Zürich, rövidkurzus

Május 16 és 20 között volt szerencsém egy elképesztően jó modellező kurzust végigcsinálni Zürichben. Bátran állíthatom, hogy akár előadásnak, akár gyakorlatnak tekintem Taras Gerya óráit, egészen biztosan ott van ez a kurzus a legjobb háromban, amin 7 év egyetemi tanulmányai alatt volt szerencsém részt venni. Taras - a mellett, hogy egy két lábon járó orosz sztereotípia-tár, kezdve a megjelenéstől (egyébként - mint arra az egyik diákja rámutatott - tisztára úgy néz ki, mint Leonard Nimoy, alias Spock), az akcentusán keresztül az általa készített prezentációkig - egy elképesztően jó tanár. Nagyon nagyon jól követhető és kifejezetten élvezetesen tud bemutatni egy olyan - lássuk be kevéssé izgalmasnak tűnő - témát is, mint a geodinamikai modellezés és annak matematikai, fizikai és programozási háttere. Az öt nap alatt, amit az ő előadásain töltöttünk, végig vitt bennünket egy úton, ami az első (komment)sor megírásától egy egyszerű, mégis tökéletesen működő és meglepően komplex fizikai körülményeket leírni képes geodinamikai modellig vezet. Tette mindezt úgy, hogy közben a mögöttes fizikai és matematikai hátteret is folyamatosan felépítette. Minden órát némi matekkal és fizikával kezdtünk, nomeg sok-sok rajzolással, azután pedig elkezdtünk programozni. Minden órán az előző órai alapokat vettük elő. Taras mindig éppen annyit tett hozzá, amiből már mindenki be tudta magának fejezni az adott órára célként kitűzött modellt. Az egész még akkor is lenyűgöző volt, ha Taras maga is bevallotta, hogy ezt a kurzust már számtalanszor megtartotta és ezt a kódot is megírta már vagy százszor. Bár minden egyetemi előadásom csak fele ennyire izgalmas lett volna...

A kurzuson persze sok ismerőssel volt szerencsém találkozni és végül egy igencsak jó társaság jött össze. Gyakorlatilag minden este együtt mentünk ki valahová vacsorázni, aztán pedig iszogatni egy keveset, persze mindent csak mértékkel! =) Volt a listán svájci, német és mexikói konyha, nomeg svájci, német, ír és belga sörök. Mit ne mondjak, élmény számba ment a dolog =) További felvágóskodás-szagú ódazengedezés helyett inkább jöjjenek a képek.

Tán még sose sikerült ilyen jó Hold fotót csinálnom

Tornyok éjjel

ETH

lemegyen

sokáig megyen le =)

Naaaagy fotózás van =P

Tornyok nappal

Zürich kifejezetten szép tud lenni éjszaka

A tó mellől is

Szürke gém (Köszi Tamás =)

A helyi Vajdahunyad-vára

hangyócák

ühüm

Cedric

Ugyehogy jó az a szemüveg =)

Suzon és David

Korántsem hagyományos pecázás. Műléggyel mennek biciklire,
gilisztával meg bevásárlókocsi és kerti asztalra

Isteni lenne, ha Pesten a Duna partjára is így ki lehetne heveredni...

ki is sétáltat kit?

anya nagybevásárol

fontos a megfelelő mennyiségű fehérje!

Apa is csak elugrott a helyi madaras-teszkóba =)

Békaperspektíva

Panorama

A földtudós épületben felújítás után ez a kis kiállító-terem is helyet kapott.
Szerintem nagyon klassz megoldás =)

Folyós panoráma

Lydehorn

Bergent a helyeiek hét csúcs közé helyezik el, bár meg kell hogy valljam, szerény véleményem szerint elég ad-hoc jelleggel választották ki már magát a számot is, nemhogy azt, hogy melyek is azok a magaslatok, amik beletartoznak a felsorolásba. A lényeg, hogy a negyvenes évek vége óta minden évben megerendeznek egy teljesítmény túrát (legalábbis ha nálunk rendeznék meg, akkor így hívnák), ami ezen hét csúcs érintésével járja körbe a várost (vagy legalábbis annak központi részét). Sajnos én még egyszer sem voltam Bergenben, ezen rendezvény időpontjában és szégyen szemre még csak azzal sem büszkélkedhetem, hogy a saját szakállamra nekiugrottam volna, és végigkutyagoltam volna a túrát, de külön-külön már mindegyik hegyet sikerült bevennem, kivéve egyet, a Lydehornt (Boszorkánybérc, ha nem csalatkozom =). Ennek a ténynek egyébként igen prózai oka van: ez a csúcs helyezkedik el a legtávolabb az albérlettől.

Végülis ennek az áldatlan állapotnak vetettem véget május hetedikén, amikoris a kiváló idő (érsd: csak felhős volt, de esni nem esett) örömére egy másik csúcs - a Damsgårdsfjellet érintésével - nekirugaszkodtam a renitens hegy renitens emelkedőjének - amiről egyébként érdemes megjegyezni, hogy igencsak fulassztós a szentem. Az emelkedő végén egyébként az ott lófráló két varjú mellett egy igencsak pazar kilátás fogadott.

Némi szusszanás után aztán úgy döntöttem, hogy ha már ilyen messzire eljöttem, akkor nem a felfelé már megismert úton ereszkedem vissza a civilizáció lágy ölére, hanem bónuszként meglátogatom a szomszédos "testvércsúcsot" az Ørnafjellet-et is.

Ez a kis kitérő aztán igencsak szerencsés megmozdulásnak bizonyult, mert lefelé felfedeztem, hogy egy most is üzemelő katonai létesítmény mellett, egy szabadtéri erőd-skanzent is berendeztek a norvégok a hegyen, ami - mint kiderült - a második világháború alatt a kikötő egyik fő védműrendszerének adott helyet. Ennek megfelelően az egész környék telis tele van bebetonozott alagút-bejáratokkal, épülettalapzatokkal, amelyeket egyébként az erdő seperc alatt visszafoglalt, beszakadt bunkerekkel, lövegtornyok talapzataival és helyenként kiállítási darabként komplett lövegtornyokkal. Egy a helyszínen talált információs tábla tanulsága szerint egy torpedóbázis is látogatható a hegy aljában, de mivel elég későre járt már az idő, amikor ennek a nyomára bukkantam, így úgy döntöttem, hogy ezt a lehetőséget legközelebbre halasztom.

Ekkorra egyébként már a fényképezőgépem akkuja is megadta magát ha lementem volna, a képes dokumentálás akkor is elmaradt volna. Szövegelésből most legyen elég ennyi, következzenek a képek =)

útelágazódás

kuk(ucs)ac

nagy. vörös. dörgölőzős. zicaaa

tacsa

ugyehogy milyen gonosz feje van?

illeg-billeg

nakimitmond?

vadregényes

tacsástó

Tav, tacsákkal, szélesvásznon

nappalszembenes

a helyi Goldengate híd

háromszögelési alappont =)

Szájtátós a Lydehorn-ról

Az Ørnafjellet után

volt, ahol a betonkeverőt is otthagyták =)

löveg

Panoráma-löveg

vadember

Curling

Hogy ne csak a levegőbe lógjon az előző bejegyzés, gyorsan hozzá is csapok egy rövidebb képes albumot =)

Bergen egy egészen komoly méretű francia kolóniának ad otthont és lévén a projekt- és irodatársam, Suzon szerves részét képezi a kompániának, így egészen gyakorta kerülök velük kapcsolatba. Suzonon keresztül sikerült állandó foci-lehetőséget találnom (egy rajtam kívül csak franciákból álló társasággal) és többek között ő vitt bele egy május eleji curlingezésbe is. Ha lenne nyelvérzékem és nem lennék ilyen lusta, akkor lassan komolyan mondom megérné elkezdeni franciául tanulni =)

Node, a lényegre: mújus 4, kora esti curlingezés hét franciával, képekben:

hmmm

Most látom, hogy bő egy hónapja volt, amikor nagy lelkesen itt utoljára azt írtam, hogy mostmár talán lesz időm ide is írogatni. Azt hiszem, hogy nem túlzok, ha azt mondom, hogy ez nem jött össze... Ami mindenképpen öröm az ürömben - legalábbis nekem egészen biztosan - az az a tény, hogy nem azért nem írogattam, mert nem volt kedvem és nem is azért, mert ne lett volna miről, hanem egész egyszerűen azért, mert a vártnál is sűrűbb lett ez a hónap.

Még nem igazán sikerült eldöntenem, hogy hogyan is kellene folytatnom az élménybeszámolókat, mert nem úgy néz ki, hogy a nyáron rengeteg időm lesz írogatni, cserébe viszont megint jól felszántom majd az eget és a földet - persze szigorúan képletesen - egyaránt. Mentségemre szóljon továbbá, hogy a másik projekt futogat azért, bár ott is gyakorlatilag folyamatos lemaradásban vagyok, ami azért egy picit szomorú, mert így biza nem teljes értékű a dolog, dehát jár így az ember =)

Annyit mindenestre azért szeretnék elérni, hogy még a nyári mindenfélék előtt a kisebb-nagyobb májusi történésekről egy-egy rövid - többnyire inkább képes - szösszenetet virtuális papírra vessek. A kisebb-nagyobbat azt hiszem, hogy önkényesen úgy fogom definiálni, hogy amiről külön album van a fényképeim között, azok ide sorolandóak. Hogy aztán ebből mi fog kisülni, azt még meglátjuk, garanciákat nem vállalok =)

