Ezek után egészen zökkenőmentesen megérkeztem Bergenbe, bár magát a várost a repülőröl csak a leszállást közvetlenül megelőző mintegy 30 másodpercben tekinthettem meg, hála a remek időjárási viszonyoknak.
A reptér előtt aztán a témavezetőm - Ritske Huismans - felvett engem és elfuvarozott a Fantoftba. Itt jött a nap első kellemetlensége; a recepció háromkor bezárt, és ugyan némi telefonálgatás után a biztonságis hölgy hajlandó lett volna kinyitni nekem egy szobát arra az éjszakára, ha meg tudtam volna mondani hogy melyiket. A feltételes mód használatából gondolom már sejthető, hogy nem kaptam meg előzetesen a szobaszámomat...
Az első ötletem persze az volt, hogy felhívom Ninát, aki korábban már megígérte egyszer, hogy ha gond van, náluk meghúzhatom magam egy-két éjszakára. Ez egy remek gondolat lett volna, de rövid úton kiderült, hogy az otthoni telefonomban valami égtelen csodának köszönhetően nincs meg sem Nina, sem Espen száma és persze sem az én készülékem, sem a Ritske mobilja nem kártyafüggetlen, hogy az általam korábban használt norvég sim-kártyáról meg tudjuk szerezni azt. Ennek megfelelően elmentünk Ritske otthonába, ahol először a felesége függetlenített telefonját igénybevéve próbáltuk megszerezni a körözött telefonszámokat. Amikor tavaly elhagytam Bergent ezt a kártyát eltettem egy borítékra, amire biztos ami biztos ráírtam a sim-kódot, rosszul. Mivel pedig sikerült háromszor rossz számot beütnöm, ezért már a puk-kódot kéri a nyavalyás, aminek a megszerzése tökéletesen esélytelen.
Végül az internetről, a korábban Ninával folytatott levelezésemből levadásztam a számát és rövid úton megegyeztünk abban, hogy megalhatok náluk. Ritske volt olyan rendes, hogy átvitt oda is, plusz adott nekem kölcsön annyi pénzt, hogy másnap ki tudjam fizetni a Fantoftban a depositot. Nináék vacsorával vártak, beszélgettünk egy jót, Espen pedig megígérte, hogy másnap reggel munkába menet elvisz a Fantoftba kocsival. Nagyjából éjfél körül nyugovóra tértünk, én egy roppant kényelmes kanapén kaptam helyet, amelynek azonban nem is a fizikai adottságai voltak a legnagyobb értéke, hanem a fekvése. Aznap éjszaka ugyanis a következő látvány tárult a szemeim elé, miközben álomra hajtottam buksimat. (A képekhez hozzá tartozik, hogy a hajó amelyről érkezésemkor az ablakon kitekintve hirtelen azt gondoltam, hogy egy új 8 emeletes társasház lehet, reggel szélsebesen távozott a kikötőből)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése