Túl...

Végre Túl a PhD-pályázás mizéria utolsó lépcsőfokán is (illetve majd holnap, ha leadtam a maradék papírt is). Igen, ez itt ilyen furcsán megy, hogy én már három hónapja alkalmazott vagyok, és húzom az igát, de a Doktori Iskolába még csak most pályáztam, lévén ehhez egy jónéhány oldalas anyagot kellett összeállítani arról, hogy min fogok dolgozni a következő három évben, és nagy örömömre, ezt elő is kellett adnom a Geodinamikai Kutatócsoport professzorai előtt...

Nos, ma túlestem az előadáson és mondhatni elégedett vagyok. Én is úgy éreztem és Ritske is azt mondta, hogy simán, gördülékenyen, jól ment a dolog, különösebb hiba nélkül. Még a kérdésekre is tudtam - és ami még fontosabb, Ritske hagyott - válaszolni. Kosuke, az egyik - lassan végző - PhD-s srác mesélte, hogy amikor ő hasonlóan előadta a pályázatát, akkor nem hagyta a témavezetője, hogy a feltett kérdésekre maga válaszoljon, ami azért elég frusztráló lehetett...

Ma megkezdtek beavatni a Fortran90 használatának rejtelmeibe is, és ezúton jelezném minden kedves programozó collegának, aki megkérdőjelezi az ebben a nyelvben alkotó (tehát gyakorlatilag szinte minden programozással is kacérkodó) természettudós épelméjűségét - eddig úgy tetszik, hogy ez a programnyelv korántsem olyan elveszett dolog =)

Holnap mostmár tényleg igyekszem alkotni egy (esetleg két) bejegyzést az elmúlt egy-két-három hét történéseiről is, amúgy nagyvonalakban. Ma valahogy ehhez már nincs energiám =)