Hugi portrék

Hálás Téma =)

Kalandos út

A minap volt szerencsém igénybe venni az Orangeways Budapest - Schwechat - Bécs járatát. Kifejezetten olcsón, kellemes, kényelmes, gyors utam volt. A stewardess (merthogy az is vagyon) nagyon kedves volt, kávét, teát cappuccino-t ingyen lehetett (volna, ha szerettem volna) fogyasztani a fedélzeten, és még filmet is vetítettek az úton, amihez "egyszer használatos" fülhallgatókat osztottak annak, aki kért (csak a rekord kedvéért, ha valakinek alkalmasint van kéznél saját fülese, az is tökéletesen megteszi). Amiért minden kényelem mellett mégiscsak különösen tanulságos és izgalmas volt az út, azt a következő egyszerű megállapításokkal próbálom meg érzékeltetni:

- A sofőr a beszállítás során csak a poggyászt veszi fel és adminisztrálja, ez pedig nem azonos a check-innel.

- A check-int a stewardess végzi, külföldi utazás esetén (van egyáltalán belföldi?) az útlevélellenőrzéssel egybekötve.

- A stewardess nem feltétlenül veszi észre, hogy check-in nélkül felszálltál a buszra.

- Az előbbi megállapítás még akkor is érvényben van, ha csak körülbelül 10 ember veszi igénybe az adott járatot.

- Ha nincs becheck-olt (jézusomezekethogykellleírni?!) utas, aki jegye tanulsága szerint a Schwechat-ra igyekszik, akkor a busz útvonala nem érinti a repteret, így ott nem is áll meg.

- Ha kiderül, hogy van olyan utas, aki volt olyan tájékozatlan, hogy nem checkolt be és ráadásul egyedüliként a jelenlévő utazóközönségből a Schwechat-ra igyekszik, amit a probléma napfényre-kerülésének időpontjában a busz már jócskán (értsd nagyságrendileg legalább 10 percce) elhagyott, akkor a busz először leteszi a többi utast a bécsi végállomáson, majd igyekszik a póruljárt utast villámsebesen a reptérre juttatni.

- Ha elég sok időd van a busz menetrendszerinti érkezése és a repülőgéped menetrend szerinti indulása között, akkor csak a sofőr nagyon halk és visszafogott bosszankodó zsörtölődése az ami szégyenkezésre késztet, amíg a visszautat végigbeszélgeted a stewardessel.

- Minden jó ha a vége jó.

Álljon hát itt eme (megtörtént eseményeken alapuló) rövid kis történet mindenki okulására!

p.s.: Egyelőre vége a konferenciák szabta határidők miatti rohanásnak, így talán bejegyzésekre is lesz tán időm. Talán =)

Curling

A hétvégén megrázta magát az egyetemi társaság és jól elmentünk curlingezni. Valamicske tapasztalattal csak Erling és Suzon rendelkezett, szóval a nyolc emberből hat még eddig csak tv-ben látta ezt a sportot. Ennek megfelelően az első egy órát a jég és a kövek kitapasztalásával töltöttük, majd a második órában két csapatra oszolva lendületesnek és professziónálisnak egyáltalán nem nevezhető módon, ellenben kiváló hangulatban feszültünk egymásnak, nomeg főleg a játéknak. Az eredmény egy igazán barátságos döntetlen lett, nomeg egy egyezség, hogy bizony még ilyet játszunk majd!

Hogy ez a bejegyzés se legyen olyan nagyon unalmas, újfent képek következnek =)

Erling oktat

Katarina in action

Magnus

én gyüvök!

...a nehéz kő, ki tudja hol áll meg

ez (a második kövem) éppen jó helyen, szóval hip-hip hurrá =)

Suzan fohásza

Csoportfotó

Napfényvadászaton

Mondjuk úgy, hogy az utóbbi időben nem halmozott el az élet a napfény ajándékával, ezért múlthét csütörtökön, amikor hosszú-hosszú idő után végre újra esély kínálkozott rá, hogy érezhetem az arcomon azokat a bizonyos sugarakat 5 percnél hosszabb időn keresztül is, nem gondolkodtam túl sokat azon, hogy kimozduljak-e egy kellemes sétára. És megérte. Nagyon.
 
(Elég annyi, hogy az eget előtte sem láttam hetekig, és bizony azóta sem, egy másodpercre sem...)

Figyelem, rövid képes dokumentáció következik =)

Fodros-jégcsap

És függöny-jégcsap

Nomeg furcsa "dodó-jégcsap"

A közeli ovi egy csoportja is kihasználta a jóidőt

Nagy orrotüvegheznyomós ámulás van

Jön a felhő-felmentő sereg, estére itt lesz...

A medve-kunyhó és totemállata

Løvstakken

Ulriken

Társak