Azt hiszem, hogy sikerült megtalálnom a legrövidebb utat, igaz ebben sokat segített az is, hogy egy jó darabon közvetlenül előttem kapaszkodott fölfelé egy jó helyismerettel rendelkező hapsi is. Ami még meglepőbb, hogy sikerült ugyan azon az úton le is jönnöm - ez még eddig sosem fordult elő velem =)
Fölfelé menet eljátszottam a gondolattal, hogy mi lett volna, ha inkább a koliban hagyom a nagykabátott, de aztán ahogy kiértem a fák takarásából tudtam, hogy jó döntést hoztam, amikor beöltözve indultam el, mert azért meglepően erős, hideg szél fújt. Nagyjából másfél óra alatt sikerült felérnem és egy újabb óra volt, amíg visszajutottam a koliba. A kettő között megebédeltem a hegytetőn, és megpróbáltam valami panorámaképhez alapanyagot gyártani. Ma eljutottam odáig, hogy összevágtam és összetűztem a képeket, több-kevesebb sikerrel.
Íme az eredmény (tudom, van hova fejlődni bőven és ha nem lennék ilyen lusta, akkor talán még próbálkoznék is további szépítgetéssel, de ma mindenkinek ennyivel kell beérni):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése