsit panaszkodnak, hogy kevés a pénz...) és azt szerette volna kideríteni, hogy vajon (az őshonos erdők mellett) milyen típusú élőhelyek érdemesek arra, hogy védelem alá vonják őket. A terepi munka, sok-sok határozás és térképezés mellett komoly statisztikai-matematikai munka is volt a védő háta mögött, gráfok, diagramok, ilyen-olyan analízisek váltották egymást a dián, amikről én még sajnos csak hírből hallottam... Van még mit tanulni, az biztos, de jó volt látni, hogy mit kellene majd egyszer alkotni... =)
Azt is kiszimatoltam, egyébként, hogy az itteni MSc más egy kicsit, mint az otthoni. Eleve az is meglepett, hogy ilyenkor vannak védések, hiszen erre, ha jól tudom, nálunk igencsak május-június környékén szokott sor kerülni.
Maga az oktatás is más, az MSc-seknek a legelső félévben vannak kurzusaik, utána bármilyen más óra önszorgalomból felvehető és fő feladatok, hogy nekilássanak MSc-projektjüknek, elkezdjék a labor- vagy terepi munkát, adatgyűjtést, majd azt megfelelően elemezzék is. Így a két évből legalább egyet egy-egy kutatócsoportban töltenek el, ahol a témavezetők irányításával gyakorlati munkát (is) végeznek. Aztán, amikor készen vannak egy MSc-prezentációt kell tartaniuk (ezt láttam) és ha jól vettem ki, ezután következik a hivatalos védés is.
Ezek alapján egy sokkal gyakorlatiasabb rendszert látok itt, mint otthon, de hogy jobb-e vagy rosszabb, ilyen találgatásokba nem mernék bocsátkozni...
Örültem, hogy ez a hetem így alakult, lassan-lassan, de egyre inkább értem, hogy hogyan működnek itt a dolgok. És egyre inkább kezdek otthonosabban mozogni...
Mindenkinek nagyölelés meg pusz:i
Addigis én mesélek egy kicsit arról, hogy mivel is telnek a napok és hogy mi mindent sikerült kikémkednem az egyetemen.
Az elmúlt hét leginkább említésre méltó eseményei mind-mind az EECRG-hez kötődtek - ez az a kutatócsoport, amiben Hilary dolgozik, és amelyiknek most valamiféle vendége vagyok az egyetemen.
Fontos és lényeges különbség az ELTE-hez képest, hogy az UiB-on nem kismillió tanszék van, hanem egy nagy kémia, földtudományi, biológia, stb. tanszék - legalábbis néhány éve -, mint ahogy nálunk az intézetek... Ezeken belül a munka és a társaság is kutatócsoportokba szerveződik, ezek egyike az EECRG (Environmental and Ecology Research Group).
Utóbbi történetéről és felépítéséről igen sokat megtudhattam csütörtökön, amikor is a csoport vezetője, Vigdis (friss, fiatal, fáradhatatlan nő), John-Arvid (az ökológusok képviseletében) és John Birks (a paleoökológusok képviseletében) kisebb prezentációt adtak a csoport apraja-nagyja jelenlétében a biológia tanszék új igazgatójának. Nagyon kapóra jött nekem az alkalom, kicsit ugyan féltem, hogy nem zavarok-e, hiszen ez mégiscsak valami belső gyűlés, de Hilary megnyugtatott, hogy ha szeretnék, nyugodtan meghallgathatom. Nagyon jó képet kaptam arról, hogy mit csinálnak a csoporton belül és nagyon tetszett, hogy a két megközelítést (öko és paleoöko) próbálják együtt alkalmazni.
Amikor a bemutatók után a pénzügyekre, utána pedig a tanításra terelődött a szó, kezdtem ténylegesen azt érezni, hogy ehhez semmi közöm, így kivártam a megfelelő alkalmat és az egyik lánnyal (azt hiszem Lene-nek hívják... ááá, szégyellem, hogy nem tudom a neveket...) gyorsan kislisszoltunk és visszaosontunk a laborba. A szökési akciónak azért is örültem, mert a mikroszkópok között még jót beszélgettünk erről-arról (hátfájásról, edzésről, mikroszkóp alá pakolható pollenatlaszokról és az esti röplabda-meccsről, ahova készült munka után).
