Mondanom sem kell, miután nekiálltam panaszkodni az időjárásra, az utolsó két "szabadabb" napomon (péntek-szombat) egészen tűrhető idővel örvendeztetett meg az ég. Ez leginkább abban merült ki, hogy a reggeli ködfelhő felszállta után (olyan 11 óra körül), tiszta és hellyel-közzel szélcsendes maradt az idő estig, igaz melegről korántsem lehetett azért beszélni. Mivel pénteken még azért csak bementem az egyetemre ezt-azt elintézni, elbúcsúzni
Jeantól és
Martintól (
Petertől már csütörtökön el kellett köszönnöm), meg a két másik PhD-s sráctól, akiknek a szobájában rontottam a levegőt egy hónapig, ezért aznap inkább csak nekikészültem gondolatban egy kirándulásnak, illetve elmentem a helyi turinformba turista térképet tarhálni. Egyébként kifejezetten kedves és előzékeny volt a srác, kiválóan beszélt angolul, és volt egy kis térképszerű kiadványa, amin fel voltak tüntetve a turistautak Grenoble környékén, illetve még az is meg volt jelölve, hogy lakott településen belül honnan indulnak és hogy azokra a pontokra milyen tömegközlekedési eszközzel lehet a legegyszerűbben eljutni. Én kinéztem egy délebbi, panorámás csúcsot a
Col de L'Arc-ot (~1900 m, talán valahol
itt), gondolván hogy onnan nézve a várost végre a hátam mögött tudhatom majd a napot, és esetleg tudok néhány igazán jó képet készíteni.
A térkép alapján a 10-es busszal lehetett eljutni ahhoz az indulási ponthoz, amit én kinéztem magamnak. A térkép azt azonban nem tüntette fel, hogy a városon belül hol állnak meg a buszok és a villamosok, úgyhogy még egy kicsit körbeszimatoltam a neten is, meg a villamosmegállókban elhelyezett tömegközlekedési térképeken is. Ezekből viszonylag hamar világossá vált, hogy a 10-es számú busz egyszerűen nem létezik. Minden egyes listán, amit fel tudtam lelni, a 9-es számú busz után a 11-es következett, s mi több, ezen listák egyike sem tartalmazott egyáltalán semmiféle utalást sem 10-es számú tömegközelekedési vonalra. Ezek után gyors alternatív útkeresésbe fogtam, és végül megállapodtam az 1-es busznál.
Ezzel egészen közelre lehetett jutni a tervezett kiinduló ponthoz, és úgy éreztem, hogy az adott kertvárosi övezetben már azért csak nem lesz olyan nagy gond megtalálni a keresett jelzést. Mint szombaton reggel kiderült, nagyot nem tévedtem, mert megtalálni nem volt gond, de meglepve tapasztaltam, hogy a járdát, mint közlekedési felületet ezen a vidéken nem kifejezetten preferálják az emberek, mivel mindenki kocsival (vagy traktorral) jár, ezért a kiépítésével is csak igen csínján (remélem tényleg így kell helyesen leírni) bántak. Ez és a kifejezetten rossz levegő (gondolom a reggeli köd benyomta a benzingőzt a katlanba és amikor én arra jártam még bőszen tobzódtak a levegőben a különböző nyalánk szénvegyületek) azért csak nem gátolt meg abban, hogy megtaláljam a keresett turistajelzést. Az erdőben járva feltűnt néhány dolog.
Az egyik az, hogy én valahogy arra számítottam, hogy majd jól tele lesz az erdő turistákkal. Ehhez képest egész nap egyetlen egy túrázó nénivel (és az ő két kutyájával) találkoztam, ellenben vadász annyi volt, hogy tényleg minden bokorra jutott belőle egy. Azon gondolkodtam utólag, hogy talán ezért nem voltak turisták?
A másik dolog ami nagyon megfogott, az a mérhetetlen csönd, ami rázuhant az emberre ezekben az erdőkben. Miután elhagytam az alább látható vízesést tényleg egészen megdöbbentő, hogy mennyire semmi zaj nem volt, de még énekesmadarakat is csag igen ritkán hallottam.
Menet közben szépen lassan felszállt a felhő a katlanból, kitisztult az idő, és egy-egy nagyobb szélrohamtól eltekintve szinte teljes szélcsend volt. A célt, azaz a Col de l'Arcot természetesen még véletlenül sem tudtam elérni, merthogy az oda vezető hágó aljában - gyakorlatilag nem több mint 3 km-re a céltól - az amúgy is nagyon szűk, köves, jeges hóval alattomosan betakart, csúszós ösvényt takarosan elvitte egy viszonylag frissnek tetsző lavina. Az ösvényen addig is csak néhány nyom volt követhető, azok közül is csak egy tűnt 3 napnál frissebbnek, de ezen a hótorlaszon egyik nyom sem vezetett tovább, szóval úgy döntöttem, hogy véghetetlen alpin túrázási tapasztalataimra való tekintettel nem én leszek az, aki először vág át ezeken a rögökbe fagyott hólabdákon, úgyhogy maradt a visszafordulás.
Kinéztem magamnak egy
erődöt, kb 10 km-re a lavinától, a város irányában, hogy talán azt érdemes lenne még megnézni, de nem haladtam valami jól a csúszós, jeges ösvényeken, és egyébként is meglepően hamar rámsötétedett, szóval ezzel a másodlagos célponttal is úgy jártam, hogy már éppen láttam az erőd épületét a szomszéd hegyen, de fel nem jutottam rá, mert teljesen rámesteledett. Ezek alapján nyugodtan elmondhatom, hogy egy kellemes, jó hangulatú, de a célpontok elérésének tekintetében tökéletesen sikertelen sétát tettem a környéken =)
Szavakból ennyi bőven elég is volt, úgyhogy jöhetnek a képek, ezúttal nagyjából időrendben!
 |
| Konkrétan ez alatt az oszlop alatt vezetett keresztül az ösvény |
 |
| Azonosítatlan vízesés távolról... |
 |
| ...és aztán valamivel közelebbről |
 |
| egészen érdekes volt a víz mellett, ebben a kis szurdokban a mikroklíma |
 |
| Mert makró nélkül nem túra a túra =) |
 |
| Ködös |
 |
| Egy jóétvágyú ent |
 |
| hamm |
 |
| egy másik ent ujjai bizony elfagytak =) |
 |
| A kilátással a hegyoldalból sem volt gond |
 |
| Egy egészen vicces alakú csúcs: egyszer szívesen megmásznám =) |
 |
| Ha mesélni tudna... |
 |
| Mármár westernbe illő kép... |
 |
| Mert panoráma nélkül nem lehet teljes a poszt |
 |
| És mert a kettő több mint az egy =) |
