A kurzusok a termokronológia aktuális kérdéseit voltak hivatottak körüljárni, és a szakma legjavát hívták meg előadónak. Körülbelül hatvan ember vett részt egyébként valamilyen minőségben a rendezvényen, a világ legkülönbözőbb részeiből, Venezeulától, Indián át Oroszországig és Kínáig.
Aussois egyébként csupa kicsiny - 3000 méter körüli - csúcsocskával övezett platón fekszik, 1500 méter magasan, valami elképesztően pazar környezetben. A szobám ablakából a kilátás valami egészen elképesztő volt (képek a bejegyzés végén).
Elképzelésem sincs, hogy hanyad osztályú, vagy hogy hány csillagos volt a hotel, ahol elszállásoltak minket, de maradjunk annyiban hogy hiányt (a szobába el nem érő wifi-t kivéve) nem szenvedtünk semmiben sem. Az épület (Centre Paul Langevin) egyébként már maga megér egy pár mondatot, ugyanis - ahogyan azt Matt, az egyik amerikai srác remekül megfogalmazta - olyan volt, mintha egy (fából készült) parkolóházat összenyomtak volna. A folyosók lejtettek, a gang két oldalán egymással ellentétes irányban, és ezekről a lejtős folyosókról nyíltak a szobák. Mivel az épület a hegyoldalban volt, és annak vonalát igyekezett követni, ezért szintek is el voltak kicsit hosszában csúsztatva egymás felett, úgyhogy az egész olyan volt mint egy nagy labirintus. Ha még ehhez hozzáteszem, hogy a bejárat, és a recepció az ötödik emeleten volt, míg az én szobám a másodikon, az előadóterem pedig a hatodikon, akkor azthiszem végképp sikerült összezavarnom mindenkit. Megpróbáltam készíteni néhány képet a folyosórendszerről, hátha segít a magyarázatban, de nem látszik rajtuk olyan jól a lényeg...
Vasárnap este közös wellcome-drink, majd svédasztalos vacsora volt a program. Hétfőn és kedden reggel 7:30-9:00 reggeli, aztán 9:00-10:30 előadás, majd 10:30-11:00 kávészünet. Ezután újabb másfél órás előadés, majd másfél óra ebédszünet, aztán előadás, kávészünet, előadás és máris 6 óra körül vagyunk, amikorra már az ember agya nehezen vesz be több infót, épp ezért az utolsó 18:15-19:15 közötti rövid előadások minden este csak "opcionálisak" voltak. 19:30 vacsi, aztán szabad program kifulladásig.
Az előadások és helyenként számítógépes modellezős gyakorlatok mind nagyon jók voltak, de így is volt közöttük egy kiemelkedő blokk. Kedden egész nap Jean Braun (Université Joseph Fourier, Grenoble) beszélt, két előadást és két gyakorlatot tartott és olyan színvonalon, amihez hasonlóval soha nem találkoztam. Azt gondolom, hogy életem eddigi legjobb előadójához volt most szerencsém, akihez foghatót csak itt Bergenben tudok mondani, Tor Arne Johansen személyében, de még ő is elmaradt ettől a színvonaltól. Tényleg le a kalappal előtte - külön örülök neki, hogy vele majd még kell együtt dolgoznom a PhD-m során...
Viszonylag hamar sikerült összebarátkozni egy argentin sráccal, José-val, két német lánnyal, akik az egyszerűség kedvéért mindketten Silke névre hallgattak, és egy amerikai sráccal, Matt-vel. Az első esti szabadon kihagyható előadás helyett a két német lánnyal mászkáltunk a környéken, a második este a vacsora előtt pedig José-val néztünk meg a tíz kilóméteren belül található négy(!) erődítményből kettőt. Vacsora után rendszerint ping-pongoztunk, vagy biliárdoztunk egyet.
A kajával kapcsolatban egy rossz szavam nem lehet, hiszen irgalmatlanul jól tartottak minket - napi kétszeri meleg étel, állandóan svédasztallal és jó fajta francia vörösborral kiegészítve. nyammm...
A szerdai nap csak egy "fél nap" volt, mert ebéd után már nem voltak előadások, így mindenki indult is haza; ez a búcsúzkodós utazós rész azonban kerüljön megint egy külön bejegyzésbe, és most inkább jöjjön néhány kép.





















2 megjegyzés:
"... descended Chuck Norris"
Fú, jellemeznéd még pár mondattal Jean Braun előadásait, illetve számítógépes modellezős gyakorlatait? Hátha átemelhetek valamit pl. digpub hallgatóim boldogsága érdekében...
nekem is pont ez járt a fejemben (C.N.)
Jean Braun előadásáról majd inkább írok e-mailt, ha tényleg érdekel. Most egyébként nem is tudom, hogy mit mondhatnék róla :)
Megjegyzés küldése