Még szerdán belopakodtam egy MSc-védésre, Torstein segítségével. Torstein a csoport egyik veteránja, Oribatidákkal (páncélos atkák, akik nem írtóznak az ízeltlábóaktól, azoknak íme: 1 2 3) foglalkozik, történetesen velem szemben van a mikroszpókja és eddig azért nam találkoztam vele, mert Spanyolországban volt, terepen. Dörmögős mély hangja van, így olykor alig értettem, mit mond, de nagyon szívesen mondta, én pedig roppant hálás voltam, hogy valaki beszél hozzám. =) Mivel az épület az ott dolgozóknak is legalább olyan új, mint nekem, legalább negyed órát bolyongtunk, mire megtaláltuk a pici termet, ahol kb. 15 MSc hallgató és 5-10 tanár jelenlétében, de családias hangulatban tartották a védést. Én nagyon megörültem a sok-sok diáknak, egyszerűen jó volt korombelieket látni, nagyobb tömegben... :P Torstein bemutatott egyik kollegéjának is, aki rovar-evolúcióval foglalkozik és ahogy beszélgetésünkből kiderült, nagyon szereti a magyar klasszikus- és népzenét. Nagyon kedves, beszédes fickónak tűnt. =)
Maga a védés szerencsére angolul ment - mint ahogy már megszokhattunk, ez semmilyen külünösebb akadályt nem jelentette sem a hallgatónak, sem a bizottságnak. Az előadó leányzó lepkékkel foglalkozott: a vizsgált területe Uganda volt (a norvégoknál, ahogy kivettem, a távoli célterület nem olyan nagy kuriózum, de azért kicsit panaszkodnak, hogy kevés a pénz...) és azt szerette volna kideríteni, hogy vajon (az őshonos erdők mellett) milyen típusú élőhelyek érdemesek arra, hogy védelem alá vonják őket. A terepi munka, sok-sok határozás és térképezés mellett komoly statisztikai-matematikai munka is volt a védő háta mögött, gráfok, diagramok, ilyen-olyan analízisek váltották egymást a dián, amikről én még sajnos csak hírből hallottam... Van még mit tanulni, az biztos, de jó volt látni, hogy mit kellene majd egyszer alkotni... =)
Azt is kiszimatoltam, egyébként, hogy az itteni MSc más egy kicsit, mint az otthoni. Eleve az is meglepett, hogy ilyenkor vannak védések, hiszen erre, ha jól tudom, nálunk igencsak május-június környékén szokott sor kerülni.
Maga az oktatás is más, az MSc-seknek a legelső félévben vannak kurzusaik, utána bármilyen más óra önszorgalomból felvehető és fő feladatok, hogy nekilássanak MSc-projektjüknek, elkezdjék a labor- vagy terepi munkát, adatgyűjtést, majd azt megfelelően elemezzék is. Így a két évből legalább egyet egy-egy kutatócsoportban töltenek el, ahol a témavezetők irányításával gyakorlati munkát (is) végeznek. Aztán, amikor készen vannak egy MSc-prezentációt kell tartaniuk (ezt láttam) és ha jól vettem ki, ezután következik a hivatalos védés is.
Ezek alapján egy sokkal gyakorlatiasabb rendszert látok itt, mint otthon, de hogy jobb-e vagy rosszabb, ilyen találgatásokba nem mernék bocsátkozni...
Örültem, hogy ez a hetem így alakult, lassan-lassan, de egyre inkább értem, hogy hogyan működnek itt a dolgok. És egyre inkább kezdek otthonosabban mozogni...
Mindenkinek nagyölelés meg pusz:i
1 megjegyzés:
köszönjük a jelentést gnuuu ügynök, szimatoljon tovább, úgy látom sínen van az akció, csak derítsen ki minél többet az idegenlégiósokról:)
Zsiráf ügynök
Megjegyzés küldése