Ma kifejezetten csendes napom volt, igaz ezért tettem is. Tettem, méghozzá azt, hogy nem mentem el a mára szervezett programokra. Tegnap ugyanis ráébredtem, hogy a szervezők az egyszerűbbség kedvéért - hozzá kell hogy tegyem, egészen ésszerű módon - a külföldi diákoknak ugyan azokat a programokat szánták, mint a frissen felvetteknek. A mai napon olyasmi rendezvényekre volt kilátás, mint mondjuk az Eötvösben a GóJa akadályverseny, de valahogy most nem éreztem hozzá sem kedvet, sem energiát, hogy elmenjek rá.
Ellenben tettem egy újabb lépést a diákom megszerzése felé. Ez egy egészen vicces folyamat. Először regisztrálnod kell magadat a félévre, hogy kaphass egy úgynevezett semester cardot. Aztán el kell menned, és egy fotózás kíséretében le kell adnod az igénylést az igazolványra. Végül pedig egy csokor papírral, és a Semester Carddal a zsebedben el kell caplatnod felvenni a kártyát. Ma elkészült rólam a kép, és megérkezett a postafiókomba a Semester Card. Nomeg az első havi kolidíj csekkje is. 2200 NOK. Már megint egy tekintélyes kiadás.
Apropo kiadás. Nagyon hanyag voltam az utóbbi időben, és augusztus hónapban egyáltalán nem írtam fel a könyvelésemben semmit. Cserébe ma csináltam egy külön részt, ami az itteni kiadásaimmal foglalkozik. Igyekeztem okosan megoldani a NOK-HUF közötti átváltósdi problémát, majd idővel elválik, hogy használható-e amit kitaláltam. Mindenesetre nem engedhetem meg magamnak mégegyszer ezt a hanyagságot, mert sosem érem utól magam.
Ami hasznos volt még a nap folyamán, hogy sikerült szereznem egy ingyen sim-kártyát egy norvég társasághoz, lebeszélhető 100 NOK-kal, és egy 500 NOK kedvezményre feljogosító bónt, szintén a fent meg nem nevezett cégnél méghozzá teljesen legálisan. Osztogatták az utcán. Nálunk vajon miért nincs ilyen?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése